admin írta:
GABRIEL777 írta:
Persze ha jól sejtem a fő gondolkodásbeli ellentét ott van köztünk,hogy számodra a hit a vallás átadását jelenti,számomra viszont magát a kapcsolatot Istennel.
Ez kemény volt, bravó Gabriel, csak így tovább!
Látom jól figyelsz, mi itt Puritánnal a betű szerinti vallásosak csoportját erősítjük...
Ne is olvass utána, így sokkal meggyőzőbb az érvelésed.
Mesélj inkább a gyerekeidről: Hányan vannak, hány évesek, és hogy vált be a gyakorlatban, amit ilyen okosan kifejtettél nekünk?
Kedves Tamás
A hívő nem önmaga erejére támaszkodik hanem Istenére,ezért ne dühöngj,az nem vezet sehova.
Jézus sem nemzett gyermeket még sem hinném,hogy többet tudsz te,én vagy bárki más a gyermeknevelésről mint Ő.
Nem nekem kell értenem a gyermekneveléshez,mert akkor a saját erőmre támaszkodnék,hanem Istennek,és Ő ért is hozzá.
A hívőnek egy "dolga"van Istenre hallgatni.
Ha viszont kétségbe vonod,hogy a hívő Istenre halgatval képes gyermekét hívővé nevelni,akkor ezzel vagy Isten mindenhatóságát kérdőjelezed meg vagy a Hívő hitének a lehetőségeit vonod kétségbe.
Én viszont nem fogom sem Isten mindenhatóságát sem a hívők hitének erejét kétségbe vonni.
És ha úgy alakul,hogy lessz gyermekem és nem lessz belőle hívő,akkor is ugyan ezt fogom hirdetni
mint eddig,mert inkább vonom kétségbe saját hitem erejét,mint Isten mindenhatóságát.
És nem fogok mást mondani egy másik hívőnek csak azért mert a hitem ereje
gyenge volt,és nem fogom csak azért meggyengíteni az ő hitének erejének a lehetőségeit,hogy a saját lelkiismeretemet megnyugtassam,és azt mondhassam,hogy
azért nem sikerült gyermekemet hitre nevelnem mert az nem lehetséges.
Szeretettel Gabriel