Döcög, de halad. Kb ezt is vártam. A hét elején például jelentkezett egy új kislány .

Kamilla, jó volt beszélgetni, de most már nagyon laposakat pislogok. Jó éjszakát!
Eldúdolok egy estit, lehet,hogy nem pontos:
/nem is volt, de most kikerestem pontosan/

Zelk Zoltán
Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Ma megtettem egy rohanó-túrát a túlélésemért.
A meseírómnak programja volt délelőtt a városban, a férfiak meg házonkívül dolgoztak. Ez még nem nagy baj, főleg nem szokatlan, hiszen akármikor hazajön autóbusszal vagy villamossal, tehát be is tud menni, tud önállóan közlekedni.Most mégis olyan bizonytalannak tűnt nekem, hát felajánlottam, hogy elkísérem a villamosig.
Eltelt az idő a készülődéssel, jócskán bele kellett húzni, hogy elérjük,-.felugrott, aztán az ablakhoz fordult és hevesen integetni kezdett.../talán ezek az élet legszebb pillanatai/...remélem,ő sem felejti el,s a legközelebbi meséjében már én is boldogan élek, míg meg nem halok.

Szia Gabri!

Nem akartam lefedni a hozzászólásodat az Államigondozottak topicban, ide írom, hogy sajnos nem tudok olyan képecskét betenni, ami örömkönnyeket ábrázol: mert ahogy olvastalak, az lett volna a megfelelő..bizony, rátaláltál a dolog nyitjára, a rövid, drága szabadidő hasznos eltöltésére. Gondolom, neked is jó volt, hiszen : aki mást felüdít, maga is felüdül.

Z. az egyik legkedvesebb viszonteladónk. Olyan tűzről pattant, jég hátán is megélő típus. Még ki se nyitom a kaput, már tele van vele az udvar. Mindig jókedvű, precíz, csak akkor süketül meg, ha megmondom, mennyit kell fizetnie.. Akkor hirtelen kellemetlen hangszínre vált, megkérdi:- mennyiiiiii?
Már kigondoltam, hogy fogom kikezelni ebből a "betegségéből"...másodszorra mindig magasabb árat fogok mondani, mint először...azt hiszem, hatásos lesz.

Ma szerettem volna megállítani az időt.
A harmadik fiam 15 lett a nyáron, és már egy ideje rángatta a szoknyámat, hogy menjünk elintézni a személyi igazolványt. Másodszori nekifutásra ma gyorsan túl lettünk az egészen, jókedvűen léptünk ki a gyönyörű őszi parkba.
-Hát ez egy nagy lépés volt a felnőtté válás útján....akkor ezt ünnepeljük meg, menjünk egy sütire- indítványoztam, s neki nem volt ellenére.
Ugyanazokon a helyen jártunk, ahol én is ennyi éves koromban , hirtelen elfogott a vágy, hogy elmondjak mindent, ami velem történt...s mivel ő hallgatós kedvében volt, hát meséltem.
Sütizés közben mondom:
- Amikor valami szép történik,mint most is, olyan jó lenne megállítani az időt-
- De ez nem felelne meg minden korosztálynak..anya, ugye, azt tudod? mondja..

persze, persze, hiszen ő felfelé megy a dombon, én pedig már lefelé tartok.
De azért magamban úgyis rögzítettem ezt a délelőttöt...

Ó, hát ez tényleg gyönyörű pillanat.

Kedves Erika, ez nagyon aranyos. Az én fiam ilyen hasonlóan diplomatikus, de azért szókimondó.

Amikor kisebbek voltak a gyerekeim, párszor elmondtam nekik, hogy a lelkész bácsi afféle jófajta reformátusként szereti körbejárni a dolgokat, és minden oldalról megközelíteni az adott kérdést. Nem az első gondolat szerint ítél a református, hanem először körbejárja a kérdést minden oldalról, majd kérdéseket tesz fel, és a második, harmadik lépés után mond véleményt. Valami ilyesmit látok a gyerekednél...

Eljött az indulás ideje, már ott álltak az autónál, s rakták be a háromszor ki-bepakolt degeszre tömött hátizsákot. Pedig csak két napra ment a legkisebbem valamilyen csapatos mese- versenyre Budapestre.Már száz búcsúpuszi után voltunk, de azért még kiléptem az erkélyre, hogy az integetés se maradjon el.
Várta is a kis utazó, felnézett, s ahogy együtt tapsoltunk a maratoni futóknak október első vasárnapján, most neki tapsoltam, s buzdítottam: hajrá,hajrá/ tudod, nem a győzelem,a résztvétel a fontos - ezt csak gondoltam, de láttam, hogy megértette, hogy mire emlékeztetem, mert visszatapsolt...

Én nem vagyok kutyabarát, de azt el kell ismernem, hogy nagyon sok örömöt tud szerezni egy jóravaló eb. Anyu hétről hétre beszámol, mit talált ki a Buksi,a fiatal dalmatin kutyus.
Első számú mutatványa, hogy kirázza a lábtörlőt, amit Anyu odanyújt neki. aztán a múlt héten a falhoz támaszkodott a bal lábával, a jobb mancsával lenyomta kilincset, elhúzta az ajtót és büszkén bevágtatott a szobába...e héten megfigyelte, hogy a postás csak a kapu rácsai közé dugja az újságot...hát ő kirángatja, s beviszi a gazdinak.
Már előre látom , hogy legközelebb Anyu arról fog beszámolni, hogy a szemközti boltban Buksi intézi a bevásárlást .

Emlékszem egy öreg, lompos kutyára is, amiről írtál. Már felváltotta a dalmatin?

Igen, a Portás már kiöregedett..

Muszály veletek megosztanom valami vidámat! Apunak tegnap volt a szülinapja (mivel tegnap estig az egyetemen voltam, ma ünnepeljük). Készítettem neki vacsit: sajtleves, curry-s zöldséges csirkeragu párolt lila káposztával+palacsinta torta (először csináltam és nagyon szép lett). Nem szoktam főzni, mert nincsen rá időm, és most nagyon boldog vagyok hogy tudtam egy napot tudtam erre szánni. Nemsokára hazaér, és kezdhetjük!!!!!
Nagyon szeretek másokat meglepni (ez az egyik hobbim), és készülődni. Tényleg, ti hogy vagytok az ilyesmikkel?

Szia Edit!

Nagyon jól hangzik, amiket elkészítettél, biztosan lesz öröm!

Én még az utolsókat vigyorgom: a meglepetésemet tettem fel a Képekbe.