32ezüst írta:
Márai Sándor: Az emberi érzékenységről
Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha.
Ez az idézet nekem nagyon tetszik. Annyira igaz. És különösen igaz a fórumokra. Moderálok egy apró kis fórumon és annyira vigyázni kell minden szóra, és még így is akad sajnos, aki megsértődik, sőt néha az az érzésem, azért jön fórumozni, hogy megsértődhessen.
Időnként nehéz szolgálat ez. Kitalálni, harcolni rajta, hogy mit írhatsz és mit nem. Dobhatsz e be poént, vagy valaki félreérti, mert nem hallja a hangodban a hangsúlyt, az éleket, és nem is ismer. Sokszor gondolkodom sokáig egy hozzászólás felett emiatt. Néha azt gondolom, hogy nincs értelme az egésznek, ha nem épülhet Krisztus ügye. Mégis úgy gondolom, nem dolgom megítélni, mitől épül az ügy. De örülök, hogy ez a fórum is van, mert úgy gondolom sokat tanulok belőle és látom, hogy gondok nem csak nálunk vannak.
Úgyhogy sok bölcsességet és az Úr áldását kívánom minden munkatársnak itt afórumon, és természetesen a hozzászólóknak is!
