Kedves Fony,mitől félsz ennyire?

Gál Péter:
A New Age -- keresztény szemmel
http://www.communio.hu/ppek/k407.htm
(Részlet – Tanúságtételek – A pokolból szabadulva)


21.
Az Úr oltalmában

Mintegy két év telt el azóta, hogy imádkozni és böjtölni kezdtem másokért.
A böjtölések idején, vagy közvetlen utána gyakran kisebb, nagyobb kellemetlenségek értek.
Lépten nyomon koccanások az autóval, vagy egy igen nehéz böjt esetében a családom karambolozott igen súlyosan.

Mindezek ellenére nem mondtam le a böjtös imádságokról, mert úgy éreztem ezek a legkedvesebbek az Úr számára, hiszen kifejezzük szeretetünket és lemondanitudásunkat másokért.
Tapasztalataim szerint ezeknél az imáknál az Úr rendszerint teljesíti kéréseinket.
Egy alkalommal elmondtam egy lelki atyának gondjaimat.

Ô megáldotta az autót, a lakást, és kért Istentôl ôrzôangyalokat, akik vigyáznak rám, a családomra, a házra, az autóra.

Ettôl kezdve megszűnt minden koccanás és egyéb baleset.
Az Úr kicsiny dolgokban is tud gondoskodni.
Elôfordult, hogy a munkahelyemen hiába kerestem valamilyen aktát, amelyen dolgozni akartam, sehol sem találtam. Imádkozni is kezdtem ezért, de nem került elô, ám megakadt a szemem az éppen aznap határidôs feladaton, amelyet sürgôsen meg kellett csinálnom. Amikor az készen lett, az Úr megmutatta, hogy a másik irat, amit kerestem, végig ott volt az orromelôtt, de megvédett attól, hogy a határidôs feladattal elkéssem.
Egyszer az Úr eszembe juttatta, egy ismerôsöm tanúságtételét, aki a fájdalmát felajánlotta az Istennek valakiért, és a fájdalmai megszűntek. Egy alkalommal a gyermek súlyos fejfájásról panaszkodott.Ajánld fel az Úrnak azért, akiért ma kiemelten imádkozol. Amikor megtette a felajánlást, azonnal elmúltak a fájdalmai.

Ahogy változott a szemléletem, úgy változott az emberekhez való viszonyom is.
Már nem vártam el a környezetemtôl, hogy mindenki tökéletes legyen, ne ejtsen semmi hibát.
Kezdtem szeretni az embereket a hibáikkal együtt.

A gyermekemen is észrevettem néha a türelmetlenséget, kishitűséget, szorongást.
Ô ilyenkor mindig a gyermekeknek írt Bibliát vette a kezébe, és hamarosan meg is nyugodott.
Kezdetben én is ezt a gyönyörűen illusztrált, a gyermekek számára is könnyen érthetô könyvet olvastam el, mert eleinte semmihez nem volt elég türelmem -- a Bibliához különösen nem a gonosz hatásaként.
A gyermek-Biblia engem is megnyugtatott.

Ez volt az elsô szentkönyv, amely felkeltette bennem az igényt az Evangélium olvasására.

Az Isten gyakran finoman késztetett, megmutatta, hol segíthetek.

És én boldogan kezdtem cselekedni a jót, nem törôdve azzal, hogy sokan bolondnak néznek.
És minél többet adtam, annál inkább gondoskodott rólunk Isten. Soha nem fogyott ki a pénztárcám, mindig jött valahonnan pótlás. A családom szükséglete mindig megvolt.
Összeszedtem a felesleges ruhákat, cipôket, elajándékoztam ôket, vagy a kuka mellé raktam a kis csomagokat.
A maradék kenyeret sem dobtam ki ezután.
Az apró ajándékok egy-két órán belül eltűntek az utcáról.
Igyekeztem kevésbé pazarlón, beosztóbban élni, hogy több jusson a rászorultaknak. Visszatértem tehát a régi, gyermekkori, szeretô, naiv énemhez, amit a sok gúnyolódás miatt gondosan magamba rejtettem. Én végre igazán boldog vagyok!

(folytatás következik) >>>

Hát Boglárka ezzel a cikkel most jól lebuktál, mert kiderült, hogy te az Igen katolikus újságot szoktad olvasni! Ebből már nem fogod kimosni magad itt a fórumon, főleg azután, hogy ezt világgá kürtöltem.

Különben nekem is kedves lapom volt valamikor, amikor még volt erre is időm. Az egykori, igazi Mozgó világhoz hasonlított némely tekintetben, szellemiségében, frissességében, emiatt kedveltem...

Kedves Máriamagdolna!

Rövidítsünk:
Kérdezd így:
Kedves Fony,KIT félsz ennyire?

De én nem ezt kérdeztem.
Nem muszáj rá válaszolnod,természetesen,egyébként sincs hozzá semmi közöm,csak az az érzésem,hogy félsz valamitől.

Nem ezt kérdezted, de lehet, hogy ezt érezted.

Elképzelhető.

Tulajdonképpen miért kell félni az Istent?Miért nem elég szeretni?

Azért, mert nem mi szerettük előbb Őt, hanem Ő szeretett minket már akkor, amikor még bűnösök voltunk.
Ezt a Szeretetet kell fél(te)ni - hogy el ne veszítsük azzal, hogy elfelejtjük, m(K)i volt ennek a Szeretetnek az ára.

Bocsáss meg,de ezt most nem értem.
Egyrészt nekem ebből az következik,hogy ha nem felejtjük el,akkor nincs miért félni (ha jól látom,az elfelejtés a Szeretet elvesztésének feltétele),tehát ha valakinek erős a hite,akkor nincs mitől félnie.
Másrészt,szerintem (hangsúlyozom,szerintem),Isten minden Teremtményét szereti,és esze ágában sincs visszavonnia a szeretetét.Hiszen akkor hogyan hirdethetné Jézus a Feltétlen Szeretetet?Van olyan,hogy valakit szeretsz,aztán meg visszavonod ezt?A szeretet visszavonása az emberi világban szerintem megnemértésből és félelmekből fakad.Isten pedig mindent ért,minden Teremtményét érti és nem fél semmitől.Nincs oka visszavonnia a Szeretetét.
És azt sem nagyon értem,hogy mi volt ennek a Szeretetnek az ára?Mi volt?A Szeretetnek van ára?

Bocs a sok kérdésért,nem akadékoskodni akarok,csak megtanulni keresztény fejjel gondolkodni.

Kedves Máriamagdolna!

Isten feltétlen szeretetének az ára az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak a halála volt . És arról bizony meg lehet feledkezni. Vagy tudomást sem venni Róla.

Én ezt úgy értelmezem,hogy Jézus azért öltött testet,majd halt meg a kereszten,hogy megjelenítse Isten Feltétlen Szeretetét irántunk itt a Földön,amiről talán az akkori hit értelmében az emberek megfeledkeztek.
Jézus megtestesülése,üzenete egy "jó hír" volt,hogy Isten Feltétlenül Szeret minket,tehát nem szab feltételt a Szeretetének,ami azt jelenti,hogy nem létezik olyan feltétel,aminek okán ő visszavonná a Szeretetét.Én így értelmezem.
Jézus nem azért jött el,hogy megtanuljunk félni,hanem hogy megtanuljunk bízni és szeretni.
Ez így nagyon szembenáll a tanításokkal?

nos... ha nem lenne a TOLVAJ... 100%-ban igazad lenne... az ADOTT KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ezzel a "bitorlóval" is kellett valamit tenni

természetesen EBBEN is Isten szeretetének a megmutatása történt:

Rosta, meg fogsz lepődni, nem olvastam soha ezt az újságot, azt sem tudtam, hogy katolikus (újat árultál el nekem), tegnap csak rákerestem a homeopátiára a google kereső-programmal, az dobta ki ezt az oldalt.

Kedves Máriamagdolna!

>Tulajdonképpen miért kell félni az Istent? Miért nem elég szeretni?

Fontos és érdekes ez a kérdésed is, úgyhogy nem tudtam megállni, hogy ne írja rá Valóban ellentmondást vélünk érezni a szeretet és a félelem fogalma között. Azt biztos, hogy Isten nem rettegésben akar minket tartani.

Ha elképzeljük (amennyire ezt korlátozott értelmünkkel el tudjuk), hogy ki az Isten, mennyire fenséges az Ő lénye - gondoljunk csak a Szentek Szentje-beli kérub ábrázolásra, ahol a szárnyaikkal befedik az Isten színe előtt álló kérubok az arcukat. Vagy gondoljunk Ésaiás prófétára, aki Istent csak látomásban látja, de felkiált: Jaj nekem, elvesztem, mert a Seregek Urát látták az én szemeim. Vagy Dániel, aki majdnem elájul, mikor meglátja a szent és tiszta lényeket, úgy kell megerősíteni.

Így a bűnben egyre lejjebb süllyedő emberiség részeként nehéz megértenünk ezt a szentséget, mert nincs ilyen a közelünkben. De gondoljunk pl egy nagyon szép tájra - ott is használjuk a nyelvben azt, hogy félelmetesen szép. Vagy amikor szinte beleborzongunk valaminek a szépségébe.

Ezzel látok hasonlatosságot az Istenfélelem kapcsán. És ez az ami egyre inkább feledésbe merül, amikor az emberek egyre tiszteletlenebbül viszonyulnak Istenhez, mintha a "haverjuk" lenne.

Tehát Istent messzemenőkig tisztelnünk is kell - de aki teljes szívéből szereti, annak nincs oka a szó hagyományos értelmében vett félelelmre Istentől.

Üdv:
Indu

Kedves Máriamagdolna!

A kérdésedről ilyesféle rég hallott mondások jutottak eszembe, mint pl. hogy „Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar”, mert minden Istentől kapott karizma a szeretetet szolgálja, de nem minden szeretetből fakadó tett mögött van Istentől kapott karizma.

Az emberi szeretet általában önző, maga felé hajló. Egyedül az agapé, az Isten szeretete bölcs és önzetlen, amely azt adja az embernek, amire valóban szüksége van (ami a javát szolgálja). Ezt az agapé szeretetet azok az emberek képesek csupán közvetíteni egy másik ember felé, akik befogadták már Isten Szentlelkét.

A karizma és a szeretet összefüggése alapján te milyen konzekvenciát gondoltál levonni a természetgyógyászattal kapcsolatban?

B.