Jaj, pedig írhatna valaki valamit!
Hiába frissítek mindigmindigmindig,
kicsit olyan érzés a fórumozás nekem,
mint mikor magyaron ültem a gimiben

a zarathusztrát olvasták föl éppen nícsétől
én meg csücsköt téptem a lapom széléből
és ráírtam ezt a gyönyörű mondatot:
"Mocsár, levelezzünk mer én most meghalok."

Hejj, amikor én még tizenéves voltam!
Magyarórán mindig a halálra gondoltam
Most meg már milyen nagy komoly felnőtt lettem
Ezt az oldalt is csak percenként frissítem.

Erre mondja azt Net, hogy struktúraéhség
és igaza is van, nincsen semmi kétség
most, hogy itt kínomban elkezdtem rímelni,
jobb lett, úgyhogy mentem Tündivel focizni.

(na, taps, vagy valami??)

Tapsi tapsi, kedves Kamilla néni.
Megyünk-e focizni? - kérdi a kis Tündi.
E kislány nevéhez illő amit írtál
Régóta vár erre a Parókia portál.

(})

Most pirulok összevissza,
kedves Zsolti, köszönöm!
Tényleg jó hely ez a portál,
mosoly nő itt és öröm.

Körmömre ég a sok dolog,
versírásra nem gondolok.
Csak írogatok össze vissza,
Hátha lesz, ki elolvassa.

Olvasom én minden sorod,
Zsolti bá'!
Tebelőled a tehetség
ordibál!

Fura szokás állandóan
dolgozni,
szünet is kell, akár csak egy
orrhossznyi.

ez nagyon ari

Hej, Testvérek, örülök én Néktek
hogy írtatok, ily jó versikéket!
Megáldott engem az én Istenem,
végre sikerült, egy jót pihennem.

Éjszakánként régóta nem aludtam,
mint holdkóros, fel-alá járkáltam.
Kikészített a fránya fogfájásom,
mint kerge vadé, kínlódásom.

Ettem gyógyszert nem keveset,
bár ettem volna, más egyebet!
De most, felvirradt Isten csodálatos napja,
mert, buzgó imámat Ő meghallgatta.

Ezért az én örömöm nagy,
kis versemet abba is hagy
Kamilla, én csak tapsikolok,
költészeted előtt, vígan meghajolok.

Zsolt, finom ebédet megetted?
Sikerült elverni, korgó éhedet?
Tényleg befejezem, most már elég a jóból!
Kifogytam mára a szép szavakból.

Még csak annyit, hadd tegyek a végére,
Legyen szép napotok Isten áldott népe!

Ezentúl nagyobb gonddal ütögetem majd a billentyűket,...ennyi költői lélek között hová rejtsem póriasságom?
mindenkinek nagy-nagy gratula

Hejj, amikor én még tizenéves voltam
és testvéremmel együtt Zemplénben voltam!
Felváltva ontjuk itt a verseket, strófákat,
melyekhez apropót a csodás táj szolgáltat!

Hegyeken felfelé döngött a léptünk
Családtagjainknak mind agyára mentünk!
De szép emlékeinket ha imígy éljük újra
Élményszámba megy majd újra egy kis túra!

Biztatok mindenkit, hogy hétköznapjaikat
töltsék ide bátran, s billentyűt ragadva
érjen össze lelkünk ha messze vagyunk is,
Mint gombócok tölcsérben, citromos és csokis!

Ha vállalod a csokit, leszek én a citrom.
A fagyiskehely meg ez az álomfórum.
Csak azt akarom most rímbe szedni egyszer,
milyen jó, hogy itt vagy, Bornai Szilveszter.