Kedves Erika!
A múltkor belinkeltél az ottnonoktatásról egy oldalt, ott találtam ezt:
http://www.reformatus.org/hu/keskenyut/keskenyut0206.htm#top3
Ez meg a honlapjuk
http://montess.hu/cimlap
Én teljesen megdöbbentem azon, amit a fenti cikkben olvastam.
Egyébként sem vagyok semmilyen "izmus" híve, a pedagógiában meg pláne nem, de eddig azt gondoltam, hogy a montessori módszerben vannak nagyon jó dolgok, amiket érdemes beemelni.
Tetszenek az eszközeik(
"A Montessori eszközök lehetõvé teszik a cselekvésbe ágyazott ismeretszerzést, mely a késõbbi elvont gondolkodás alapját képezi."), szerintem sem muszáj padokban ülni, pláne nem egy 6-9 éves gyereknek, és a jutalmazás meg a büntetés sem tartozik a kedvenc eszközeim közé. (
"A hibák javítása önellenõrzéssel történik. Nincs számjegyekkel jelzett „felülrõl jövõ” értékelés, helyette egy közös megbeszélésen alapuló, a rövidebb távú terveket is magába foglaló helyzetelemzés használatos.")
"A gyermeki személyiség tiszteletben tartásával a Montessori osztályokban kiküszöbölõdnek azok a pedagógiai "fogások" és eljárások, melyek következtében az iskolai élet a gyerek számára egy nehezen elviselhetõ, felülrõl értékelt és irányított, uniformizált tanulási és magatartásmódot követelõ, ezért sokak számára nyugtalanságot és bizonytalanságot keltõ életteret jelent. Az a fajta erõs szorongás, amit a hagyományos iskolai környezet a tanulók egy részénél - és mint a szakemberektõl megtudhatjuk, egyre nagyobb részénél - kivált, a legkülönbözõbb tünetekben nyilvánul meg ("tikkelés", regresszív magatartásmódok, pszichoszomatikus betegségek)."
Ez például nagyon igaz, legalábbis a legtöbb átlagos általános iskolára.
Szóval vannak szimpatikus dolgok, de a fenti cikk által felvázolt szellemi háttér enyhén szólva nem kívánatos.
