VÁLJ EL TÔLEM

“Válj el, kérlek, tôlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.” 1Mózes 13,9

Lót meggazdagodott Ábrahám mellett. Az Ige szerint versengés is támadt az Ábrahám és Lót pásztorai között. Ábrahám engedetlen volt, mert Isten nem mondotta neki, hogy vigye magával Lótot. Nagyon sokszor emberek összekapcsolják a sorsukat, azután jön a nézeteltérés, a versengés, és nem értik meg egymást. Ábrahám ráébred, hogy erre neki nem volt Istentôl szava, és elhangzik a döntés: válj el tôlem! Lót a fiatalabb, de Ábrahám Isten embere, és azért mondja, hogy válassz. A lelki ember csodálatos képét láthatjuk itt. “Boldogok a szelídek, mert ôk örökségül bírják a földet” (Mt 5,5). Hát elvehet tôled valaki valamit, amit az Úr neked akar adni? Amint Lót megkapja a választási lehetôséget, kinézi magának a legjobb helyet. “És választotta magának a Jordán egész mellékét, és elköltözött.” Amiben most vagy, családod, munkahelyed, körülményeid - magad választottad magadnak? Mennyivel más, amit az Úrtól kapok. Amit magamnak veszek, elválaszt Istentôl - amit Tôle kapok, hozzáköt. A magam választotta út elvisz az Úrtól, belevisz a világba, egészen Sodomáig. Az ember útja nem egyszerre 180 fokos szögben tér el Istentôl, hanem lassan. Amikor Ábrahám engedelmesen elszakadt Lóttól, akkor mondta neki az Úr: “Emeld fel szemeidet!” Mind az egész földet, amit látsz, néked adom és a te magodnak örökre. Ábrahám nem vette a földet - kapta. Gondold el azt a nagyszerű pillanatot, amikor az ígéretek tömegét mondja neki az Úr. Mi lenne, ha neked mondaná most az Úr, hogy annyi lesz a lelki magod, mint a földnek pora?

HÁZAM NÉPE ÜDVÖSSÉGE

“Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.” 1Mózes 18,17-18

Ábrahám az Urat választotta, és életét az Úr akarata alá rendelte. Az Úr szabta meg az egész életét. Azt is, hol kell laknia. Ha nem az Isten az Úr az életedben, ne számíts arra, hogy házad népe üdvösségre jut. Isten csodálatos dolgokat akar tanítani a gyermekekkel a hívô szülôi házban. De ha nem Jézus az Úr egy családban, kezdôdik a majomszeretet. Az én gyerekemnek mindene meglegyen - és kezdôdik a hajsza a több pénz után. Ábrahámnak kapcsolata volt Istennel. Az ilyen embernek illata, kisugárzása, légköre van. A házad népe érzi meg legelôször, hogy mi van veled, az idegeiddel, a szeszélyeiddel. Az Úrral való kapcsolatnak az illata megérzik. Mint ahogy Máriától is betöltötte az egész házat a kenet jó illata. Ábrahám barátja, bizalmasa lett Istennek. Jézus elhívta a tizenkettôt, hogy beszéljen velük az Isten országára tartozó dolgokról. Isten nem titkolta el Ábrahám elôl, hogy “nagy és hatalmas néppé lesz”. Mit tud Isten Ábrahámról? “Hogy megparancsolja az ô fiainak és az ô háza népének ô utána, hogy megôrizzék az Úrnak útát.” Olyan ember vagy-e, akirôl tudja az Úr, hogy házad népét parancsai szerint igazgatod? Ne csodálkozz, ha nem engedelmeskednek gyermekeid. Engedetlen Isten gyermekének engedetlen gyermekei vannak. “Tiszteld atyádat és anyádat!” (2Móz 20,12). Légy tiszteletre méltó, hogy ne legyen nekik nehéz, hogy tiszteljenek! Ábrahámnak kapcsolata volt az Úrral. Isten hatalmat és tisztességet ad azoknak, akik igazán Vele járnak.

LÓT ÉS CSALÁDJA

“És választotta Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözött.” 1Mózes 13,11

Lót maga választotta életét, körülményeit. Feltekintett, és meglátta, hogy hol van a jó föld, a jobb legelô, és elhatározta, megszerzi magának. Az ember szabja meg, hol akar lakni, körülnéz, és megtalálja a legmegfelelôbb helyet. A hívô ember egyre beljebb kerül a világba, és a világ beszűrôdik az életébe. Lót lépésrôl lépésre közeledett Sodomához, és mindig egy darab világ folyt be az életébe, míg át, meg át nem járta teljesen. Családja már csak a beszűrôdô világot kapta. Szomorú, ha nincs belsô tartalma a hívô életnek. Minél több korlátot állít a hívô ember háza népének, annál biztosabban át fogják azt törni. Isten országa nem tilalmakból áll. Annak tartalma van. Nekünk több, erôsebb életünk, tisztább örömünk van, mint amit a világ adhat. Gyermekeiddel ismertesd meg az Úrral való életnek az örömét, a jobbat, a többet, a különbet! Jézus nem azt kérte: Atyám, vedd ki ôket e világból - hanem hogy “ôrizd meg ôket a gonosztól” (Jn 17,15). A hajó a vízen van, de a víz nincs benne. A világban élsz, de a világ ne legyen benned! Isten gyermeke legyen szent, nagyon örömteli, de nagyon határozott Isten dolgában. Amikor Lót szólt a családjának, hogy Isten elveszti ezt a várost, viccnek vették. “Az ô vôinek úgy tetszett, mintha tréfálna.” Nem szokták a szádból való Igéket komolytalanul venni? Nem úgy vagy, mint Lót, hogy gúny tárgya az, amit mondasz? Talán Lót is mondogatta: az Úr, az Úr, de az élete rácáfolt. Ha nem veszed szentül az Igét, a családod sem fogja. Ha nem veszed halálos komolyan, amit Isten mond, és nem teszed meg - ne várd, hogy a tieid megtegyék.

KELJ FEL !

“Kelj fel, vedd a te feleségedet és két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt.” 1Mózes 19,15

Ennek a szónak értelme, hogy “kelj fel”, mindig az ébresztés. Borzalmas, hogy olyan ember, aki Isten gyermeke, képes elaludni. A világ tele van alvó emberekkel. Isten ma azt üzeni: Kelj fel! Ébredj fel a valóságra! A valóság Isten és a kárhozat. A felkelés mindig cselekvést jelent. Ébredj rá a valóságra, amíg nem késô! A saját magad és a tieid valóságára. A vôkrôl már nem beszél Isten - tréfának vették Lót szavát -, azokat már lehagyta az Úr. Mibôl kell felkelni és kimenni? Elsôsorban a bűnbôl. Menj ki a hazugságaidból, indulataidból, szeszélyeidbôl, a pénz és világ szeretetébôl. Nem elég, hogy látod, mi az, ami nem Isten szerint való az életedben, abból meg is kell térni. Mondjad: Uram, kimegyek a sértôdékenységembôl, a gôgösségembôl, abból, hogy mindig azt akartam, hogy engem szeressenek, velem törôdjenek. Döbbenetes, ahogyan Lót késedelmezett. Alkudozik a legveszedelmesebb pillanatban. Ifjúsági napon kérdeztem meg fiatalokat: mit gondoltok, hányasra vizsgázott József Potifárnéval szemben? Mindenki mondotta: ötösre. Nem, nem ötösre. József “vonakodott”. Soha többé nem kísértette volna meg Potifárné, ha József nem vonakodik. Lót “késedelmezett” József pedig “vonakodott”. Mindkét szóban bizonytalanság van. Olyan szakításra van szükség, hogy soha többé ne tegyem azt, amivel szakítottam. “Mikor pedig késedelmezett, megragadták a férfiak az ô kezét... az Úrnak iránta való irgalmából, és kivitték ôt.” Ne várd meg, hogy Istennek valami nyomorúságon keresztül kelljen kirángatni. Ne késedelmezz! Engedelmeskedj, amíg az Úr mindent megtesz, hogy megmenekülj!

HÁTRA NE TEKINTS

“Mikor kivivék ôket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints!” 1Mózes 19,17a

Ebben a történetben élesen láthatjuk a kegyelemnek és az engedelmességnek a nagy titkát. Amikor Lótot kivitték az angyalok, és otthagyták a városon kívül, volt egy mozdulat, amit megtett a kegyelem. De a továbbiakat már Lótnak kellett megtenni! “Mentsd meg a te életedet!” Hát nem megmentette már? Hiszen kiragadta Sodomából, akkor miért mondja ezt az Ige? Egyedül Jézus az Üdvözítô, mégis azt mondja a Fil 2,12: “Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket!” Hát nem vitte véghez Jézus? Hát nem valóság a szabadítás? Igen - valóság! De most már ha megszabadított, aszerint járj! Ô megtette veled, hogy megbocsátott, s most ezt ne arra használd, hogy visszamenj Sodomába. Mentsd meg az életedet, helyes irányban járj, engedelmeskedj! Van erôd most már arra, hogy Neki élj, és Neki szolgálj. Aki állhatatos marad, csak az üdvözül. “Hátra ne tekints!” A legszebb napjaink elôttünk vannak. Nem az a dolgunk, hogy hátraforduljunk. Lót felesége hátranézett, és sóbálvánnyá vált. Aki hátranéz, megmerevedik, és egy helyben marad. Lehet, hogy évek óta ott állsz a hitre jutásod helyén, mint egy hitre jutott szobor. Nem szégyelsz ott állni sóbálványként? Mások embereket mentenek, vidáman élik a hívô életet, rajtad pedig végignéznek: Mióta az Úré, és nem jutott tovább! A savanyú, örömtelen, sóhajtozó élet másokat botránkoztat. Ne nézz hátra! Ne merevedj le egy helyben, ne légy torzképe a hívôknek! Mit adhat neked ez a világ? Mi kell neked onnan? Az Úr mindent megad, amire szükséged van. Jézus nem csak a bűnt, a bűnöst is felvitte a keresztre.

A HEGYRE MENEKÜLJ!

“Meg ne állj a környéken, a hegyre menekülj, hogy el ne vessz!” 1Mózes 19,17b

Valaki azt mondta: hívô akarok lenni, de csak úgy, hogy egy kicsit a világhoz is közel maradjak. Láttam már olyat, hogy úgy is lehet élni. Ez a valaki most az istentagadásban van. A környéken akart maradni. Elfogadni mindent, amit a világ kínál, de azért hívônek is lenni. “Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” (Jak 4,4b). Nagyon sok embernek az a baja, hogy azt latolgatja, milyen közel mehet el a világhoz, hogy attól még hívô maradjon. Akinek még ilyen határkérdései vannak, az a környéken maradt. Sokan mondják, az, hogy a magamét követelem, nem bűn. Ha a jogaimat védem, az sem. Hát bűn! Mert Jézus nem védte a jogait. Ô arra tanított: “Aki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsôt is. És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettôre” (Mt 5,40-41). “Ne gyôzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyôzd meg” (Róm 12,21). Azok sodortatnak el, akik közel maradnak a világhoz. Azokat ragadja el a Sátán. “A hegyre menekülj!” Az Úrral való közösségbe menekülj! Mózes is a hegyre ment fel. Az Úr Jézus is kora reggel felment a hegyre. A Golgotára menekülj! Járd meg minden reggel imádságban a hegyet. Menj el mindennap oda, ahol a szabadulást kaptad - újabb szabadulásért. Aki Isten gyermeke vagy, múlt-e már el úgy nap az életedben, hogy nem adtál hálát a keresztért? Vajon hány nap múlt már úgy el, hogy nem menekültél oda bűneiddel a bűnbocsánat helyére, a kereszt alá, hogy el ne vessz? Ímé, megszabadultál, többé ne vétkezzél!

TEKINTEK RÁD

“És monda Lót nékik: Ne, oh Uram! ... de én nem me-nekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak.” 1Mózes 19,18-19

Megdöbbentô az Igében Lót válasza, amit az Úrnak mond. Mennyire kiérzik belôle, hogy még mindig nem akar egészen engedelmeskedni. Csak kegyes beszéd, amit mond. “Ímé a te szolgád kegyelmet talált te elôtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartottad.” Olyan sok kegyes frázisunk van nekünk is. Uram, köszönöm és hálát adok, és minden. Észrevetted, hogy sokszor úgy mondasz három-négy mondatot, hogy oda sem figyelsz? Mintha gombnyomásra mondanád. Nem kell azon erôlködnünk, hogy szépen imádkozzunk! Olyan jó hallani, amikor valaki kimond két mondatot, és mindenki érzi, hogy ez belülrôl jött. Isten ôrizzen meg attól, hogy megtanuljunk szépen imádkozni. Csak azt mondjuk, ami a szívünkbôl jön. Lót elmondja: “életemet megtartottad: de...” Ha Isten mond valamit, nincs de. Katonaságnál a leglehetetlenebb parancsokat mondják, és nincs de. Lótnak, akit Isten most mentett ki a halálból, már van egy de szava. Majdnem ottmaradt a foga, és még mindig mindent jobban tud. Isten kimentette ôket a veszedelembôl, és most azt mondja: ha azt csinálom, amit Te mondasz, tönkremegyek. Hányan mondják, ha úgy csinálom, ahogy a Bibliában van, nem tudok megélni. Ott van a Biblia a kezedben, mondod: köszönöm, Uram, hogy megmentettél, de az anyagiakat, a gyermekeim életét, jövôjét, hol járjon iskolába, csak én tudhatom, hogyan kell elrendezni. Nem bízol Abban, Aki a kereszten meghalt érted. Hogy lehet ilyen szabadítás után is bizalmatlannak lenni?!

CZOÁR

“Ímhol az a város, közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd meneküljek, kérlek, oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.” 1Mózes 19,20

Nem vagy te bizalmatlan Istennel szemben? A bizalom csak akkor bizalom, ha életveszélyesen mersz bízni Benne. Lót nem merte magát Istenre bízni. A kisebb város lesz jó nekem, Uram. Vajon nem vagy-é olyan, mint Lót, aki a nagy dolgokat, bűnöket letette már, de hát a kicsi az nem olyan nagy baj, hadd éljek Czoárban. Miért engedte oda Lótot Isten? Miért nem mondta, hogy nincs Czoár? Maradsz Sodomában, vagy a hegyre menekülsz! Miért mondja Isten, hogy: “Ím, tekintek rád e dologban is.” Menj oda! Istennél nincs erôszak. Választhatsz! Ô csak addig juttat el, ameddig engeded. Ô nem kényszerít egy olyan életbe, amit te nem akarsz. Ha nem akarsz gyôzelmes, gyümölcstermô életet, ha nem akarod a házad népe üdvösségét, ha neked elég Czoár - menj oda. Ha csak annyi a kívánságod, hogy bekerülj az üdvösségbe - tessék. Üdvösséged Jézusért van. Ha neked ez elég, ha nem számítasz az Ô ígéreteire, ha nem akarsz Ôt dicsôítô életet élni, válassz: Czoár vagy a hegy. Lót bejutott Czoárba. Semmit nem tett Isten addig, amíg Lót biztonságban nem volt. Olyan nagy Isten szeretete Lót felé, hogy meg sem indult az ítélet addig, amíg oda nem ért. “A nap feljött a földre, mikor Lót Czoárba ért.” De ott sem tudott megmaradni. Védett, boldog élet csak a hegyen van. Ment volna már Lót a hegyre, de csak a barlangig jutott. Aki sötétségben van, barlangban van! Szíved imádság háza kellene legyen. Vigyázz, nehogy latrok barlangjává tedd.

NEKED AKAROK SZOLGÁLNI

“És lett, mikor elvesztette Isten annak a környéknek városait, megemlékezett az Isten Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelembôl, mikor elsüllyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót.” 1Mózes 19,29

Ábrahám arra a helyre indult, ahol elôzô nap könyörgött Sodomáért. Isten meghallgatta Ábrahám imádságát. Pedig azt hittük, hogy meg nem hallgatott imádság. “És hozzá járult Ábrahám és monda: Avagy elveszted-e az igazat a gonosszal egybe?” Isten meghallgatta Ábrahámot, és nem vesztette el az igazat. “Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” Hát igazságot szolgáltatott. Meghallgatta Ábrahám kérését. Isten felettébb meghallgat bennünket, mint ahogyan mi azt elképzeljük. Miért tartatik meg Lót? Azért, mert az Ábrahám háza népéhez tartozik. Ábrahámért menti meg az Úr Lótot. A kegyelem ezeríziglen érvényes azokra, akik Istennek engedelmeskednek. Minden azon múlik, hogy Czoárban akarsz-e élni vagy a hegyen? Eljutottál-e már oda, hogy a hegyen kívánok élni, és Istennek akarok engedelmeskedni? Megteszed-e, ami rajtad múlik, hajlandó vagy-e engedni szavának? A szabadítás az Úrnak dolga, de a megtartatásod az engedelmességeden múlik. Figyelj az Úrra, hogy mit mond neked. Engedelmeskedj, hogy megmaradj. A világ gyors tempóban érik az ítéletre. Az Úr látja azt a sok gonoszságot, ami a földrôl felhat hozzá. Isten az övéit kiragadja, és jön az ítélet. Most még kegyelem alatt ítél. Akkor már nem lesz kegyelem. Jézus megváltott, és kifizette érted az óriási árat. Annyit jelent, hogy szabad vagy. Szabad maradhatsz - de csak mellette. Légy a szolgája, hálából, örökre.

MENJ ÁT A JORDÁNON!

“Szólott az Úr Józsuénak... Kelj fel, menj át ezen a Jordánon.”
Józsué 1,1-2

Isten parancsa Józsuéhoz - Jézushoz - ez: “Kelj fel, menj át a Jordánon.” A Jordán a halál folyója. Jézus átment, de nem tudta Ôt a halál fogva tartani - feltámadott! Aki hívô életet akar élni, csak úgy járhat hitben és az ígéret földjén, hogy átment a Jordánon, “arra a földre, amit én adok néked”. Egyenként kell átmenni. Nem lehet együtt megoldani. Senki nem mehet át helyettem. “Minden helyet, amit talpatok érint, néktek adtam.” Csak ott állhatsz, ahol Istennek neked szóló ígéretei vannak. Van határa a földednek, és ne menj túl! Csak azon a földön belül élvezheted a védettséget, amit Isten adott. Ahányszor túlmentem, megverettem. “Meg nem áll senki elôtted” - ha abban jársz, amit az Úr adott. Mert “veled vagyok, sem el nem hagylak”. Ott gyôzelmek sorozata vár rád. “Légy bátor és erôs!” Úgy szeretem, amikor másodszor mondja: “igen erôs”. A német fordítás szerint “nagyon örömteli”. Örömteli lehetsz, ha közösségben vagy az Úrral. “Vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél... attól se jobbra, se balra el ne hajolj.” Mindent úgy tégy, ahogy az Úr mondja. Ehhez bátorság kell. Vizsgáld meg, egyezik-e az Igével, amit mondasz vagy teszel. Különben hitetôk áldozata leszel. Amikor félsz, használhatatlan vagy! Akkor már nagynak látod a veszedelmet, kicsinek az Urat. “Te az Úrban bízzál!” (Zsolt 115,9). “Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned” (Zsolt 56,4). Jézus élete legrettenetesebb pillanataiban sem félt, a kereszten sem. Bátran ment elöl. Véghezvitte megváltásodat, amiért Isten küldte erre a földre.

ÁTKELÉS A JORDÁNON

“Felkelt azért Józsué jó reggel, és elindultak Sittimbôl, és eljutottak a Jordánhoz.” Józsué 3,1

A kezdet ideje mindig a “jó reggel”. Ha ezt elmulasztod, nem jó az egész nap. Ne számold, hogy hány órát alszol! Döntsd el - felkelek azért, mert az Úr mondja, mert Ô akarja, Ô az elsô, Ô vár engem a csendben. “Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját, és a... papokat, ti is induljatok... és menjetek utána.” Nem lehetett belerohanni a Jordánba. Az átkelésnek megvolt az Isten szerinti rendje. A hívô népnek az a baja, hogy nem képes alárendelni magát Isten akaratának. Minden akaratomnak bele kell fulladnia a Jordánba. Ne legyenek megcsontosodott szokásaink. Mindennek megvan az isteni rendje. Ha nem úgy mentek volna a papok, ahogy Isten parancsolta, nem nyílt volna szét a Jordán. A frigyláda ment át elôször a Jordánon. Benne volt a két kôtábla, a mannás korsó és Áron kivirágzott vesszeje. Magát az Urat jelképezte. A mi frigyládánk a Golgota keresztje. Hordozod a frigyládát, ott él benned Jézus? Nem elnyomottan, nem úgy, hogy szenved. Lévi fiainak ez volt a dolga, hogy hordozzák az Urat, a többiek pedig menjenek utánuk. Mintha Jézust hallanám: Kövess engem lépésrôl lépésre! Cselekedeteidben úgy járj, ahogyan Ô. “Nem jártatok ezen az úton soha azelôtt.” A frigyládát hordozó papok és a nép között kétezer singnyi távolságot kellett hagyni. Várd meg a kétezer singet, és amikor látod az utat, akkor menj. Nem járhatsz tovább egy olyan úton, amelyikben mindig ott van az akaratod, magad dicsôségére hívôsre festve. Amíg a régit akarod járni, nem kerülsz át a Jordánon. Ez a nép egyszer már ott volt a Jordánnál, és 40 évre visszakerült a pusztába. Nehogy ez történjen veled!

MEGTISZTULÁS

“Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csodákat cselekszik.” Józsué 3,5

Az Úr mindenkinél tudja, hol szorul megtisztításra. Aki át akar menni a Jordánon, engedje az Urat oda nyúlni, ahol az Ô Lelke mutatja, hogy baj van. A 9. versben mondja Józsué: “Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát.” Menj Hozzá, és engedd, hogy szíved legmélyéig megtisztítson. Az ember mindig mást mond, és mást tesz. Amíg nem tisztíthat meg, nem hallod a szavát. Ha meg akarod tudni, hogy az élô Isten van veled, csak az segít, ha már hallod a szavát és megteszed, amit mond. Ez a pecsétje annak, hogy veled van az Úr, és beváltja ígéretét. A papok a ládahordozók. Mit kíván az Úr azoktól, akik hordozzák az Ô Igéjét? Azonkívül, hogy követik az Urat, nekik kell elôször a Jordánba belépni. Még állt a Jordán mindkét partja felett, amikor a papok beléptek a vízbe. Nem elôttük nyílt szét a Jordán. Csak Isten szavára lépj, akkor nyílik szét - különben belefulladsz. A hit embereinek életveszélyesen vállalni kell a lehetetlent. Isten útja mindig a lehetetlenségen visz keresztül. Elôször lépnek bele a papok, utánuk megy a nép, és a papok jönnek ki utoljára. Nekik ott kellett állni a Jordán közepében, amíg átvonult a nép. Volt tizenkét férfiú, akiknek szintén be kellett mennie a Jordánba, és kihozni tizenkét követ, hogy emléket állítsanak az Úrnak. Vannak, akiknek az a dolguk, hogy amikor a többiek elcsüggednek, emlékeztessenek az Úr csodáira, amiket cselekedett az életükben. Hová tartozol az átvonulásban? A papok közé, az emlékeztetôk közé, a nép közé, akinek csak az a dolga, hogy menjen a másik után?!

AZ ÚR SZAVA SZERINT

“És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Je- rikót és királyát a sereg vitézeivel együtt.” Józsué 6,2

Isten nem jogtalanul és ok nélkül ítél egy be- és elzárkózott várost, egy embert, egy szívet. Ha átmentél a Jordánon, kérdezd nagy vággyal a szívedben: Uram, mi az enyém, nem vonakodom elfoglalni. Vigyázz, mert az ígéretek földjén nincsenek jó ötletek, elképzelések. Józsué könyvének központi üzenete: csak az koronáztatik meg, aki szabályszerűen küzd. Jerikó elfoglalásának megvolt a szabálya. A másik városnál már más szabály volt. Itt nincs sablon. Ahhoz kell hűnek lennem, amit az Úr mondott, és abban Ôhozzá. Ez volt a parancs: “Járjátok körül a várost mind, ti hadakozó emberek... Így csekedjél hat napon át.” Azt mondta Józsué: “Hét pap hordozzon hét kosszarvból való kürtöt a láda elôtt.” “A fegyveresek pedig elôttük mennek a kürtölô papoknak, és a köznép követi a ládát.” Most a fegyveresek mentek elöl, azután a láda, majd a köznép. Egy darabig azt hittem, csak a papoknál voltak kürtök. Kiderült, hogy a népnél is volt. Minden kicsi hívônek megvolt a maga kürtje. Te hogyan kürtölsz? “A népnek pedig parancsolt Józsué.” Örültem, hogy ezeknek lehetett parancsolni, mert a legtöbb embernek nem lehet. A Jordánon túli életnek ismertetôjele, hogy tudok engedelmeskedni. Aki nem képes erre, az parancsolni sem tud. Olyan nincs, hogy csak parancsolásra születtem. A kürt szava az Úr szava. Ha egyszer valaki igazán az Úré, benne van a harcos természet, akkor egy vágya van - benne lenni Isten dolgában, a hit útján járni, csodákat tapasztalni, és mindent átélni, ami Isten gyermekének és Isten szolgájának a kiváltsága.

AZ ÚRNAK SZENTELVE

“És legyen a város maga, és minden, ami benne van, teljesen az Úrnak szentelve.” Józsué 6,20

A saját életed, amit az Úrnak adtál, teljesen Neki szentelted? Az életünkre az vonatkozik, ami Jerikóra. Ha az Úré vagy, legyél teljesen az övé! Jó volna végignézni az életünket, nem vettünk-e el az Istennek szentelt dolgokból? Az a vereség, ami Ai városánál érte a népet, Ákán bűne miatt volt. Késôbb elmondja az Ige: “Loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.” Vigyázz, Ákán, Isten ujja téged keres! Aki a kevesen nem hű, azt Isten soha nem bízza sokra. Micsoda csodákat él át az, aki hűséges a rábízott dolgokban. Ha minden idôd az Úré, nem veszel-e el belôle? Amit az oltárra tettél, ami a kedvtelésed volt, nem vetted-e vissza? “Izráel fiai hűtlenül bántak az Istennek szentelt dolgokkal.” Sokszor cselekszünk hűtlenül a bűnvallásban. Szépítés, mellébeszélés nélkül tedd le a bűneidet. Ha az Úrnak adtad a szíved, ne vedd többé vissza! Ai ostroma elôtt elmentek a kémek, és visszajöttek azzal: kevesen vannak, mi az nekünk. A Jerikóban történt gyôzelmet már maguknak tulajdonították. Az Istentôl elszakadt ember mindig magabiztos. Másik jele az elkeseredés. “Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon?” Istent vádolják. Józsuénak szól az Úr: “Kelj fel! Miért is borulsz te arcra?” Nem kell Istennek a hitetlen imádság. A hitbôl való imádság jut el Hozzá. Amíg Istennek szentelt dolog van nálad, nem állhatsz meg Elôtte. Ákán bűnvallása után következett a rettenetes ítélet. Nekünk helyünkbe állt Jézus. Rádobják az ítélet, a hamis vádak kövét. Jézus a szenvedés tüzében elégett a Golgotán. Ne tegyük átkozottá Isten népét elrejtett bűneinkkel!

NE KÖSS SZÖVETSÉGET

"Meghallák Gibeon lakosai is, amit Józsué Jerikóval és Aival cselekedett. És ők is ravaszul cselekedtek. Elmentek ugyanis és követekül adták ki magukat." Józsué 9,5-6



Ha elindulsz az ígéret földjén, ne köss szövetséget olyanokkal, akik nem Isten népéből valók. A gibeoniták nem tették tönkre Izráelt, de örökre tőrré és botránkozássá lettek a számukra. Mindenki maga tudja, milyen szabályokat adott az Úr az életére vonatkozóan. Aszerint kell járnod. A gibeoniták együtt akarnak munkálkodni veled. Te tudod, milyen néphez tartozol. Se a világgal, se a vallásosokkal ne köss szövetséget! Van egy még nagyobb veszedelem. A mi belső földünknek van egy régi lakója: az óember. Átmentünk a Jordánon, és az egész régi természetem, aki vagyok, be szeretné magát színlelni a frigybe. A gibeoniták ravaszul jönnek, és szépen tudnak kérni. A főemberek szövetséget kötöttek, megesküdtek, minden megvolt. "És vettek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték." Vajon te szoktad kérni az Úr tanácsát? Uram, szerinted így jó lesz? A Jordánon innen lehet kötetlenül jönni-menni, azt csinálni, amit akarunk. De ha átmentünk? Lehet, hogy az életünk és minden utunk fölé oda lehetne írni: "Az Úr tanácsát pedig nem kérték." Három nap kellett, hogy a főemberek rájöjjenek, becsapták őket a gibeoniták. Milyen jó, hogy Jézus szülei is rájöttek, hogy nincs velük Jézus, és visszamentek megkeresni. Meghallhatták: "Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk 2,49). Isten őrizzen meg a gibeonitákkal való szövetségtôl!