A
„Megtérés, személyes hit – Hitépítő gondolatok, történetek” topikból emeltem át ide Kamillának a ma beírt gondolatokhoz kapcsolódó kérdéseit, s itt válaszolok rá.
Kedves Kamilla!
>>
"Nem szolgálhat egy Úrnak ott a szív, ahol két úrnak szolgál a száj."
Ez világos. Például nem szidjuk ok nélkül a másik anyukáját, meg ilyenek. Vagy nem erre gondoltál? Akkor mire? Konkrétan.
Mire gondoltam (konkrétan)? Ha az idézőjel nem tette egyértelművé, akkor most hangsúlyozom, hogy ezek nem az én gondolataim; csak azért nem írom oda, hogy kié, mert a legtöbb esetben nem tudom (olyan könyvből gépeltem ki, ahol ez nem szerepel minden esetben).
Sok minden beleérthető ebbe a gondolatba, az is, amit te említettél (csak zárójelesen: az egy Úrnak szolgáló keresztyén
okkal sem szidja a másik anyját), a megszentelt beszéd hiánya, de akár a kétszínűség is, hogy hívő körökben keresztyénként beszél valaki, világi körökben pedig a világi elvárásoknak megfelelve.
>>"
Ha valaki nem akar bűnbánatra jutni, akkor mindig készen van az engedetlensége megokolására."
Mi van akkor, ha az ember ténylegigazából őszintén NEM TUDJA, hogy mi engedetlenség, és mi kötelező? Olyan könnyen cserélődnek ezek a kategóriák. És miközben tudom, hogy Isten nem kicseszni akar velem, mégis az az érzésem, hogy mindig az lesz az engedetlenség, amit csinálni fogok, és tökmindegy.
Kamilla, Isten akaratát a Bibliából ismerhetjük, és amikor valaki ismeri az akaratát, és mégsem azt cselekszi, akkor engedetlen Istennek. Ez nem csekély dolog: "Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.(1Sámuel 15:23)
Nincs tökéletes ember, ezért valamennyi (nem szándékos!) engedetlenség mindenkinél előfordul. Fontos, hogy törekedjünk az engedelmességre. Amikor nem sikerült, és már látjuk is, hogy vétkeztünk, akkor forduljunk Istenhez, valljuk meg, és kezdjünk patyolat tiszta újat Istennel – csodálatos, hogy Isten erre lehetőséget adott Jézus által! (Dávidról azt mondja az Ige, hogy Isten szíve szerint való férfi volt…pedig az ő életében is akadt olyan pont, amikor elvakította a paráznaság bűne, és Isten akarata ellen cselekedett. Miért lehetett mégis Isten szíve szerint való ember? Mert amikor rámutatott a próféta a vétkére, nem takargatta, hanem belátta és megbánta a bűnét!, ezért Isten megbocsátott neki.)
A fenti gondolat azokra vonatkozik szerintem, akik TUDJÁK, vagy legalábbis sejtik, hogy rossz úton járnak, de nem hajlandók ezzel szembenézni, pláne megvallani (mert akkor változtatni kellene, amit nem akarnak); ehelyett takargatják a vétküket, mentegetik magukat (hivatkozás a körülményekre, saját gyengeségére vagy ujjal mutogatás a többi emberre stb.)
>>"
Isten az alázatos szívet kegyelmével árasztja el, a kétszínűség felett azonban ítéletet mond."
Én alázatos vagyok, de ha időnként sejtem is, hogy mit hogy kéne gondolni, akkor is csak iszonyatritka kivételes pillanatokban érzem is úgy. Ez kétszínűség?
Mit értesz azon, hogy alázatos vagy? (Úgy értem: mit jelent számodra az alázat?)
Kétszínűség az, amikor valaki más mond, mint amit valójában gondol (Pl. azt mondja: „De jó hogy jöttél!"
; És ezt gondolja: "Már megint itt van...!"
).
De nem kétszínűség az, amikor az értelmünkkel felfogjuk, tudjuk, hogy mi lenne a helyes, de az érzéseink esetleg épp ellenkező irányba vinnének. (Fiktív példa: tudod, hogy nem helyes megenned a szamócát, mert allergiás vagy rá, de közben iszonyúan szeretnéd megenni. Értelem és érzés (vágyakozás) huzavonája.)
Amikor megértjük (értelem), hogy mi Isten akarata, de az érzelmeink (szív) másfelé húznak, szerinted ilyen esetben melyikre kell hallgatni?
"Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások."(Máté 15:19)
"Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged." (Példabeszédek 2:11)
>>"
A leggonoszabb ellenségünk a saját énünk, és saját akaratunk a legnagyobb békerontó."
De miért ilyen hülye a saját akaratunk?
Azért, mert Istentől elszakadt, mindenestől bűnös (ergo: rossz késztetései, „tanácsai” vannak), s ugyanakkor a saját akaratunkra, énünkre a legnehezebb nemet mondanunk.
>>"
Istenhez csak egyetlen úton lehet közeledni: a bűntől való teljes és őszinte elfordulás és az Úr Jézusnak való átadás útján."
És aki nem tud, mert egyszerűen képtelen rá?? (persze megint felmerül a kérdés, hogy mégis mi a túró számít bűnnek)
Úgy érted, képtelen arra, hogy ne vétkezzen? A még meg nem tért ember valóban nem tud mást tenni, mint vétkezni. De mindenki megteheti (ha akarja), hogy őszintén Istenhez forduljon a bűneivel, és kérje rá a bocsánatot, elszánva magát arra is, hogy teljesen átadja/alárendelje magát Jézusnak.
Mi számít bűnnek? Elsősorban az, hogy az ember elszakadt Istentől! Azok a gyakorlati bűnök, amikről beszélni szoktunk (pl. hazugság, lopás, paráznaság stb.), ebből az
állapotból következnek.
A bűnbeesett ember nem is tudná, mi a bűn, de Isten adta a tíz parancsolatot, hogy legyen egy zsinórmértékünk, amihez viszonyítani tudjuk a tetteinket.
„…a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” (Róma 3:20)
>>"
Isten sokszor és sokféleképpen üzen nekünk, de egyik szava az utolsó lesz majd."
Ugye nem ez??
Hogy kihez melyik az utolsó szava, nem tudjuk. De azért is, mert nem tudhatod, melyik az utolsó, halálosan komolyan kell venni, amikor szól hozzád.
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,
kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem
értsétek meg, mi az Úr akarata." (Efézus 5:15-17)
(Miért gonosz az idő? Mert elmúlik, és nem jön többé vissza.)
B.
