Kedves Ezüst, csütörtökön 14-15 óra között nem voltál a Szikra sátor környékén? Ugyanis mi abban énekeltünk a színpadon..
Én elmondhatom, amit láttam. (Erika tanúsíthatja, vele még aznap este megosztottam élményeimet.
) Előre bocsánatot kérek, ha kihagyok valami fontosat!
Nekünk csak másfél óráig tartott az út Patakra, mi is szaunáztunk az autóban, de a vizes nadrágon kívül minden oké volt. Odaérve megkerestük a mieinket, és körbejártuk a kempinget. Tetszett, hogy lehet keresztyén könyveket, CD-t, apróságokat venni (két vagy több sátorban); gyerekeknek voltak kézműves foglalkozások, pl. agyagozás; szervezetek mutatkoztak be; több nagy sátor alatt voltak koncertek (egyik helyen fogyatékosoknak volt éppen akkor karaoké, hogy örültek neki!), előadások, beszélgetések. Ami nagyon tetszett még, hogy az érdeklődők az egyik szervezetnél kipróbálhatták, milyen is lehet tolószékben közlekedni, akadályokat kikerülni, vagy nem látva, tapintással tárgyakat felismerni, vagy éppen jelbeszéddel kommunikálni, egymásra figyelni. Itt nagyon kedves emberek voltak. Ha jól tudom, ingyenes internetes hozzáférés is volt több PC-n egy sátorban, éppen a Parókiások mellett. Amikor őket megláttam, lassan sétálva, de izgatottan lestem be, ki lesz ott. Éppen interjú zajlott, így nem zavartam. Volt egy tippem Dorcsira és Puritánra, ami aztán be is jött.
Később odamerészkedtem, amit nem bántam meg, mert nem harapott meg senki.
Jól jöttek a kinti vízcsapok, amiből kedvére ihatott mindenki, akár fejét, lábát is hűthette.
A mi éneklésünk után egy fogyatékos fiút toltak a színpad elé és segítették fel rá. Az ének az esőben-re táncolt, mozgott esernyővel a maga módján, egy személy segítségével. Talán többekben felmerültek kérdések ezzel kapcsolatban, vagy éppen vegyes érzelmekkel voltak tele, de nekem az jött le, hogy itt mindenki lehetőséget kap, hogy megmutasson, adjon valamit abból, amit tud és hogy figyelmet, dícséretet kapjon. Mindezt szeretetből.
A záróistentiszteletet itthonról néztem. Az imádság alatt a legtöbben fejet lehajtva, csukott szemmel ültek. Hirtelen az jutott eszembe:milyen egyforma mindenki! Mindenki ugyanúgy, EGYként ül, EGY akarattal EGYre figyel, és az ugrott be, hogy Jézus Krisztusban mind összetartozunk, testvérek, EGYek vagyunk! S nagyon örültem, ha x kilométerrel is odébb, de egynek éreztem magam velük.
