|
>>A Biblia ismerete és a törvények betartása két különbőző dolog.
Akik Jézust keresztre feszítették igaz,hogy ismerték a törvényeket de be nem töltötték azokat ,ezért nem volt kapcsolatuk Istennel
és ezért nem ismerték fel Jézust
Gabriel! Nem azért ismerték fel Jézust, mert be tudták tölteni a törvényt! Hiszen Jézus tanítványai felismerték Jézusban a Messiást, Isten Fiát, pedig ők sem tudták betölteni a törvényt! Ld. Pétert, aki Jézus kérdésére „Ti kinek mondotok engem?” ezt válaszolta: „Te vagy a Krisztus.”(Márk 8:29), de nem volt még benne a Szentlélek, annak ereje, ezért gyáva volt, és nem sokkal később hazudott és megtagadta Őt.
A törvényt BETÖLTENI egyedül Jézus tudja bennünk (amikor már befogadtuk Őt).
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy BETÖLTSEM azokat.” (Máté 5:17)
„…a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. (Galata 3:24-26)
>>Ellentétben pld. a prófétákkal akik ismerték is a törvényeket és be is tartották azokat és pontossan tudták,hogy ki Jézus.
Nem minden próféta volt engedelmes, lásd pl. Jónást!, vagy ott van az Istennek szentelt nazireus Sámson (szégyenletesen engedetlen életet élt).
>>Mát 5,19.Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket a mennyeknek országában a legkissebb lészen:valaki pedig cselekszi és úgy tanít,az a mennyeknek országában nagy lészen.
Ezt te idézted, de nem azt támasztja alá, amit mondani akartál (hogy a törvények betartása szükséges az üdvösséghez).
Fontosak a parancsolatok, Jézus maga is kijelentette, hogy nem azért jött, hogy eltörölje őket, de nem azok betartása üdvözít. Ennél az idézetnél is mi figyelhető meg? Aki megront akár egyet is a legkisebb parancsolatok közül, mi történik vele? A pokolban csücsül? Nem! A mennyek országában van, csak a rangsorban (jutalom tekintetében) kisebb lesz.
Pál is ír arról, hogy amikor eljön Jézus, a hívei megmérettetnek tetteik szerint :
„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.” (1Kor. 3:11-15)
>>A parancsolatok megrontása viszont a lelkiüdvébe kerülhet az embernek.
Az előbbi idézetek alapján ez nem így van!
Egy megtért emberrel is előfordulhat, hogy megront - nem szándékosan! - egy parancsolatot, pl. kicsúszik egy hazugság a száján, vagy elmulaszt jót tenni valakivel, néha türelmetlen (szeretetlen) stb.
Nem jóvátehetetlen, nem veszíti el ezzel az üdvösségét, hiszen, ha megbánja, van kihez mennie.
„Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:15-16)
Ez persze nem azonos a "csak nyugodtan bűnözzünk, majd meggyónjuk" típusú hozzáállással. Aki szereti Jézust, nem gondolkodik így!
Szeretettel: B.
|
)
