Medremben százéves tölgy gyökérlábát mosta
Születésemet lombokon áttört fény vigyázta.

Hömpölygő habokban őserőt viszek,
De már hallom a tenger morajlását,
Mikor elérem majd, a mindenséggel egy leszek.

Ott a nap sugara párává tesz engem,
Csordult felhőkben a föld fölé megyek,
Mint éltető eső lehullok, s kövek közt
Tiszta, hűs forrásként újraszületek.

A vadász ül hosszú méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat

Mint víz tükrét a fecske szárnya
Legyintvén - pár csillogó csöppet
Visz magával a magasságba:

Úgy szeretném legyintni én is
Lélekszárnnyal az életet,

S ragadni fel a végtelenbe,
Viharzó zsoltárt énekelve,
A megmentett szépségeket.

Wass Albert - Mese a kék hegyekről
A nagy irtásról, ahova az őzek hajnalonként legelni kijártak, messzire elláthatott a szem. Széles nagy völgyek, hullámos dombhátak fölött távoli hegyekig. Kékek voltak ott messze azok a hegyek, szépségesen kékek. És a fiatal őzek, kik éppen látni tanulták a világot, megkérdezték mindig anyjukat:
Miért kékek ott túl azok a hegyek?
És az őzanyák emlékezet óta, mindig ugyanazt felelték ilyenkor:
Mert ott nincs farkas és nincs róka. Nincsenek kutyák és nincsenek gonosz emberek. Csak békesség van ott, nyugalom és csönd. Csupa lóhere nő a réteken, és soha sincsen tél. Szél nem jár arra, és a lomb nem hervad el. Nincsen hó, fagy, csupán jó meleg, nap nap után. Azért olyan kékek azok a hegyek.

Ez szép volt...

A múltkor vadászat-gyakorlaton voltunk kint az erdőben. Míg vártuk, hátha kifut egy vaddisznó, amire szabad lőni, egy őzsuta szökdellt felénk. Pár méterre megállt előttünk, mint egy kecses modell - milyen szép nagy barna szemei voltak! -, s aztán továbbszaladt. Először láttam őzet ilyen közelről, élőben.

Hát most ez nem illik a Wass Albert meséhez..., rossz lehet az őzeknek egész életükben az embertől rettegni...

Szia kedves Najda!

Hát igen, igen, szegény kis őzikéknek nem könnyű.Kedves kis állatkám.Nagyon tetszik a kecsessége, a bája a legszebb az emlősállatok között. Én nagyon szurkolok az őzeknek és a többi állatnak is a vadásszal szemben. Egyszer amikor még vidéken voltam, elfogott a vadásszenvedély, és lelőttem egy verebet.A mai napig sajnálom.
Azért nagyon szeretem Fekete István vadászélményeit olvasni, de szinte fellélegzek amikor nem sikerült becserkésznie a vadat.Neked sikerült valamit lőnöd, amikor gyakorlaton voltál?Nem is gondoltam, hogy még lőni is kell az erdésznek.(lövésből is kell vizsgázni?)

Üdv szeretettel cilla

Szia Cilla!

Nem, én nem lőtttem semmit, de nem is lőhettem volna. Csak annak lehet, aki már letette a megfelelő vizsgákat hozzá, van fegyvertartási engedélye, fegyvere. Nekünk diákoknak ez kötelező gyakorlat volt, amin részt kellett venni. Hajtóvadászat volt aznap, a dikákok többsége hajtó volt. A vadászok kijelölt helyeken álltak néhány méterre egymástól, sávot alkotva, várva a kifutó állatot. Én is egy vadász mellett maradtam.
Előtte való nap pedig lövészet-gyakorlat volt:na ott aztán lőni kellett ha tetszett, ha nem. De nem élő állatra, hanem csak repülő- vagy papírtárcsára.
Jó nehéz volt a fegyver és hangos is. Eső esett, fújt a szél, mi lányok vacogtunk a hidegtől és kicsit a félelemtől is, de nagyon örülök, hogy kipróbálhattam. Ebből nem kell vizsgázni, de a gyakorlat kötelező volt.

A fiaimnak van légpuskájuk, időnként elkapja őket a játék szele, és különböző kihelyezett célpontokra lőnek.
Fácánt csak egyet lőtt le a fiam, meg is főztem, finom is volt,-a farktolla most is itt díszlik a számítógépen- de valahogy azóta zavartalanul kapargathatnak a fácánok a kertben. Nem mondják a fiúk, de sajnálják lelőni őket.
Inkább zöldséglevest főzök, a fácán meg hadd éljen..

Erika, akkor lehet, hogy a fiúk úgy jártak mint én.Amikor megláttam a lelőtt kisverebet, hát nagyon elszállt a vadászat élménye, és csak egy kis halott madarat láttam, akit tisztességgel eltemettem és megsirattam.(történt ez kb.11 éves koromban)

Ja, a fácánról jut eszembe.Kaptam egy fácánt amit lefagyasztottam, mert csak magamnak nem akarom megfőzni.Kell hozzá valami különleges fűszer vagy ugyanaz mintha bármilyen húslevest főznék?Sokáig kell főzni?Tudom megnézhetném a neten, de ha már így szóba került.

Üdv cilla

Én ugyanúgy főztem meg, mint a tyúkot: megtöltöttem, kuktában megfőztem a szokásos leveszöldséggel - jó puhára, mert különben nem ennék meg ,aztán sűrűn locsolgatva még megsütöttem a sütőben.
Ha már így vadaskodunk: mi őzcombot kaptunk/micsoda barbárság!/, egy adagot meg is ettünk, finom volt.