IGAZÁN ÚR Ő?
„....csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól.” Csel. 20, 24.
Nem az az öröm, hogy valami dolgot sikeresen elvégzek-e, hanem az, hogy teljesen betöltöm-e a hivatásom, amire teremttettem és újjászülettem. Urunknak abban volt az öröme, hogy azt cselekedje, amire az Atya küldte, és azt mondja: „Amiképpen engem küldött az Atya, én is aképpen küldelek titeket.” (Ján. 20,21.). Nyertem-e én szolgálatot az Úrtól? Ha igen, akkor annyira hűségesnek kell lennem hozzá, hogy az életem csak e szolgálat elvégzéséért legyen számomra drága. Gondolj arra, mennyire jól esik majd hallanunk Jézus szavait: „Jól vagyon, jó és hű szolgám” (Mt. 25,21.); és az a tudat, hogy megtettél mindent, amiért Ő elküldött. Mindnyájunknak meg kell találnunk a magunk helyét az életben, és lelki értelemben akkor találjuk meg, ha az Úrtól vesszük a szolgálatunkat. Hogy ezt elnyerhessük, Jézussal közösségben kell lennünk; olyannak kell megismernünk Őt, mint aki több számunkra, mint személyes Megváltó. „Én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni”. (Csel. 9, 16.).
„Szeretsz-e engem?” Ha igen: „Legeltesd az én juhaimat!” (Ján. 21, 17.) A szolgálatban nincs válogatás, csak teljes hűség a mi Urunk megbízása iránt; hűség azzal szemben, amit az Istennel való legszorosabb közösséged idején látsz meg. Ha az Úr Jézustól szolgálatot nyertél, tudni fogod, hogy nem az elhivatással van baj, hanem a szolgálat alkalmai körül. Arra vagy elhíva, hogy hű légy ahhoz a szolgálathoz, amelyet a Vele való igazi kapcsolat idején nyertél. Ez nem azt jelenti, hogy a szolgálatának valamely meghatározott hadjárata van kijelölve számodra, csupán azt, hogy többé nem szabad tudomást szerezned a más irányból jövő szolgálatra való felszólításokról.
|