Néhány napja készülök egy hosszabb szösszenetet beírni, csak mire nekikezdek, elmegy tőle a kedvem. Több helyre is beillene, de talán ide a legjobban: Közösség - gyülekezet - szolgálat - barátság. Elég rossz passzban vagyok.
Utálom a munkámat.
Nemis maga a munka miatt, bár az sem normális, hogy 2 hónapja csak csavarozok, amitől remdesen fájnak az ujjaim, és sose raknak egy napra sem máshová, mondjuk pattintani, vizuálni, mikrofont rakni, stb., ami összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint csavarozni... Még a sorvezetőt sem szidom, bár megtehetném, mert elég fúrcsa, és abszolut nem keresztyéni a viselkedése.
A munka közben nem lehet beszélgetni a munkatársakkal, de akkor sem, ha nincs munka. Szerintem ez azért van, hogy nehogy kitudjon alakulni egy összetartó közösség, amelyik fellázad a vezetőség ellen, amelyik ha törvénytelen tetteire panaszkodnál, csak annyit mondana, hogy lehet másik munkahelyre menni, ha itt nem tetszik valami. De sokminden nem tetszik, csak nincs más, lehetőség. Ezt ők is tudják, és a végletekig kihasználják. Legutóbb például elvették a 2 órakkor lévő szünetet (és ezt rendszeresíteni akarják), azzal az indokkal, hogy nem vagyunk már kisgyerekek, akiknek állandóan pisilni kell járniuk. De basszuskulcs, nekem nem pisilnem kell, hanem 2 óra után már görcsben áll a vállam a csavarozástól, és jó lenne 10 perc szünetet tartani. A fizetésben meg természetesen nincs kompenzáció. A kaját is amit adnak no comment. Szerintem otthon a disznójának nem adná oda moslékként, de ha megjegyezzük, csak az a válasz, hogy mit háborgunk, ingyen van. Pedig tényleg volt már romlott kaja, meg büdös hús. Igazán kimehetna az ÁNTSZ egy ellenőrzésre, bár biztos lefizetnék őket...
Ami pedig igazán nem tetszik, azaz időbeosztás. Havonta 1 hétvége van szabad, amin kéne menni egyik szülőhöz is, meg a másikhoz is, és akkor egymásra nem jutott megint rendesen időnk. Hétközben sem sokat találkozunk férjemmel, mert ha nappalos vagyok este 7-re érek haza, és másnap már 5-kor menni kell ismét, tehát túl sokáig sem lehetek fenn. Ha pedig éjszakásba megyek 5-kor indulok, férjem pedig 4-fél5 körül ér haza, megintcsak alíg találkozunk. Akkor tudunk kicsit többet együtt lenni, amikor szabadnapos vagyok, de Atim akkor is dolgozik, és csak 4-körül ér haza. Komolyan állítom olyan problémám van, mint Kamilla Tündijének, csak engem a csúnya munkahely a férjemtől választ el. Szerintetek ebbe bele kell, bele lehet szokni? A pénz meg sajnos kell, mert a férjem fizetése csak a legalapvetőbb dolgokra elég. Már ruhát sem tudunk az ő fizetéséből venni. És saját házat/lakást szeretnénk, de ahhoz is kéne egy kis alaptőke.
folyt. köv.