Márai Sándor : A gyertyák csonkig égnek /részlet/
...Apámnak ez a szó: „barátság“-pontosan annyit jelentett,mint becsület.
-Jó lenne tudni-mondja,mintha önmagával vitatkozna-, van-e barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok,mellyel két ember megörül egymásnak,mert találkoztak,mert életük egyik szakában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak,mert hasonló az ízlésük,megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság.....
...a pajtásság,a cimboraság néha olyannak látszik,mintha barátság lenne...
Az ember úgy képzeli-s apám még így értette-,h. a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgáltatásokat,nem látja valószínűtlen lénynek azt,akit barátjául választott,ismeri a hibáit,s így vállalja,minden következménnyel. Ez lenne az eszmény. S csakugyan ,érdemes-e élni, embernek lenni ilyen eszmény nélkül?S ha egy barát megbukik,mert nem igazi barát,vádolhatjuk-e őt,jellemét,gyengeségét?Mit ér az olyan barátság,ahol erényeket, hűséget,kitartást szeretünk a másikban?Mit ér mindenféle szeretet,amely jutalmat akar?Nem kötelességünk-e,h. éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot,mint az önfeláldozót és hűségest?Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak,ez az önzetlenség,mely semmit,de semmit nem akar és nem vár a másiktól?S mentől többet ad,annál kevésbé vár viszonzást?S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát,egy férfikor minden áldozatkészségét,s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel,amit ember adhat embernek,a vak, a föltétlen,a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell,h. a másik hűtlen és aljas,van-e joga megsértődni,bosszút követelni?S ha bosszúért kiált,barát volt-e ő ,a megcsalt és elhagyott?...
...s ezért nincs jogunk föltétlen igazságot és hűséget követelni attól,akit egyszer barátunknak fogadtunk,akkor sem,ha az események megmutatták,h. ez a barát hűtlen volt.
|