máriamagdolna írta:
Köszönöm Lucius,hogy ennyi időt szánsz kérdéseim megválaszolására,sokat okulok belőlük.Ezt a további hozzászólásaimban már nem fogom külön kiemelni
Még el kell néhányszor olvasnom válaszod,hogy teljesen megértsem,mivel nem vagyok otthon a Biblia szövegében,és a tanításokban.
Felmerült bennem egy kérdés,ami talán nagyon naív,és ostobaságnak tűnik feltenni,de mégis megteszem,mert kíváncsi vagyok a válaszra (persze nem csak a Tiédre,mások válaszának is örülök):
Tulajdonképpen miért olyan nagyon fontos Istennek,hogy az ember higgyen benne?
Gondolom,inkább az embereknek volna ez fontos,mégis,néha olyan érzésem van,hogy Isten kitalált egy játékot,megalkotta a játékszabályokat,és a cél mezőbe csak az érkezhet el,aki hisz Őbenne (mintha ez Neki volna fontos),holott megtehette volna azt is (amennyiben mindenható),hogy minden embert megajándékoz a Hittel.
Továbbá,amennyiben Mindenható,miért fél a Sátántól?Ha nem fél tőle,miért félt Bennünket tőle?Végül nem az "eredendő Jó" fog úgyis győzedelmeskedni?
Ha Isten Mindenható,nem az volna az elvárható magatartás tőle,hogy nagyjából közönyt tanusít,hogy ki mikor és hogyan tér,vagy nem tér meg hozzá?
Vagy mégsem biztos a kimenetel a Jó és Rossz harcában?
Mindezekkel én sem megbotránkoztatni szeretnék,hanem saját kérdéseimre,kétségeimre szeretnék választ kapni,mert a vakhitet személy szerint nem tartom értelmes magatartásnak.
Időm jelenleg van. (Vidéki házunk felújításához elfogyott az apanázs, így most kényszer pihenőre jöttem fel bp- míg kicsit duzzad a kassza. Aztán megyek vissza és csak késő összel leszek majd ismét. Vagy elvétve egy-két alkalom.)
Felmerült kérdés; ezen kérdések mindenkiben felmerülnek. Megfogalmazódnak ilyen-olyan formában. Csak épp itt kerül felszínre. Vannak akik ezen kérdésekre megtalálták válaszaikat. Bennem nem egy alkalommal merültek fel ilyen, és hasonló kérdések. Pont ezért is mondom el, hogy én mire jutottam.
Magam is örülök, ha mások nézeteit megismerhetem egyazon kérdésben. Épp oly kíváncsi vagyok én is.
Miért fontos, hogy higgyünk benne? Mert hitünkkel elismerjük létezését (amit sátán igyekszik más filozófiákban tagadni.) Ha pedig létezik, mert igen. Akkor ismerjük céljait. Ha céljaival egyetértünk, akkor kifejeztük máris álláspontunkat. És ebben az egyetemleges vitában máris bizonyító erejű tanúivá válhatunk. És itt oszlik az emberiség. Van aki Istent választja, van aki Sátánt.
Nem csak az embernek fontos, hogy higgyen. Mit ad Isten?
Életet, (volt örökéletre való kilátás, de Ádám eljátszotta. Az egész emberiséget a romlásba döntötte.) Mit ad még? Lehetőséget. Jézus által. Olyan lehetőség, ami vissza vezet az Édeni állapothoz. Ezért pedig köszönet jár. De, kinek köszönje meg az ember?
Én spec sértve érezném magam, ha adok valamit valakinek, és a szomszédhoz csöngetne be köszönetért. (nem mintha a köszenet motiválna) Sátánnak ez a célja. Isten székébe akar ülni, és minden hálát, köszönetet begyűjteni, ami Istennek jár ki. Zsákmánynak tekinti Isten trónját.
Korábban igaz, és hű szellemi teremtményként Istent szolgálta. Jézus utalt erre, Ján 8:44 (nem állt meg az igazságban) Majd döntött, és ezen változtatni akart. Ezekiel 28:1-20
Így tehát Isten jogosan várja el a köszönetet. És itt nem arra gondolok, hogy csúszni-mászni, és órákon át litánia… Hanem egy őszinte szó, egy gondolat. ’Mindez nem lenne, ha Te nem adtad volna. Köszönöm!’ Természetesen többnek is örül, amikor az ember beavatja, mintegy meghívja; Mond! Hogyan tegyem ezt és ezt? Vagy gondom van valamiben stb. És mindezek nem azt mutatják, hogy Istennek van ezen dolgokra szüksége, hanem inkább nekünk.
Nem, közel sem Isten találta ki. 'a szinjátékot' A megoldást Ő alkotta meg meg. Vagyis a megváltást, a megváltozott helyzetre. Számomra még mindig érdekes, ér érdekfeszítő az a rész Ezékielnél 28:13-tól, ahol már nem csak utal Sátánra, hanem kimondottan róla beszél. Arról, hogyan lett az aki. Ennek okáért változott a világ jelenleg ismert sorsa. Gyorsan hozzá is teszem, hogy ez az állapot nem állandó, csak időleges.
Isten döntött, meghozta a megváltás tervét, és ahhoz igazodva Teszi amit tesz. Meg hagyja Sátánnak az időt, hogy bizonyítson. Hiszen nem önkény Úr, hanem igazságos. Vagyis az egész világnak mennyei és földi látnia kell döntése, és cselekménye helyességét. Mitöbb óhajtani, hogy legyen rend, nyugalom.
Ádámnak meghagyta a döntés jogát. Mint ahogy nekünk is. Ha ajándékozza a hitet, (értem mire gondolsz) akkor egy csomó dolgot, mint egy program belénk kéne írnia. Mivel mindenható megtehetné, és azt sem tudnánk, hogy felül lettünk írva. (De, ennyi erővel arról is beszélhetnénk, miért teremtett olyant akiről tudta, hogy gonosz lesz.) Habár a hit egyfajta ajándék, amit a megszerzett tudás (Az egészséges kíváncsiság szülöttje) és tudat szül, olyanformán, hogy Maga Isten Szelleme táplálja azt érzelmi oldalról (a megfoghatatlan)
Neki az a fontos, hogy mindenki a célmezőbe érjen 2Pét 3:9. De, úgy, hogy az illető maga is akarja. Csel 20:24 2tim 4:7
A mindenható nem fél a Sátántól, ellenkezőleg. (nem Sátán engedi Istent, hanem Isten engedi Sátánt.)
Nos nem tudom, hogy átélted-e, vagy éled a szülő érzéseit. Pl. Féltem a fiam a kokótól. Mert eddigi élettapasztalatom, és tudásom arra indít, hogy érdekeit nézzem. Ergo óvóm attól. Szerető szülőként felelősségem sosem fog megszűnni. Habár én emberként fiam életében már csak max tanácsokat adhatok, mivel már elég idős ahhoz, eldöntse, mit akar mit nem.
Isten védi az embert, mert alkotása az, és szereti őket. Jézus azért vállalta a megváltást, mert érzelmileg már korábban is kötődött az emberekhez, már akkor amikor Atyja mellett mint mestermunkás tevékenykedett. Péld 8:31.
De, végül is a Jó fog fennmaradni, és uralkodni, vezetni a világot.
Ez mint prófécia közölve van velünk. De! látnak-e az angyalok a jövőbe? Avagy mi emberek?
Mivel a jövőt sem ők sem mi nem ismerjük, így marad a prófécia szava, és a hit.
Megtehette volna Isten, hogy akkor ott elpusztítja Sátánt? Mindenhatóságán keresztül igen.
Mit eredményezet volna? (Diktatúrát) Hiszen szomszédos angyal csak annyit lát, egy szellemi testvére suty eltűnik. Majd felüti fejét a káosz, és félelem. Majd a kétkedés, vajon Isten jogosan tette? És egyáltalán miért? Isten pedig folytonosan „csapkodhatná az újabb és újabb Sátánokat”
Az én hitemben, meglátásomban ha már megtörtént a dolog akkor ezen megoldás ami most folyik tökéletesen megfelel. (Mivel más megoldást nem ismerek, és képzeletem kevés, hogy kitaláljak mást. Hova tovább, azzal máris Isten döntését bírálnám felül.)
Nem mindegy számára. Meghatározza, mi válik a hasznunkra. Ezek az irányadó mértékek. Elmondja, hogyan hozta létre a mérleget, és hogyan állítja helyre a világ sorsát. Ahogy említettem is nem tűri, hogy más álljon eléje, és a hozzá intézett köszöneteket az zsebelje be. Holott minden tőle származik. (leszámítva azon Szellemi személy átalakulását, és amit az hozott létre.) Isten nem alkuszik meg, félpoziciókat elfogadva. „Ne legyenek néktek idegen isteneitek én elöttem.”
Ami pedig el tér az Ő akaratától, az veszélyezteti a teremtését. Tehát a teremtését védi, amikor mindazt kigyomlálja amit Ő nem tervezett oda.
Továbbá jogosan várja el a tiszteletet, az imádatot, és köszönetet.
Hiszen Ő maga is tiszteletben tartotta teremténye döntését, amikor az nem akarta az Ő vezetését.
Mivel ezen bizonyítási eljárás végéről Isten tudja mi lesz az. Ígérete szerint mi emberek várjuk, hogy megtörténjen az ítélkezés. De, számunkra egyrészt lassan telik az idő, másrészt, térhez, időhöz, és időintervallumhoz vagyunk kötve. Így jócskán akadnak kérdéseink, és egyben kétségeink is. (mert van, hogy elgyengül az ember. Azt pedig Sátán nem hagyja ki. Még mindig azt hisz, hogy megteheti, sikerülhet. És ahogy kezd rájönni, úgy növekszik haragja Jel 12:12)
Hát ennyit így septiben, amik átfutottak bennem soraidra. Bocs, ha nem voltam elég következetes.