" Van egy álmom!"
Ez az örökre emlékezetes mondat 1963. augusztus 28-án hangzott el egy olyan országban, ahol milliók alapvető emberi jogai sérültek pusztán származásuk miatt. Martin Luther Kinget több mint 250 ezer ember hallgatta Washington központjában, a Lincoln emlékmű előtt, ahol a faji egyenlőséget hirdette az oktatás, a munkavállalás és a szabadságjogok valamennyi területén.
"Van egy álmom” - mondta Martin Luther King, és egymás után sorolta őket. Talán az első volt a legfontosabb: "Van egy álmom, hogy egy napon ez a nemzet felkél, és hitvallásának igazi tartalma szerint él - mi magától értetődőknek tartjuk ezeket az igazságokat: minden ember egyenlőnek született.”
King beszéde nem "fekete beszéd” volt: szólt "a feketének, a fehéreknek, a zsidóknak és más népeknek, a katolikusoknak és a protestánsoknak” egyaránt.
A folyamatot, amely a következő években akadozott ugyan, már senki sem állíthatta meg. Legkevésbé a kommunista diktatúrákkal szembeszálló demokratikus Amerika. Abban az évben, 1963-ban, a Time magazin Martin Luther Kinget választotta az év emberévé. Harmincöt évesen King 1964-ben Nobel-békedíjat kapott.
Martin Luther King 1968. április 4-én merénylet áldozata lett.
Mielõtt a gyilkos golyó elérte õt, ezt mondotta Ralph Abernathy lelkésznek, aki az utolsó pillanatokban lecsukló fejét tartotta: „Ha eljön az a nap, ne említsék, hogy Nobel-békedíjat kaptam, nem ez a fontos. Ne említsék, hogy háromszáz különféle kitüntetésem van, nem ez a fontos. Azt mondják el, hogy Martin Luther King megpróbálta szeretni embertársait. Mondja el valaki rólam, hogy a háborúról közzétettem az igazságot, felruháztam a mezítelent, meglátogattam a börtönben lévõt." Ahogy Jézus tanította.
|