Bocs FM pedig hosszú hsz-t kellett törölnöd miattam... Még rágódom, hogy hogyan is lenne helyes a dolog.

Sose rágódj nem érdemes

Egy másik topikból hoztam a beadjuk-e a gyereket iskolába/óvodába kérdéskört. Várom a véleményeket.

>esetleg a home school felé kacsingatsz?
Abszolút Persze kétoldalú a dolog, mert a gyerekközösség (a jól megválogatott gyerekközösség!) az nagyon fontos lenne, de vadak közé, homoerotikus tantárgyak tanulására, kiégett, kontraszelektált világi pedagógusokkal, meg tonna számú értelmetlen dolog tanulására nem szívesen dobnám be iskolába...

Csak hát nagy felelősség, nagy munka. Kérdés, hogy lesz-e ehhez kitartásom....

Az ovit mindenképpen szeretnénk lehúzni a listáról. Az ismerősök mély megbotránkozására. De hát tanítottam oviban angolt - a gyerekek olyan mozdulatokkal verekedtek, mint amit az akció filmekben látni (jobbról-balról megfogta a másik fejét, és a térdével rugást imitált) - fizikailag még nem volt benne erő, de egy 5 éves gyerek honnan vesz ilyen mozgást???

Meglehet próbálni,burokban felnevelni egy gyermeket ,és meglehet próbálni
felkészíteni őt a való életre.

Mindegyik módszernek meg van a maga előnye és hátránya is.

Egy biztos,elöbb utobb a gyermek szembesül azzal,hogy mi van a védőburkon kivül,és ha nem tanulta meg,
hogy hogyan viszonyuljon ehhez a valósághoz,akkor könnyen összeroppanhat,visszahúzódó,depressziós gyermek válhat belöle.
Természetessen ez nem törvényszerű.

Igen, ezzel a burok dologgal nagyon igazad van. Ez valóban nagy veszélye a dolognak. Jelenleg úgy látom, hogy amig még kicsi (és az ovis kor az feltétlenül ide tartozik) addig igyekezni kell mellőzni a kemény valóságot, a durvaságot stb. És ha már kicsit megerősödött a szülői házban, akkor kisebb eséllyel lesz probléma.

A gyerekeink 4 különböző óvodába jártak- ovi összevonás, majd mi elköltöztünk-így volt lehetőségem többet összehasonlítani: vannak nagyon jó óvodák és csupaszív óvónénik, akik olyan bemutató órát tartottak több tantárgyból az 5 éves gyerekekkel, h. leesett az álam. De volt nagyon gyenge is.
Azt gondolom, h. az iskolakezdés előtt mindenképpen jó hosszabb időt-legalább pár hónapot- eltölteni a gyermeknek közösségben. Ismerek egy olyan lányt, aki, mivel oviba nem járt, az első osztályból annyit hiányzott betegség miatt,h. ismételnie kellett az évet.
Az óvodában az is jó,h. lehet nagyon lazán venni, odafigyelve a gyerek igényeire, reagálására.Nem kell ott lennie kora reggeltől késő délutánig, bármikor kimaradhat, de azért lehet a terhelést is fokozni , lassan felkészíteni a bizony sokszor kemény iskolai tempóra.

A home school- bennem nem lenne elég kitartás,meg pedagógus sem vagyok, csak akkor venném igénybe, ha lehetetlen lenne az iskolalátogatás. Nem tudom elképzelni,h. a gyereknek nem hiányzik a többi gyerek, a versenytárs, a barát, az osztály légköre...
Lakott a városban egy holland misszionárius házaspár, az ő gyerekeik így végezték az iskolát...mindenesetre nagyon érdekesnek tartom..

Igazából én is arra tippelek, hogy nem lesz bennem kitartás, és tényleg kérdés, hogy több haszna lenne-e, mint kára. Az is nagyon igaz, hogy ki lehet fogni jó ovit, jó iskolát. Kicsit abban reménykedem, hogy valami keresztény légkörű intézményt találok, ha odakerülünk. De itt is olyan nagy a szórás. A férjem és a férjem tesója is refibe járt, sőt az unokatesói is most oda járnak - nagyon vegyesek a tapasztalatok, a diáktársak és a tanárok tekintetében is.

Persze a kisiskola meg az ovi talán könnyebb (Utána meg már talán jobb is, ha kikerül az üvegbúra alól). Most valóságos baby boom-ot látok a korosztályomban (Ratkó korszak unokái most születnek) emiatt reménykednék valami gyülekezeti kezdeményezésben, és akkor ismert gyerekek, hívő szülők, válogatott tanítók - ebben nagyon látnék fantáziát.

Indu, nézd, mit találtam/lehet,h. ismered/:
http://otthonoktatas.lap.hu/


egyre jobban tetszik

Sziasztok!

Jól hangzik ez az otthonoktatás, de én nem mernék belevágni. Nemcsak amiatt, hogy nem lenne energiám végigvinni. Pedagógus lévén tudom, hogy a tanítás mekkora felkészültséget igényel. És azt is, hogy a dilettantizmus mekkora károkat tud okozni a későbbiekre nézve. 10 év pedagógiai tapasztalata mondatja velem, hogy az alapfokú oktatás minősége messze meghatározza az ember későbbi pályafutását.

Persze nem akarom védeni az igen kontraszelektált és több éves főiskolai tanulás után is dilettánsul tanító pedagógustársadalmat. Ha szétnézek a szakmámban, hát mind a két szemem sír. De azt gondolom, hogy ettől még én, mint szülő nem vagyok alkalmsabb a gyerekem tanítására. Csak akkor, ha ugyanúgy felkészülök, mint egy képzett, rátermett, lelkiismeretes pedagógus. Hát, ez meghaladja a teherbírásomat.

A sajátos nevelési igényű kisfiamat terápiákra hordom. Kezdetben azt gondoltam, hogy ezt én is tudnám csinálni, nem olyan ördöngősség. Kívülről nézve nem is. De ahogy jobban belelátok a dologba, minden mozzanatnak megvan a terápiás jelentősége, és ami kívülről csak játéknak tűnik, az a kisfiam számára komoly tanulás. De én hiába játszom ugyanilyen vagy hasonló játékokat vele otthon, ha a módszertani háttérrel nem vagyok tisztában, nem lesz meg a terápiás jelleg, vagy merőben véletlenszerűen alakul, és jóval kisebb hatásfokkal működik. Ha ugyan nem rombolom le, amit építettem egy-egy rossz reagálással.

Jelenleg óvodát keresek. Nem vagyok róluk nagy véleménnyel, saját borzasztó élményeim a mai napig bennem élnek. Teljességgel el tudom képzelni, hogy egy gyerek otthonról menjen iskolába. Na de nálunk másképp hozta az élet, a kisfiamnak terápiás szükséglet a közösség.
Így nem is akármilyen óvoda jöhet számításba. Eddig négyben jártam. Ég és föld tud lenni köztük a különbség. De ami az alapvető szellemiségen túl a legfontosabb, az az óvónéni személye! Jártam olyan helyen, ami fűt-fát hirdet magáról, ilyen szakértő, olyan specialista, de majdnemhogy futva menekültem ki onnan. És olyan helyen is, aminek nem volt puccos honlapja az interneten, de az ott dolgozókra gond nélkül rábíznám a gyerekem.

Ez egy kicsit ellentmondani látszik annak, amit a képzettség fontosságáról írtam, de valahogy azt akartam kihozni az egészből, hogy a képzettség és a rátermettség egyszerre fontos.

Kedves Erika!

Köszi a honlapot, nagyon jó. Nekem is nagy kedvet csinált.

Kedves Mandula!

A szakértelem tényleg fontos, és az is igaz, hogy ha véletlenül talál az ember egy elkötelezett pedagógust, az borzasztó nagy kincs. De pont az Erika által ajánlott honlapon találtam egy tanulmányt, amiben kutatásokra hivatkozva azt állítják, hogy az otthon tanított gyerekek nagy része előrébb jár, versenyeket nyer, és bejut az egyetemre. Mert a szülő motivált, mert egyénre szabott az oktatás stb.

Most gyüli tagokkal olyanban gondolkodunk, hogy kipróbálni az otthontanítás és a tanulócsoport ötvözetét. Vagyis hetente párszor közösen foglalkozni a gyerkőcökkel, a hét többi napján meg otthon. Egyelőre még pici a gyerekem, de ha az ovis képzés jól működne otthon, akkor abból talán tovább léphetnénk az otthon tanulás felé.

így el tudnám képzelni

Igen, igen! Ebben teljesen egyetértek, csak nem érzem magam felkészültnek az otthonoktatásra, és egyenlőre sajnos nem is életszerű, hogy az legyek.



Ez már számomra is elérhetőbbnek hangzik, szívesen csatlakoznék egy ilyenhez.

Nehogy már lesüllyedjen ez a jó kis topic , mondok egy találós kérdést:
az általános iskola 5. osztályába négyszer jártam. Hogyan lehetséges ez?

Kedves Erika, De jó, hogy nem hagyod süllyedni, én is sajnálnám. A megfejtésről fogalmam sincs, majd várom.

Közben megint van egy téma a tarsolyomban. Ugyan még nem aktuális, de már figyelem a meséket, és döbbenten látom, hogy mennyire NINCS normális mese, amit örömmel mutatnék a gyereknek. A Magyar népmesék képi világa, a mesélő hangja nekem nagy kedvencem volt kiskoromban, de azt a sok baromságot, ami benne van. A mai modern mesékről beszélni sem érdemes. Szóval indítványoznám, hogy ha van ötletetek valami építő meséről, mesekönyvről, DVD-ről (aztán felnőtt filmek is jöhetnek) akkor gyűjtsük össze, aztán egy tali alkalmával le is másolgathatjuk egymásnak.

Kezdem a sort:
Én anno a Duna tv-ből vettem fel egy Kordika kalandjai c sorozat pár részét, mert olyan kis normális volt, volt valami erkölcsi tanítás benne.

Lázár Ervin?


másik véglet: pszichó barátnőm, ha skizofrén gyereket hoznak be hozzá, már RUTINBÓL kérdezi: MIT NÉZ A GYEREK? a CartoonNetwork a "nyertes" skizofrén-gyerek-előállításban...