Jack Corn 2007. február 23. 09:14
A kommunizmus öl
A kommunizmus öl, olvasható a világszerte jól ismert sarló-kalapácsos, halálfejes plakáton. A kommunizmus a világtörténelemben eddig előfordult minden más izmusnál több embert pusztított el vagy nyomorított meg. Vasárnap lesz az emlékezés napja.
Emlékezzünk Leninre, Sztálinra, a Szovjetunióban politikai okokból többször is szándékosan előidézett éhínségekre, mikor a szülők kínjukban a saját, már éhen halt gyerekeiket, rokonaikat ették meg, a gulágokra, a szovjet koncentrációs táborokban megölt tízmilliókra, a rabszolgává tett értelmiség, munkások és parasztok millióinak halálával épített vasútvonalakra, a szűzföldek feltörésére, a mocsár lecsapolásokra, a kőbányákra, a koncepciós perekre, az akasztásokra, a sortüzekre és az egyéb, kegyetlen módon elkövetett kivégzésekre. A kommunizmus nevében kivégzett kommunistákra, a szülőhelyükről elűzött, megalázott, deportált és megtizedelt népek, nemzetiségek megkínzott és megölt tagjaira, Ceausescura, Brezsnyevre, Pol Potra, Maóra, a kínai kulturális forradalom előtt, alatt és után kivégzett és halálra éheztetett milliókra, a kommunisták által származásuk vagy vallásuk miatt megölt milliókra, a saját népüket koncentrációs táborokba záró, az országukat szellemileg megerőszakoló, nihilbe, erkölcstelenségbe, nyomorba és gazdasági csődbe juttató cseh, lengyel, bolgár, laoszi, szlovák, albán, mongol, ukrán, horvát, kazah, türkmén, grúz, örmény, szerb, észak-koreai, orosz, azerbajdzsáni, vietnami, kubai, belorusz, német, kirgiz, tadzsik, etiópiai, angolai, kambodzsai, afganisztáni, mozambiki és román kommunistákra.
Itt, Magyarországon emlékezzünk Kun Bélára, Czerny Józsefre, Szamuely Tiborra, Kádár Jánosra, Horn Gyulára, Vida Ferencre, Rajnai Sándorra, Korom Mihályra, Mindszenty Józsefre, Farkas Mihályra, Grósz Károlyra, Apró Antalra, Biszku Bélára, Appel (Aczél) Györgyre, Nemes Dezsőre, Münnich Ferencre, Recskre, az Andrássy út 60-ra, a Corvin közre, a Széna térre, a Szabadság térre, a Kossuth térre, a Gyorskocsi, a Nagy Ignác és a Markó utcára, a temetőkben filmező rendőrökre, a temetőkben parkoló rabszállítókra, a kisöpört padlásra, Sztahanovra, Titó partizánjaira, Csurogra, Zsablyára, a nemzeti vagyont először elkobzó, majd privatizáló és végül eladókra, Salgótarjánra, Mosonmagyaróvárra, a véget nem érő hazudozásokra, a kordonokra, a szögesdrótokra, a létező és nem létező terroristákra, április 4.-ére, november 4.-ére, december 5.-ére, Péter Gáborra, a malenkij robotra, az ÁVH-ra, Gergényire, Csorba Attilára, Bauer Sándorra, március 15.-ére, a kékcédulákra, hogy miért jártak az emberek Szabad Néppel és Népszabadsággal a vécére, a pufajkásokra, a törvények és az igazságszolgáltatás évtizedeken át való megcsúfolására, a KISZ-re, Balatonöszödre, az álarcokra, a viperákra, a munkásőrökre, az első pillanatban meghökkentő, ám a sorba tökéletesen illeszkedő betelepítési tervekre, a Medgyessy villára, az Apró villára, a Kóka villára, a történelem meghamisítására, a határon túli magyarok cserben hagyására, a téeszesítésre, a prágai tavaszra, az anyánkat, nővéreinket és az országunkat megerőszakoló Vörös Hadseregre, a sok éves szovjet hadifogságból 42 kilósan hazaérkező magyar katonákra és az őket a magyar határon megverő és leköpő ÁVÓ-sokra (te szemét, hát te is harcoltál a szovjet elvtársak ellen!?) 1956. október 23.-ára, 2006. október 23.-ára, az éles és gumilövedékekre, a könnygázgránátokra, a 301-es parcellára, a Duna-deltára, a Hortobágyra, a csengőfrászra, az önkéntes békekölcsönre, a Lenin fiúkra, Rákosi Mátyásra, Gerő Ernőre és Gyurcsány Ferencre.
A barbár és nemzetvesztő kommunista vezéreket életükben megszámolhatatlanul sok millió ember átka kísérte, de a végén többen mégis ágyban, párnák közt, megbecsülésben és a jól végzett munka örömével vegyes nyugodt lelkiismerettel haltak meg.
Minimum száz millió halott. Kimondani lehet, elképzelni, felfogni nem. A kommunizmus áldozatainak pontos száma soha nem fog kiderülni. Az eszelősen kergetett idiotisztikus kommunista eszmékért és a délibábos szocialista ábrándokért elpusztított és a testben, lélekben megnyomorított emberek számát a mai napig is csak tág határok között lehet megbecsülni. Az emléknap 24 órája kevés, hogy a világ kommunista és a szocialista pártjainak bármely nemzettel szemben elkövetett bűnei tételesen felsorolhatók legyenek.
A nemzetközi munkásmozgalom emberölési versenyében a listavezető Sztálin több mint kétszer, Mao Ce-Tung pedig közel kétszer annyi embert ölt meg mint Hitler. A német nemzet szocialistáinak volt vezére az orosz és kínai elvtársait messziről követve csak nehezen fért fel ennek a szomorú képzeletbeli dobogónak a harmadik helyére.
Emlékezzünk, és tegyünk érte, hogy egy se jöjjön vissza közülük. A jövőnk a tét.
|