TÖVISEINKRŐL, NAGY ÖRÖMEST?
„Hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe... Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem...«"
(2Kor 12,7-9)
Mindnyájunknak van „tövise". A tövis fájdalmat okoz. Minduntalan emlékeztet a magunk erőtlenségére. Jézus szenvedéseinek jelképévé lett a tövisből font koszorú (Mk 15,17). Pál apostolnak is volt tövise. Nem tudjuk pontosan, hogy mi volt az. Talán külső megjelenésének erőtlensége? Talán valami fájdalmas és kellemetlen hatásokkal járó betegség?
Bármi lehet tövissé, ami fáj, ami korlátoz, ami erőtlenné tesz. Töviseinkről általában keserűen szoktunk beszélni. Lázadozunk ellenük. Vádoljuk miattuk Istent, elmarasztaljuk környezetünket. Pál apostol önvallomása más lehetőséget kínál nekünk.
Arra bátorít, hogy töviseinkkel álljunk az Úr elé. Sokakat vitt már tövisük megkeseredésbe, teljes visszavonultságba, szenvedések örvényébe, öngyilkosságba. Mi Isten elé vihetjük töviseinket. Őelőtte nem kell szégyellnünk, nem is lehet takargatni erőtlenségünket. Neki elmondhatunk mindent, igazán. Akárcsak az apostol tette: háromszor kértem az Urat, hogy távozzék ez el tőlem. Megtehetjük ezt mi is. Erre nézve bátorítást is kapunk Tőle: „Tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt" (Fil 4,6). „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségünkön" (Zsid 4,15-16).
Isten előtt állva minden új megvilágításba kerül. A kegyelem fényébe. Itt érthetjük meg, hogy mindenestől fogva, töviseinkkel, gyengeségünkkel, alkalmatlanságunkkal együtt a hatalmas Úr Isten kezében vagyunk. Az Ö kegyelme hordoz minket. Ebben a rejtettségben
ismerhetjük fel, hogy mi az Ur Jézus Krisztusnak tulajdonai vagyunk. Az Ő kezéből sem halál, sem élet ki nem ragadhat (Róm 8,38-39). Neki van hatalma arra, hogy elvegye testünkből a tövist. De ahhoz is van hatalma, hogy minket erősítsen meg töviseink elhordozásához.
Ezen túl még lendületet is adhat a szolgálatunknak. Az a tövis, amely eddig bénítóan hatott, most értelmet nyer. Pál apostol megértette a neki adatott tövis értelmét: „hogy el ne bizakodjam". Mihelyt ezt felismerte, mindjárt öröm töltötte el. „Örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban..., mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." Pál apostol elfogadta a neki adatott tövist, és azt tapasztalta, hogy az őt kiválasztó Úr ereje hordozza őt. így aztán kesergés helyett örömmel és fáradhatatlanul járta élete útját.
Mert a kegyelem bajainkkal, töviseinkkel együtt is hordoz minket. Egy „soktövisű" keresztyén embert megkérdeztek: Hogy vagy? Ő így felelt: Köszönöm, a bajokat is beszámítva, jól. Nekünk is elég az Ő kegyelme.
|