Ez tetszik! Nagyon jó megoldás.

én is ezt választom: ELMENTEM SÉTÁLNI

vasárnap, vagy hétfőn jövök

jó sétát!!

hasonlóan!

Felfigyeltetek már arra, hogy mit javasol Pál az öreg asszonyoknak

A halál az életről beszél: arra tanít, hogy az élet ajándék, és meg kell becsülni.
(Ma temetik 45 éves kollégánkat...)

Kedves SzJ!

Az Úr Jézus vígasztalja meg a gyászolókat, együttérzésem jeleként fogadd ezt a verset:

Nagy Zoltán

Sírkőre

A völgyet nézni állj meg hegytetőn,
Az életet tanuld a temetőn.
Figyelj rám, ki nem mozdítok ajkat,
Már jól tanít, ki mindörökre hallgat.

Most hallgatok, de egykor zengve zengtem,
A föld,a víz, a lég hallottak engem.
Nem néma, bárha nem szól a harang,
S nem törli el a csend, hogy volt a hang.

Voltam parázs, elszálltam, mint a pernye,
Szívem tüzét eloltá bús zegernye,
De melegebb a nyár, s a déli szélben
Örökre érzik már, hogy én is éltem!

Voltam kiáltás, elkapott a szél,
De aki kiáltott, az él!
Völgy csipkebokra már hiába száraz,
Az Úr lángolt ott, mindig oltár már az!

Ha van füled, halld hangtalan beszédem,
Mindegy , mi voltam: voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében
És kár lett volna el nem hangzani.

Egyik nap en is nagyon szomoru voltam. Ugy gondoltam, hogy valami betegseg kerulget de nem voltam biztos. Tudjatok milyen az ember ilyenkor mar elore elkepzeli a legrosszabbakat. Kozbe levettem a polcrol a Vetest es aratast es ott egy tortenetet olvastam. A tortenet egy fiurol szolt aki nyughatatlan volt es nem tudott aludni. Jarta az orvosokat, es egyszer egy keresztyen orvos raerzett arra, hogy tulajdonkeppen mi az ami megoldhatna nyughatatlansagat. Jezusrol meselt neki, es az ifju elfogadta Megvaltojanak. Valamennyi idore ra mar nyugodtan aludt ejjel. A tortenet raebresztett arra, hogy lehet, hogy betegseg kornyekez, (vagy akarmi), de soha nem felejtsem, hogy a legfontosabb az, hogy Jezus a megvaltom!

Én meg azért vagyok szomorú, mert abszolút nem úgy viselkedtem, mint egy keresztény.Még ajtót is csapkodtam, illetve csak egy ajtót, de azt nagyon.

Én már megint szomorú vagyok!Megint nem aludtam éjszaka, és ma megint kihúzták egy fogamat.Kivagyok mint a liba, habár nem tudom a liba hogyan van ki.?, de én nagyon!!!!!!!!!!!!!



Most még jó, mert el van zsibbadva a fejem, félig, és most nem fáj.

Kedves Cilla, a foghúzás tényleg nagyon kellemetlen! ..... Szolgáljon vigasztalásul, hogy ennél a libánál jobb helyzetben vagy!

Szia Cilla!

Én is pont azon gondolkodom, hogy mivel vígasztaljalak meg, de látom, már Boglárka megelőzött.
És mi következik a sok húzás után: híd vagy mi?

Szia Boglárka és Erika!

Boglárka tényleg jobb ennél a libánál , de most, hogy kiment a zsibbadás
mégsem annyira jó, de Istennek hála és persze segítő Testvéreimnek, kiváltottam a fájdalomcsillapítót, és az ecsetelőt, így remélem, hogy tudok majd aludni.

Erika talán híd lesz, de ki tudja, vagy protkó???

Annyira jól esett a vigasztalás, köszönöm.

Úgy szeretném, ha már az idén nem fájna.

Ölellek szeretettel Titeket! cilla

Drága Cilla!

Ezt a verset csak Neked másolom be:

REMÉNYIK SÁNDOR

VIGASZTALÁSUL

Vigasztalásul oly semmi vagyok -
Vigasztalásul oly parányi vagy -
Vigasztalni sem bírjuk egymást,
Ha nem segít
Valaki Nagy??

Ha Ő nincs benne: üres a szavam,
Ha Ő nincs benne: sekély a szavad.
Testvér-könnyem hiába gördül -
Testvér könnyed hiába gördül -
Csak langyos víz -
Nem áldó zuhatag.

De néha Ő, az örök Több, a Más, a Nagy
Némaságunkban beszédessé tesz,
Megáldja ki nem mondott szavainkat,

S velünk a mély vizekre kievez.
Erőtlen kicsi jóakaratunk
Általa mély vigasztalássá lesz.

Megszenteli könnyítő könnyeinket,
S valóságos erővel segítő
Testvérekül rendel egymásnak minket.
Oly reménytelen volna állani
Nélküle egymás mellett.

Ó, milyen jó,
Hogy nem trónol a magasságos egekben,
De szívtől-szívig jár,
Bánattól bánatig -
És lába nyomán vidul a határ.

Ó, Erika, köszönöm!!!!

Ez az egyik legkedvesebb vers a szívemnek!!!