Gál Péter:
A New Age -- keresztény szemmel
http://www.communio.hu/ppek/k407.htm
(Részlet – Tanúságtételek – A pokolból szabadulva)
15.
A vádló
A sátán nem nézte tétlenül egyre erôsödô szeretetünket és ragaszkodásunkat az egy igaz Isten felé.
Bűneink lajstromát elevenítette fel állandóan, és el akarta hitetni, hogy az Úr sosem bocsátja meg az ateizmusunkat, a vallásellenességünket, valamint a többi jelentôsen felszaporodott bűnünket.
Vádolt és szorongást okozott, bűntudatunkat állandóan gerjesztette. Lelki vezetôm elmondta, hogy ha igaznak érzem a sátán vádolását, bánjam meg, tegyem le, kérjem Jézus Krisztus bocsánatát, de aztán felejtsem el, és lépjek tovább, ne hagyjam folytatni a vádolást...
16.
Enyhülés
Az Úr végül megadta nekem azt a kegyelmet, hogy többé-kevésbé le tudtam zárni magam, azaz nem beszélhetett már állandóan a gonosz a fejemben!
Eleinte, ha megszólalt azonnal elkezdtem mondani a Miatyánkot...
A Szentírás szerint nem kell bevárni a sátánt, alá kell vetni magunkat Istennek és a gonosz elfut elôlünk.
Én nem ezt tettem.
Ezért nem volt teljes a szabadulás.
Utólag már tudom, hogy a félelem és a gonosszal való hadakozás miatt nem jutottam hamarabb az Úristen közelébe.
17.
Az ijesztegetô
Minden egyes esetben, amikor a reikis, vagy ingás barátaimért imádkoztam, azt kérve az Úristentôl, hogy szabadítsa meg ôket is a gonosztól, világosítsa meg elméjüket, mutassa meg nekik is, hogy tévúton járnak, -- a sátán valamilyen retorziót alkalmazott.
Gyakran a gyermek zaklatásával próbálkozott.
Két és fél év telt el különös esetünk kezdete óta, és a gyermek a böjtjeim idején még mindig félt, szorongott.
Amikor eldöntöttem, hogy leírom az esetem, és a szakemberek kezébe adom, ismét a gyermekemnek estek.
Arra biztatták, hogy vessen véget az életének, és hogy mindezt késsel tegye.
Papok szabadító imája után a gyerek jobban lett, de az elsô kisértések vissza nem utasítása után még egy ideig vissza-visszatértek a félelmei; egy-két imádság után ma már teljesen zaklatás-mentesek a napjai.
18.
A hittan fontossága
Én, aki tiltakoztam a hittan iskolákban való oktatása ellen, én kiáltom, nem nôhet fel az Istenbe vetett hit nélkül az emberiség!
A szorongás, a félelem mindennapjainktól, a szegénység, a kizsákmányolás és a bűnözés mind az Úrtól való eltávolodásunkat jelzi.
Én a hajdani ateista, vallom, hogy megtalálható a hitben a Teremtô Atyaisten, van Jézus Krisztus, van Szentlélek és van túlvilági élet.
Mindennapi imádságaink során Jézus Krisztus szabadított meg bennünket a sok szörnyűségtôl.
Kérésünkre a Szentlélek által pedig megbocsátotta bűneinket, fokozatosan visszaadta a szeretetünket, és nevelni kezdett, ráterelt bennünket arra az útra, amely bennünket az Ô országába vezet.
19.
A démonizáltság okai
Lelki gondozóm, aki vállalta, hogy segít nekem az Isten közelébe kerülni, egyszer elmagyarázta, hogy a démonizáltság állapota három ok miatt következhet be:
-- bűnben élés,
-- Isten nélkül élés,
-- mágiába keveredés.
Utólag visszapillantva: mindhárom ok illett rám.
Nem az Isten által elôírt törvények alapján éltem az életem, többnyire nem is ismertem ôket.
A 10 parancsolatra rég nem emlékeztem már.
Megkereszteltek ugyan, sôt konfirmáltam is, de a kezdeti kételkedés után az iskola materialista nevelése és a szülôi passzivitás az ateista oldalra lökött.
Megvetve és néha kigúnyolva a vallásos embert, sôt egyes esetekben még bántalmazva is, vagy elfogadva az ô üldöztetésüket, nem kiállva mellettük, többször is bűnt követtem el.
És végül a mágia -- gyakran hallottam e szót, de sosem értettem, pontosan mit is takar.
Számomra a sátánizmus, a szellemidézés meseszerűnek tűnt, nem is hittem benne.
Mindhárom bűn együtt -- megérdemeltem a leckét: az Isten hagyta, hogy megtapasztaljam a másik oldalt, azt amelyikkel felvettem a kapcsolatot, de Ô megbocsátott nekem, mert kértem Ôt erre.
Csak azt nem értettem, hogy a gyermekemnek miért kellett mindezt átélnie.
Hiszen ô csak a harmadikban volt bűnös, de ebben sem ô, hanem én. Ha erre gondolok, mindig úgy érzem, hogy a szörnyű események nem véletlenül történtek meg velünk.
Talán Isten akarta velünk megláttatni, hogy ezt kapják mindazok, akik a sötétség birodalmával játszogatni kezdenek.
Ha ezek az események csak velem történnek meg, magam is azt mondanám, hogy ôrült voltam, így, hogy a gyermekem is átélte, már nem mondhatom.
Tudomásom szerint rajtunk kívül a környéken még három ingás ment át hasonló folyamaton. Az ô sorsukról semmit sem tudok.
Nem egészen két évvel késôbb a mester elsô kezelése után hallottam a hírt felôle: megôrült!
-- Bárcsak tudnék rajta segíteni.
Sajnos lehetetlen, meg sem hallgat.
Kétszer is próbáltam megértetni vele, hogy rossz úton jár.
Szerinte én kerültem a sátán karmaiba azzal, hogy letettem az ingát.
Ô még mindig hisz nekik.
Már három éve imádkozom érte.
(folytatás következik) >>>
)
)
"