Ez annyira aranyos szerintem.

"Amikor egy kislány megszületik,álmában egy kisfiú elmosolyodik..." /Gárdonyi Géza/.

Sajnos már a gyerekek között is kikacagják egymást, ha a másik valami olyat mond, ami nem illik be az ő "világszemléletükbe".
A kisfiunk még ovis korában, hittanos éneket dúdolgatva homokozott, és majdnem sírva jött be hogy a szomszéd fiu kinevette, azután már nem jött be csak egyre ritkábban énekelt.

Szia!

Nálunk is sokat énekelnek az ovis gyerekeim, bárhol és hangosan.
Legyen ez az ovi, vagy egy bevásárló központ.


Múltkor a "Tüzed Uram Jézus" éneket énekelte Ábel az oviban...
...szorongat a Sátán, de Te velem vagy....

Nem hallottam róla, hogy valaki számonkérte-e őt ezek után

De tényleg, a hit harc már pár évesen elkezdődik egy keresztyén családban élő gyermek életében.

Ezeket a hozzáállásokat nem lehet általánosítani: az én nagyobb gyerekeim pl. a növekvő családdal kapcsolatban kaptak teljesen ellentétes véleményeket. Az eredmény: legnehezebb dolog egy közös családi fotót készíteni, egyikbe-másikba beleoltották, hogy egy ekkora család valami negatív dolog.

Sziasztok!

Nem csak kicsiknél, hanem kamaszoknál is igen változatos és érdekes ez. Ők már tudatosan (is) szolgálnak a gyülekezetben, ám olykor mégis bejön az a pillanat, mikor a "külső világ" mércéje számít... Mikor más a szemlélet, más a nézőpont. És teszik ezt tagadás, elpártolás nélkül. Valahogy úgy, hogy adott helyzetben a világhoz jobban kell igazozodjanak...
Nem egyszerű... és nincs recept. Sőt velük már beszélgetni sem egyszerű! Meg az idő is kevesebb...

Marad egy: reménységben tovább...

Isten adjon szép napot mindannyiótoknak!

Üdv Anti

Ha valamelyik kamasz gyerekemmel elbeszélgetek, az nekem pirosbetűs ünnep.A válaszaik így kezdődnek: jaj, anya!
De az a pirosbetűs elfeledtet minden jajt.

Én is csak úgy olvadoztam, amikor Karcsim sertepertélt, és énekelte, hogy Jézus, Hajnalcsillag glóri. Nem tudom, hogy az otthonban énekelt-e, meg ha most már többet lesz velem istentiszteleten fog-e énekelni az otthonban, (látszik rajta, hogy ott az istentiszteleten nagyon élvezi. ), és hogy ezt hogy fogják ott fogadni.

Sziasztok!

Először is magamnak figyelmeztetés, hogy ha több gyerek között vita és veszekedés van, akkor ne előítéletből cselekedjek, ha ítélkezni szeretnék úgy, hogy nem voltam jelen a "balhénál".
Ne úgy ítélkezzek, hogy a "saját gyerekem", vagy úgy, hogy "az a gyerek szokta kezdeni a balhét".

Azt gondolom, hogy jobb a károkat orvosolni, majd lemondani az elfoglaltságomról és jelen lenni a gyerekek között csendesen, figyelve és megnézni, hogy a viták, veszekedések kiindulása kitől származik és ezek után ítélkezni, fegyelmezni, nevelni.

Nagyon jól gondolod, Kavics: legfontosabb együtt lenni a gyerekekkel, s úgy alkotni véleményt róluk.
Anyutól pedig azt tanultam, hogy gyerekek miatt sose vesszek össze a másik szülővel: a gyerekek lehet, hogy már másnap újra együtt játszanak, de a szülők között az összeütközés nehezebben oldódik fel.

A hisztivel mit lehet kezdeni? Mit kell csinálni, amikor kijön a gyereken? És hogy lehet lenevelni róla? Hogy legalább akkor ne hisztizzen, amikor velem van, mert tudom, hogy tud a gyerek disztingválni, felméri, hogy velem van és nem az otthonban. Arra meg azt hiszem képtelen lennék, hogy arról is leneveljem, hogy az otthonban hisztizzen, és azt hiszem az nem is az én feladatom.

Szia!

Egyik legnehezebb feladat!
A gyerek egyik erős fegyvere a szülővel szemben. Hogyan lehet ezt a fegyvert kivenni a kezéből?

Én Ábelnek el szoktam mondani, hogy ő mér nem csecsemő aki így csinál - és akkor hangossan sírok, oázok, stb. - hanem ő már nagy fiú, aki tud beszélni, kérni.

Az is fontos - de nagy figyelem kell hozzá - hogy hisztire ne kapjon semmit.
Sokszor a hiszti azért van, mert másra figyelek és nem rá. Ilyenkor más a hiszti célja a figyelem felkeltés.
Szépen kér, de én nem hallom meg, mert elfoglalt vagyok, pl. netezem, aztán egy idő múlva hisztizik.
A másik az, amikor kér valamit én megértem, de nem adhatom.

Hát nekem ennyi...

A hisztire azért szokik rá egy gyerek mert rájön, hogy működik. Arra kell tehát megtanítani visszafelé, hogy addig semmi nincs míg hisztizik. A dolgok csak akkor működjenek, ha nem hisztizik.
Mikor kicsik voltunk, nővérem egy rokon hasonló korú kislánynál látta, hogy földönfetrengős hisztivel küzd ki valamit az anyjától. Ő is kipróbálta otthon. Anyám egy vesszővel elverte a lábszárát. Akkor hisztizett először és utoljára. Tudom ezt nem lehet minden szituban alkalmazni, de lényeg, hogy azt tanulja meg, hogy a hiszti nem működik.
üdv
ex

Háziszer bolondság ellen.

Kedves Kuruc!
Te vagy? Már nagyon régen nem írtál és úgy emlékszem, hogy vártam is valamikor valami válasz, de már olyan régen volt, hogy nem emlékszem.
üdv
ex
ui.:Ja és nem sérült meg a nővérem lelke a "háziszertől".

Kedves Ex!
Sajnos már én sem emlékszem, hogy hol hagytuk aba annak idején. Hátha kiforogja a szó.
Visszatérve a főtémára, nem vagyok egy verés-párti, ritka kivételtől eltekintve nem is alkalmazom, mert elég ránézni a gyerekre, vagy felemelni a hangom. De nekem is az a véleményem, hogy nem tört össze a személyiségünk egy-két körmöstől.
A hisztiről ugyanaz a véleményem, mint neked: nem szabad engedni, hogy eszközzé válhasson. Viszont mint tünetre oda kell figyelni, van egy olyan ismerősöm, ahol a hisztire hajlamos kislányt anorxiával kezelték később a kórházban. Az ilyen lelki labilitás esetén pedig nem segít a "népi gyógymód", csak az ima és az empátia. Mert mi voltunk gyerekek, de a gyerek még nem volt felnőtt.
Egyébként mint látod ritkán kapom meg a röviden szólás kegyelmi ajándékát, ezért normális válaszra alig van időm mióta újból dolgozik a feleségem. De azért követem az egész fórumot.
Üdv: Kuruc