Kedves Teomo!
Részemről nem tartom valami okosnak ifjabb Hegedűs alábbi sorait, de veszélyesnek sem.
ifj. Hegedűs Lóránt írta:
„Halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: Rekeszd ki őket! Mert ha te nem teszed meg, ők teszik meg veled!”
Ez az idézet egy nyolcadrangú kerületi lapban, vagy egy pártlapban jelent meg. Ezért a két sorért Hegedűst meghurcolták, bíróság elé állították, a palástjától meg akarták fosztani. Kíváncsiságként a google-ben rákerestem, százával csak negatív cikket, híradást lehet róla olvasni. A társadalom keményen elítélte a fenti két soros antiszemitizmust.
Ennél viszont sokkalta kínosabb, és főleg veszélyesebb a társadalomra az alábbi jelenség:
Spiró György írta:
Jönnek
Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
csönd van. Senki se pisszen. Alantról
kevéske hűlt költő; csontujja int.
Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
csámcsogva, hersegve szívnák a vért -
miért is? ki tudja. Trianonért? -
mered pár utcanév pici csontujja.
Ez olyan klima: itt folyton beborul,
ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
hogy bebizonyitsuk:
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
1987
Ezen soraiért a google-ben egyetlen elmarasztaló sort nem olvastam Spiróról. Spiró magyarellenesnek, antimagyarizmusnak, vagy minek nevezhető munkássága nem a tőle való elhatárolódással járt, hanem éppen az ellenkezőjével. Spiró az alábbi elismerések tömegét kapta a társadalomtól:
1987 – a Kritikusok Díja (a Csirkefej c. drámájáért)
1990 – Erzsébet-díj
1993 – Déry Tibor-díj
1994 – Madách Imre-díj
1997 – Szép Ernő-jutalom
1998 – A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj
2002 – Szépírók Társaságának díja (A jégmadárért)
2004 – Pro Urbe Budapest
2004 – Szép Ernő-díj
2004 – Dramaturgok díja (az Elsötétítés c. drámájáért)
2004 – a Kritikusok díja (a Koccanásért)
2005 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – polgári tagozata kitüntetés: nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért
2005 – Füst Milán-díj a Fogság című regényéért
2006 – Kossuth-díj
Ebben a versben nem indulati alapon beszélnek kirekesztésről, amint azt Hegedűs tette, hanem alapos megfontoltsággal tökéletesre csiszolt, akadémiai színvonalon jelenik meg a magyarellenes kirekesztés irodalmi etalonja. Amint olvasható kultúránkat kevéske költő jellemzi, történelmünk csupán néhány kis utcatábla, magunk meg csámcsogva, hersegve szívnánk a vért bármiért, és hát szemetek vagyunk default.
Nos, ezt a fajta jól megfontolt, államilag honorált, elismert, sztárolt, az egész országra rátelepülő kifinomult, mondhatni csúcsra járatott kirekesztést részemről sokkalta veszélyesebbnek látom, mint a Hegedűs féle kis kerületi lapban megjelent, de önmagában dühöngő, meg nem hallgatott, kiabáló kétsoros kirekesztését.