Köszönjük, Figyelő, h. engedtél az unszolásnak. Várjuk a többit is!

/a múltkor beült az ölembe a legkisebbem a gép előtt, s azt kérdezte: nem írt Borzak verset?...most ezt elolvasom neki, legközelebb már téged is fog keresni. /

Ne sajnáld, hogy én annyira siettem..

ismert szerző
(valamikor ez is olyantájt születhetett...)



Jelentés a pusztából

Mikor elindultunk
hát - nem így gondoltuk -
"Az Úr majd vezet, csak
rá kell mindig néznünk..."

Nem néztünk eleget...
Szemünk belefáradt,
oda az igéret,
elmúlt a varázslat,

Csak megyünk előre
vagy - ki tudja - hátra?
nincsen már tűzoszlop...
elöl ahogy mennek
jó lesz az nekünk is
jobb menni, mint állni
körbejárni jobb, mint
semmit sem csinálni.

Puszta körülöttünk
puszta BENNÜNK, lelkünk
talán sivárabb még
mint a homoktenger
"Ettől a napfénytől
kiszikkad az ember..."

...

Néha-néha akad
egy-egy ember, aki
- saját fáradtságát
leplezve el talán -
kiadja a jelszót:

"Álljunk meg egy kicsit
nézzünk vissza, mikor
elindultunk, mit is
akartunk elérni,
hová is igyekszünk
miért is vonszoljuk
tovább fáradt testünk
s mért nem értünk már el
valahova eddig?..."

Ezen ilyenkor az egész nép felbolydul
Mindenki szivében valami megmozdul
és tenni akarunk,
mind - valami nagyot...

Aztán leülepszik a nagy lelkesedés
Mindenki megadja - magában - a választ,
és indulunk tovább,
mert "a beszéd fáraszt"
és "ha így haladunk,
sosem érünk oda...."

Jól értettem Net, ez utóbbi a te szerzeményed?

Én is biztatom Figyelőt, hogy ossza meg velünk a többi versét is!

Menny

Fent a mennyben táncot jár a fény
szikrázva csillog a utca kövén,
arany folyóból gyémánt hal kacsingat
s a finom édes illatú lágy szellő
meg-megsimogat

Uram!

Változnék, de nem tudok,
az erőm semmi.
Erőtlenségem elvész s a vagyok
átalakul messzi homállyá, mert
a Te erőd az, ami megtart, éltet
s továbbvisz utamon..

Érintés

Mint napsugártól övezett arany
dicsfényed úgy ragyog.
Megérintettél, szívem érted dobog
életem tüze csak érted lobog.

Válasz

A fénysugár szikrákat
szór a tó jegén
A nap kiváncsian kandikál
az álmos lustán úszó
felhő szélén.
Az ember áll, dideregve reszket,
gondolatok közt keresi a miértet.
A válasz ott rejtezik a szíve
mélyére zárva.
Egy fény tör fel fel mint a
vulkán buzgó árja
Nyomában remény fakad,
És a falak lassan leomlanak…


Hála

Szívem csordultig tele
ISTEN szeretetével,
Szívem csordultig tele
JÉZUS nevével.
Nekem mit jelent e szó
Az el sem mondható.
Csak remélem,
Hogy egyszer megértem,
Azt a csodát,
Mit értem tett ISTEN,
Hogy emberré lett értem,
Hogy meghalt a kereszten,
Harmadnap feltámadott,
És örökéletet adott.
Bűneimet eltörölte,
Könnyeimet letörölte.
Megvigasztalt fázós este,
Reményt adott a szívembe.


Az Úr az én Pásztorom…

Az Úr az én Pásztorom
Én ezt jól tudom,
De mi az hogy szeretet?
Megfoghatom a felleget?
Mely vihart, esőt hoz a földre,
S az ember kínjától nyögve
Néz fel a magasba,
Keze emelkedik, kapaszkodna,
Megfogná mit el nem érhet,
A mennyet a dicsőséget.
S akkor lenyúl ISTEN karja,
Mert Ő azt akarja,
Hogy az ember megváltását
Elfogadja.
Őérte Őáltala ad új életet,
Fogadd szívedbe, mert ma még
lehet.

Köszönöm

Cilla, nagyon jók ezek a versek is, ki a szerző?

én

Cilla, most nagy gondban vagyok: valóban ráérsz majd borsmentateát főzni nekem, ha neked ilyen nemes elfoglaltságod van?

Kerestél már kiadót?
Ezt nem szabad véka alá ..., sem ágy alá ..., sem elásni

Kedves Erika!
Ó, majd szakítok egy kis időt.

FM írta:
Kerestél már kiadót?
Ezt nem szabad véka alá ..., sem ágy alá ..., sem elásni [/quote]

Kedves Magda!
Köszönöm kedves szavaid, de ezek csak kis egyszerűen megfogalmazott gondolatok, és annyi általam nagyrabecsült költő, író van, akik olyan szépen
írnak.Pl. Túrmezei Erzsébet, Reményik Sándor, Füle Lajos és még sorolhatnám.Leginkább tőlük szoktam bemásolni is.
Üdv sok szeretettel cilla

Cilla árnyékában hogyan pironkodjak évtizedekkel korábbi, botcsinálta verseimmel.?

(Legalább beküldenéd vmilyen irodalmi folyóiratba. Ők megmondanák, mit ér. Szerintem is kár az enyészetnek hagyni!)

Kedves Figyelő, én pironkodom a Te árnyékodban, és nagyon várom a többi versedet, és ezzel többen így vagyunk.
Üdv sok szeretettel cilla

Szíveskedjél ne udvariaskodni indokolatlanul!

A mérleg serpenyője bőven feléd billen. Ez a realitás és nem álszerénység. (Itt is elmondom, és maximálisan bíztatlak, hogy HÍZLALD AZ ÖNBIZALMADAT AZ ÚRBAN!) Mert, "Aki Istenben bízik, nem csalatkozik."