(Juditka):
"Mit csinálsz édesapa hajával, édesanya?"
"Levágom".
"Igen, mert nem kell nekünk két édesanya."
"Édesanya, rajzolj ide egy bokrot és bele egy ördögöt. - De miért élnek az ördögök bokorban?" (pokolban)
Édesapa mondta: "Én még sosem vágtam csirkét."
Juditka. "Én sem."
Jancsi: "Én egy kisz bájány vadok, te pedig az apa bájány."
"Jaj, mit csinájjak ezzel az édeszanával?" - kérdezte Jancsi, mikor az édesanyja fáradtan feküdt, és nem akart felkelni neki adni valamit.
Jancsi: "Édesapa, én megöjjek téged. Úgy öjjek meg, hogy ejjöklek. De cak vicceltem. Nekem nadon jó szívem van."
"Édesanya, ugye azt nem úgy mondják, hogy hajós-lapát, hanem evezőlapát!?" (Judit)
"De én hajós-lapátnak mondom akkor is!" (Jancsi)
"Jól van, szólíthatod annak is, de én másképp mondom."
"MIlyen hedesz ojja van ennek a jépának!" (Jancsi)
"Halló, édesapa, itt Jani beszél. Mikor jössz haza? Nemsokára? Akkor jó. Gratulálok." (A kagylót ezzel letette.)(selypítve mondta)
"Ennek a katonának nagyon lassú a kifogása." (felfogása) (Judit, 5,5 é.)
"Ugye, édesanya, igazából csak egy varázsló van, az Isten? mert Ő tesz csodákat, ugye?" (Judit)
"Hol van édeszana?" (Jancsi)
"Bement vásárolni a lányokkal."
Úd van, igazat mondasz."
"Ani!" - mondja Márika Janinak.
"Nem vadok." - válaszolja Jancsi.
Jancsi: "Nagypapa meghalt? MI is meghalunk? És mit jelent, ha valaki meghal?"
A hosszú úton Zsuzsi panaszkodott, fájt a hasa. Mire Juditka így szólt: "Nekem meg az a bajom, hogy nem bírom abbahagyni a csuklást!"
- "lennél csak te én, édesapa, megtudnád milyen az!" (mármint az állandó csuklás)
Mikor megunta az utazást, nyafogott: "De miért gyártják így az autókat, hogy ilyen lassúak?"
Zsuzsi: "Édesanya, mire jó az ember élete?"
"Édesapa, én egész életemben ilyen kisautóra vágytam" - mondta Jani, amikor egy pici, sapkás autót kapott.
"Imádkozz vissza!" (Jancsi kiabálta Zsuzsinak, amikor nem akarta, hogy nélküle imádkozzuk az asztali imát. Zsuzsi ügyes volt, és visszafelé elmondta az imát: "Ámen, mindennapi kenyerünk, édes Istenünk, áldd meg, tedd az öledbe, kulcsoljad össze" - Aztán már mehetett újból elölről.
"Nálunk rendesek az állatok, mert nem beszélnek." (János)
"Én kint vojtam, és...és...édesapa ott ásított." (ásott). (Márika)
"Én mossam a feneked, vagy te magadnak?" - kérdezte édesanya
Jancsitól. - "Te", - válaszolta - "mert te olyan kedvesen csinálod."
"Kijöttek a kutya szájából?" - kérdezte Jancsi, amikor édesapa mondta, hogy nézzék meg az aranyos kisnyulakat odakint. (A kérdés azért hangzott el, mert nem sokkal előtte a kutyák megettek 7 kisnyulat, és ő nem tudta, hogy nem ugyanazokról van szó.) (azóta már nincsenek nyulak)
"Márika is felébredt, és kijött siratlanul." (Jancsi)
"Most hová medünk? A mamához, vad az Újistenhez?" (Márika)
"Én olyan szomjas vagyok, hogy meghalni sem tudok!" (Jancsi)
Márika: "Janinak nyitva áll a szeme! (t.i. felébredt)
"Édesanya, te hiszel Istenben?" (Márika)
"Igen."
"Én is. De a Jani az nem hisz."
"Miért?"
"Mert a lendülőn, amikor akarok lendülgetni, nem enged."
"Akkor te nem kapsz tortát." (édesapa)
"Szoha!" (Márika)
_________________ Tanuljunk (elsősorban) az Úrban megbízható református tanítóinktól!
|