|
SZENCZI MOLNÁR ALBERT/akiről tudjuk Kamillától,h. eredeti neve Egedius- Egyed volt
Székely eredetű katonacsalád sarjaként a nyugat-felvidéki Szencen született. Székelyföldről elszármazott őseire az idegen környezet a Székely családnevet ragasztotta. Albert apja viszont már nem a kardforgatást választotta élethivatásául, hanem a molnárságot, ezért új ragadványnevet kapott, a Molnárt. Fia neve aztán kiegészült a szülőhelyre utaló előtaggal és így lett a kor szokása szerint Szenczi Molnár Albert. Ha életét Szencen élte volna le, akkor a Molnár Albert névvel kellett volna megelégednie, de ő református hitének és nemzetének felemelése érdekében vándortudóssá vált.
Élete nagy részét külföldön élete le. Egyik egyetemről a másikre iratkozott be és töltött azokon néha több évet is, de volt házitanító, kántor, nyomdákban korrektor. Német nőt vett feleségül, akivel a hányatott élet ellenére szép családot nevelt. Időről-időre hazatért. Bejárta az országot, pártfogókat keresett nagy tudományos, könyvkiadási vállalkozásaihoz, mindig ellátogatott Szencre. Külországokban is előkelő és gazdag emberek anyagi támogatását, erkölcsi segítségét kellett keresnie, és meg is találta. Még Rudolf császár és magyar király is fogadta Prágában, s úgy elnyerte tetszését, hogy nem eresztette el üres kézzel. Nem csoda, hogy ez a tehetséges és nagy munkabírású tudós egy könyvtárra való könyvet adott ki, közte a Szentírást kétszer javított szöveggel (1608-ban és 1612-ben).
Szenczi Molnár Albert 1590. november 1-én indult első külföldi útjára. A híres wittenbergi egyetemen és aztán másutt megerősödött benne az a felismerés, hogy Magyarország kulturálisan lemaradt Európa élmezőnyétől. Ezt akarta leküzdeni 1604-ben megjelent latin-magyar és magyar-latin szótárával, latinul megírt magyar nyelvtanával, nyugati prédikációk és más teológiai könyvek lefordításával. 1607-ben 90 nap alatt elkészült a 150 zsoltár német verses szövegének magyar műfordításával úgy, hogy a nyugati reformátusok körében használt francia dallamra illeszkedő szép magyar versekké tette át azokat. Azóta is azokat éneklik a magyar reformátusok. Még abban az évben Kis kathekismus címen a Heidelbergi Káté summáját adta kézbe. 1624-ben aztán megjelent végre magyarul az ő fordításában, de Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megbízásából és költségén Kálvin János: Institutio című alapvető nagy könyve.
Pázmány Péter, ez a református bihari nemes ifjúból katolikus jezsuita szerzetessé lett és főpapi állásra emelt tudós pap az 1600-as évek elejétől minden szellemi eszközt és befolyással kecsegtetést igénybe vett, hogy a főúri családokat katolikus hitre térítse. Nagy sikereket könyvelhetett el. A katolikus hitre tért főurak aztán jobbágyaikat erőszakkal is készek voltak új egyházukba kényszeríteni. Pázmány Kálvin Institutiojára hivatkozott sokszor, azt idézte látszatra és aztán cáfolta. A magyarul olvasni tudó reformátusok kezébe akarta adni Bethlen Gábor az Institutiot, hogy lássák, valójában mit hirdet Kálvin és megmaradjanak hitükben. A magyar szabadság érdekében a felekezetek összefogását munkálta Bethlen. Ezért megtiltotta a katolikusok elleni vitatkozó iratok kiadását. De az Institutiot ki lehetett adni. Az magáért beszélt.
A fejedelem hívására Szenczi Molnár Albert 1624-ben véglegesen hazatért. Kassai tartózkodás után kolozsvári lelkész lett. Új felismerése támadt. Meglátta, hogy nem elég a református hit megerősítésére csupán a dogmatikai és más ismeretek elmélyítése, hanem személyes hitre, megtérésre, megigazulásra, megszentelődésre van szükség. Ezt hirdette az angol–holland puritanizmus. Egy ilyen hitépítő könyv, Baily: Praxis pietatis (A kegyesség gyakorlása) magyarra fordításán dolgozott. Medgyesi Pálra bízta a munkát. 1634-ben váratlanul egy félelmetes ragály, a pestis vitte el Szenczit az akkori időkben igen magasnak számító életkorban. De Medgyesi 1636-ban Debrecenben kiadta a Praxis pietatist és lett magyar református ébredés.
Dr. Csohány János
|
