FM írta:
Ma az IGE olvasáskor és elmélkedéskor döbbentem rá. hogy nem hallottam még senkitől, hogy azt mondta volna, ezt az Úr ézus parancsolta, azt már hallottam, hogy így gondolta au Úr Jézus, meg azt is, hogy ezzel azt ajarta mondani.
Ezek a mondatok mindég nagy szomorúsággal töltenek el.
Ti hogy vagytok ezzel?
Ahogy én látom;
Jézus példát mutatott. A tanítvány pedig igyekszik mesterét követni.
Amikor az ember beszélget a hitéről, vallásáról.
Akkor figyelembe veszi a másik ember hitét, vallását.
Tehát megfogalmazásában nem szorítja 'falhoz' (Már pedig ezt parancsolta...)
Van ahol ez nem kerülhető ki. Ilyen pl.
Mat 22:35-40. Itt nyilvánvalóan parancsolatot említ. ezt nem lehet lágyitani.
De, Mat 28:19, 20- Itt tanítványainak ad felhívást, azaz utasítást, hogy mi a teendőjük. Vagyis felszőlítása a tanítványra nézve önként vállalt kötelezőség, és egyben parancs.
De, ahogy Jézus szeretettel, és tisztelettel közelitett emertársaihoz így a tanítvány tanul mesterétől és ezt alkamazza ő is.
Tehát egy Buddhista hivőnek nem lehet úgy felvezetni, hogy parancs, hanem nézetei ismeretében addig elmenni amit képes feldolgozni, úgy, hogy a Biblia szavai ne váltsanak ki belőle ellenszenvet.
Az első találkozás, nagy jelentőségű lehet. (Ez pedig felelőség)
Tehát megfogalmazásban sokan ezeket a dolgokat tartják tiszteletben, mert az embert tisztelik, és annak jogát, hogy jelenleg választhat. De, nem kényszerből.
Én így gondolom.
és te idézted(ha lehet kérlek javítsd ki)/ beszél tudják a köteles tiszteletet ami kijár Istennek és kijár a Mesternek, mi pedig egy teljesen elfajult korban vagyunk mint Szodoma és Gomora.
