Kedves Endi!
Nem tudom, miért akarod ránk erőltetni, hogy nekünk a diploma számít a másik nemhez való vonzódásban. Nekem van egy. Semmit nem ér. De megosztok veled valamit, mert én olyan okos vagyok, mivel ugye a diplomások okosak és jól kioktatják a buta diplomamenteseket
Az első és jóformán egyetlen srác akibe már hívőként belezúgtam fizikai munkásként dolgozott. Nem igazán tartozott a jóképű lovagok közé sem. Amikor életemben először láttam, az jutott eszembe: szegény egyed, kicsit olyan torznak tűnik az egész arca. Fura ábrázat, hatalmas fülek. Próbáljátok elképzelni.
Aztán megszólalt. És a hite...azok a szavak..., ahogy az ÉLET áradt belőle. Egyszerűen bölcsességet árasztott maga körül. Tudtam, hogy elvesztem, hosszú ideig tartó rózsaszín felhős rajongás következik. Igen, jól gondoltam. Hosszú ideig csak rajongtam, aztán tudjátok mi történt? Kitaláljátok? Na jó, segítek. Nem kellettem neki. Én a diplomás, átlag feletti IQ-val rendelkező, helyes, őszinte! nő.
Ezek a szavak nem keserűségből jönnek, inkább olyan fanyar humorként vegyétek. Csak ellenpéldának hoztam.
Ezzel a hozzászólásommal nem akarlak bántani. Sem magamat felmagasztalni. Nincs is okom. De mi értelme nyavajogni és a másik nemet szapulni? (Ebbe a hibába sajnos én is bele tudok esni)
Csak egyszerűen utálom, ha általánosítanak és beletesznek valami kategóriába.
Én nem a "hívő lányok" vagyok, hanem kérlek szépen ÉN EGYEDI VAGYOK! Abszolút tökéletes és szeretett alkotása a Teremtőmnek. Ahogy Emilien is az, és minden ember, és még TE IS, ENDI! És ezt bizonyítani is tudom:
"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid,könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!"
139. Zsoltár 13-17
Bárcsak öröm lehetne mindannyiunk szívében, mert tudjuk ezt!