KIT KERESEK?

“Bizony így szól az Úr Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” Ámós 5,4

Minden ember az életének, boldogságának útját, módját keresi. Van, aki azt hiszi, hogy boldogságának kulcsa a pénz, egy társ, vagy a gyermek. Erre a nagy keresésre Ámós könyve egyszerűen válaszol: “Engem keressetek, és éltek!” Nem csak a Biblia megértésének, hanem az életünknek a kulcsa is Jézus Krisztus. Kerested-e már Őt? Gondolj vissza saját életedre, hogyan volt - ha volt - találkozásod az Úrral? Vagy pedig még úgy vagy, ahogy az Ige mondja: “Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled” (Ézs 54,8 ). Végiggondoltam, hogy Isten négyezer évig rejtette el orcáját az ember elől a bűneset után. Isten szólt a prófétákon, ígéreteken keresztül, de arcát elrejtette. Nem láthat engem ember élve! Ha Isten arca nem világít, mérhetetlenül sötét van. Isten Jézusban is rejtőzködő Isten. Néha egy-egy percig felvillan, amikor a tanítványok fölnéznek Rá, amikor enged neki a szél, a vihar vagy az ördögök. Csodálkoznak: “Kicsoda ez?” Azután mégis eljön a pillanat, amikor durva emberi kezek letépik a testet, a ruhát, az emberi méltóságát. És egyszer csak felragyog a kereszt! Láttad-e már Őt a kereszten? Láttad-e a Jézuson átragyogó Istent, aki így szerette a világot? Az engedetlen ember elől Jézus mindig elmegy. Aki egyszer világosságot kapott, és nem engedelmeskedik, annak számára eltűnik Jézus. Bár úgy jönnél, és úgy keresnéd most Jézust, ahogyan a Jer 50,5 mondja: “Eljőnek, és odaadják magukat az Úrnak örök szövetségre, amely feledhetetlen.” Mondd ki ma: Uram, nem tudok nélküled élni!

KÉTSZER HALLJÁTOK

“Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” Zsidók 3,15

Ez az Ige egy csodálatos és drága ígéret számodra: ma hallani fogod Isten szavát. Fordítsd hát teljes figyelmedet az Ige és annak magyarázata felé. A Biblia azt mondja: “Egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt.” Ha Isten szól egy szót, halld azt kétszer. Ne csak a füleddel, a szíveddel is. Nagyon sokszor csak a fülünkig ér az Ige, Isten pedig a szívünket akarja mozdítani. Ő belső hallást akar. Van, akinek csak a füle van nyitva, mindent az érzésvilágán át hall meg. Aki értelmi beállítottságú ember, azt hallja meg, ami logikusan értelmes. És van akarati ember, aki azonnal úgy hallja, ahogyan megcselekedheti az Igét, ahogyan döntenie kell. Szeretnélek kérni, úgy olvasd, hogy mindent foghasson a szíved ma, ha az Ő szavát hallod. Nagyon sok sánta ember van. Csak féloldalas. Mindig az érzelem uralkodik rajta, sírni szeretne és meghatódni. Van, akinek az értelme figyel, és nem megy az Ige az agyától a szívéig. Az a kérésem, ne legyél féloldalas ember. Engedd, hogy tovább mehessen az Ige, és az egész lényedet érintse, hogy engedelmeskedhess Isten szavának. Lehet, hogy sokszor nem érted az Atya szavát. Különösen az ítélő szavát. Ha kemények is Isten szavai és cselekedetei, hidd el, egy drága atyai szív van mögötte. Sose felejtsd el, aki az Egyszülött Fiát nem sajnálta érted keresztre adni, aki végig tudta hallgatni a Fiú sikoltását a kereszten, az az Isten bármit fog veled tenni, vagy neked mondani - szeret. Engedd, hogy beleszóljon életed gyakorlati dolgaiba, és hogy szabadon munkálkodhasson benned, hogy engedelmes életed lehessen az Ő dicsőségének magasztalására.

SZEMEIM AZ ÚRRA NÉZNEK

“Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat.” Zsoltár 25,15

A szem az a kis ablak, amin keresztül a lelked néz ki. De a szemen nem csak kinézünk, hanem rajta keresztül sok minden bejön az életünkbe. A szem nyitott kapu a világ és a bűn számára. Nagyon sok bűn egy ránézéssel kezdődik. Gondold el, mi minden jött már be a szemeden? Mire, kire nézel? A szem után megy a láb. Elindul, és tőrbe kerül. Mivel kapcsolatban került tőrbe a lábad? Lehet, próbálod rendezni, és közben egy másik tőrbe lépsz. Ki húzza ki a lábad? Ki segíthet? “Hívj segítségül engem”, mondja a Zsoltár 50,15a. Ha most magadra ismertél, mondd a szívedben: Jézus, segíts! A segítségül hívás már az Úrra nézés. Jézus már akkor látott, amikor elindultál a csapda felé. Isten törődik veled, ezért küldött szabadítót. Jézus neve annyit jelent: Szabadító. Merj most Felé fordulni, és lásd meg azt a drága szempárt, ahogy Jézus nézett a bűnös nőre, és feloldozta: “Megbocsáttattak néked a bűneid!” Látod, hogy húzza ki a tőrből? Vagy látnád, ahogyan Zákeusra néz, aki a pénz igézetében élt. A farizeusok megbotránkoznak: “Bűnös emberhez ment be szállásra.” És Jézus feloldozza: “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Zákeus szabad lett, semmi nem érdekes már, amit elvett, négyannyit adott helyette. Hittel nézz Jézusra, és szabad vagy! A 124. zsoltár 7. verse mondja: “A tőr szétszakadt, és mi megszabadultunk.” Mersz-e így Őreá nézni, hogy örökre szabad lehess? Csak Egyvalakit kell nézned egyre teljesebben: Jézust! Az élet, amelyben Őt nézheted, lehet igazán boldog, szabad, hálás, Őt dicsérő élet.

TITEKET... ENGEM

“Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.” Lukács 10,16

Jézus a legkisebb szolgájával is azonosítja magát. Az övéi az Ő családja. Soha ne felejtsük el, amit a legkisebbel teszek, Neki fáj, Őt ütöm, sértem, mert az Ő családja. Istennek egyetlen családja van. Az üdvösségbe is egy család megy be. Az özönvíznél sem azok mentek be, akik a bárkán dolgoztak, csak Noé családja. Amikor Jézust elfogták a Gecsemánéban, kiterjeszti kezét a mögötte állókra, és ezt mondja: “Ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el” (Jn 18,8b). Védő keze fölötte van az övéinek. Jézus azonosítja magát velük. Így mondja: “Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek titeket.” Tudsz-e ilyen tisztelettel nézni Isten szolgáira, követeire? Nagyon vigyázz arra, hogy mit mondasz, és mit teszel velük kapcsolatban. “Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Nagyon sokszor a bajok, a követek a bűneinkről, az engedetlenségeinkről beszélnek. A Biblia szerint a hit hallásból van, tehát követei által, akik szólják Isten beszédét. Hallgatsz-e, amikor Isten beszél általuk? A hallgatáshoz az kell, hogy elhallgassak. Szájjal is kell hallgatni, nem csak füllel. Belső csend kell ahhoz, hogy elhallgassak, és meghallhassam az Igét. Sámuelről mondja az Ige, hogy semmit az Ő Igéiből a földre nem hagyott esni. Nem tudom, mennyit hagytál már földre esni, amikor nem figyeltél?! Mária szívében forgatta az Igéket. De ahhoz, hogy forgathassa, engednie kellett, hogy a szívébe hulljon. Meghallgatni az Igét annyit jelent, mint megcselekedni. Vajon megcselekszed-e engedelmesen, amit hallottál?

ENGEM VET MEG

“És aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.” Lukács 10,16b

Isten szavával kettőt lehet tenni: vagy hallgatni, vagy megvetni. Harmadik nincs! Már a figyelmetlenség is megvetés. Ha közben máson gondolkodom, már megvetettem, aki szól. Van, aki figyel és hall, de a háta mögé veti, amit hallott. Egyszerűen hallatlanná tette, és megvetette. Amit hátad mögé vetettél, azok az Igék egyszer az ítéletkor utolérnek. Az is megvetés, ha elfelejtem, amit Isten mondott. Hányszor felejtem el parancsait, ígéreteit. Nagyon komolyan mondja Sámuel Saulnak: “Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, az Úr is megvet téged, hogy ne légy király” (1Sám 15,23b). Nem vagy-e most azért szomorú, mert valamit mondott Isten, és úgy érezted, hogy ezt nem lehet megtenni? Talán szeretnél megbocsátani valakinek, és nem tudsz. Harcoltál valamivel, tudtad, hogy ez Isten akarata, el is döntötted, hogy engedelmeskedem - és mégsem tudtad megtenni. A gazdag ifjú is megkérdezte Jézust, hogy mit kell tennie. Jézus válaszolt is a kérdésére. Mégis szomorúan ment el az ifjú, mert nem tudott engedni. Nem hallhatta meg, amit Jézus a tanítványoknak mondott: “Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél” (Lk 18,27). Maradj ott az Úrnál! Mondd el Neki: Uram, megértettem, akarom is, de nem tudom. Persze, hogy nem tudod. De az Úr Jézus azért jött, hogy megcselekedje benned, amit nem tudsz. Emlékezz, mi történt Zákeussal. Amikor Jézus bement hozzá, minden elértéktelenedett számára. Minden kárrá és szemétté lett, és minden helyett négyannyit tudott adni. Istennél semmi nem lehetetlen!

Ezzel a beírással nem értek egyet. A figyelmetlenség nem megvetés, ez a helyzet túldramatizálása véleményem szerint. A direkt figyelmetlenséget az lehet megvetésként kezelni, de az akaratlan figyelmetlenség kapcsán csak a szigorú, ám de igazságtalan, sokszor paranoid emberek szokták rásütni a megvetés jelzőjét a gyakran jóindulatú delikvensre. Szvsz.

Kedves Rosta,

örülök, hogy olvasod a Csendes perceket.

Nincs szándékomban meggyőzni téged arról, hogy helyes Trausch Liza írása, miszerint Isten szavával kapcsolatban „Már a figyelmetlenség is megvetés.”, de leírom, én hogy látom. A figyelem elkalandozása nyilván nem az a kategória, amikor az ember szándékosan megvető…de lényegét tekintve mégis az, hiszen valamit mondott, üzent nekem Isten, én pedig nem tiszteltem meg azzal, hogy odafigyeljek rá.
Sajnos, többször is előfordult velem, hogy istentiszteleten elkalandozott a figyelmem (erre nem lehet mentség, hogy problémáim vannak, vagy a lelkész unalmas stb.), ezért utólag bocsánatot kértem Istentől.

(…az 1793-as franciaországi terror idején, a forradalmi bizottság elnökeként Robespierre nagyon könnyen a nyaktiló alá küldte az őt szolgálókat is, ha valami hibát követtek el…el tudom képzelni, hogy ha előtte állt egy ilyen „polgártárs”, s Robespierre mondott neki valamit, aligha ábrándozott közben az illető.
Isten sokkal hatalmasabb, tiszteletreméltóbb! Mégis, előtte megengedjük magunknak, hogy miközben szól hozzánk, másfelé kalandozunk gondolatban, nem figyelünk.
Nem vesszük elég komolyan, hogy szól hozzánk? Őt nem vesszük elég komolyan?
Isten magasan fölöttünk áll, de nem zsarnok – talán ezért nincs akkora súlya annak, amit mond, ezért nem tanúsítunk akkora tiszteletet, figyelmet, mint megérdemelné?)

Talán keménynek, túlzónak látszik a nem szándékos figyelmetlenség esetében az Ige „megvetése” kifejezés, de helyénvalónak látom, és szívesen veszem ezt a figyelmeztetést, mert arra int, hogy legyek nagyobb tisztelettel az Ige (Isten) iránt.

B.

Kedves Boglárka, én nagy csodálód vagyok, hogy kora reggel te rendre csinálod, azt amit jónak látsz, jelen esetben írod ezt a topic-ot. Amikor átolvasom az aznapra adott igét, és a magyarázatot sokszor nagyon is egyetértek az íróval, de van amikor nem. Ez az eset is ilyen, szerintem át kellene ezt fogalmaznia.

Én úgy látom, hogy Isten nem csak a templomban szól hozzánk, és nem csak az igéje által szól hozzánk. A környezetünk által is szól, és ebbe beletartoznak a bárhol fellelhető művészeti alkotásoktól kezdve a Jézus lelkületü embereken keresztül, egészen az istentiszteletig, és hát a bennünk munkáló Szentlélek által is szól hozzánk Isten.

Ilyen értelemben számomra a figyelmetlenség nem megvetés, inkább emberi gyengeség, tökéletlenség. Például minek lehet nevezni azt, amikor az emberben megszólaló lelkiismeret, a Szentlélek hangját nem hallom meg, és tovább lépek? Ez is Isten hangja, sőt lehet, hogy a lelkiismeret a megszokott ige alapján szólal meg, és mégis túllépünk rajta esetenként. Ha ezt cselekedjük, azt nem megvető gesztussal, hanem valami rossz érzéssel tesszük. Lásd lelkiismeretfurdalás.

A megvetés az erősebb bűn, mint a mulasztás szerintem.

Kedves Rosta, én értelek, azt már leírtam, mit gondolok, de nem szeretném folytatni a témát.

VELETEK VAGYOK

“Ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen.” Máté 28,20b

Vajon megmelegíti-e most a szíved ez a két szó: “veletek vagyok”? Jézus azért rendelte tanítványait a hegyre, hogy ott meglássák Őt. Isten rendjében mindennek megvan a helye. Ahova Ő rendelt, ott megláthatod Őt. Látod-e azt a kezet, amelyik minden mögött ott van, és rendezi körülményeidet? Vajon megnyílt-e már a szemed annak meglátására, hogy Jézus mindenütt ott van? Minden utadban, szavadban, gondolatodban. Hall és ért mindent. Az, hogy “veletek vagyok”, lehet számodra vigasztalás, de ítélet is. A tanítványok, amikor meglátták Jézust, leborultak előtte. Mert aki meglátja Őt, úgy jár, mint Pál apostol, aki magas lovon jött, és egy pillanat alatt a földön volt, amikor Jézus megszólította. Vagy mint Péter a csodálatos halfogásnál. Nem mondta ő, hogy leborulok, csak egyszerűen Jézus lábaihoz esett. Mert látta önmagát, és látta Jézust. Az, hogy Jézus velünk van, félelem nélküli, szabad életet jelent. Amikor majd beszélned kell róla, akkor is veled lesz. Mindene megvan annak, akivel Ő van. Az Úrban biztonság és ellátottság van. Mindig magadja, amire szükséged van. “Nyisd szét a te szájad, és én betöltöm azt” (Zsolt 81,11). Nem kell félned a jövőtől, a drágaságtól. “A drágaságot neveted” - mondja az Ige Jób könyvében. Szeretheted Őt, és te is szeretve vagy. Fölnézhetsz Rá, és mondhatod: “Szeretlek, Uram, én erősségem!” (Zsolt 18,2). Az emberi szeretet sokszor csalódást jelent. Hadd simogasson most meg ez a két szó: “veletek vagyok”, hogy boldog, védett, elégedett ember lehess.

Wow, Cilla, látom, egyre jobban megy neked az idézgetés! Örülök, hogy a "veletek vagyok" megmelengette a szívedet...az enyémet is.

MEGREPEDT NÁDAT NEM TÖR EL

“Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” Ézsaiás 42,3

Röviden úgy szeretném megfogalmazni ezt az Igét, hogy Isten irgalmas, tapintatos, figyelmes, olyan szerető szíve van, amelyik megérti az embert. Tudja, és érti a gondolataidat is. Figyelj nagyon, próbálj belül csendben lenni, mert Isten személyesen hozzád, a megrepedt nád életedhez kíván szólni. A lelki repedésekről szeretnék beszélni, mert a Biblia elsősorban lelki könyv. Sokszor már gyermekkorban kezdődik a repedés, amikor a gyermek olyan dolgokat lát, amiket nem szabadna. Aztán folytatódik a repedés az iskolában, vagy az első szerelemben, amikor nem úgy történnek dolgok, ahogyan elképzeltem. Jön a házasság, ami nagyon sokszor az élet legnagyobb törése. Az ember azt gondolja, hogy mindig szeretni fogjuk egymást, aztán az első szeretetlen szavak után úgy érzi, hogyan lehet ezt túlélni? Van-e egyáltalán ép rész még a nád életeden? A repedés oka mindig a bűn. Gondolj arra, hányszor mondtál valami olyan mondatot, amivel melletted talán tönkrement valaki. Bár az az irgalmas, tapintatos szeretet lehetne bennünk is, amivel Jézus nézett minden emberre. Jézus nem csak “nem tör”, hanem a pislogó gyertyabelet sem oltja ki. A mi gyertyánk belül a hitünk. Nem az, amit nagy hangon mondasz, hanem ami belül, rejtetten van. Nagyon kicsi fény, de már világít, már ég, már melegíti a szívedet. Nagyon vigyázz a magadéra is, a másokéra is! “A törvényt igazán jelenti meg.” Jézus életében nem volt bűn, álnokság, tiszta volt a kívánságtól, az indulatoktól. Ő nem csak mondta a törvényt, hanem betöltötte.

NE AGGODALMASKODJATOK!

“Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind meg-adatnak néktek.” Lukács 12,31

Isten azt szeretné, ha az Ő gyermekei a legvidámabb emberek lennének ezen a földön. Sajnos a mai életben a legközpontibb az anyagi kérdés. Ha két ember összetalálkozik, biztos, hogy arról beszélnek, mi lett drágább, és hogyan fogunk megélni. Jézus nem sokkal előbb azt mondja, és ezt jó volna nagyon komolyan meghallani: “Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete!” Sajnos, telhetetlenek vagyunk, mindig több kellene. Emelkedik az életszínvonal, és emelkednek az igények. Pedig Jézus világosan megmondja, nem a vagyonnal való élésben van az embernek a boldogsága. Nagy tévedés, ha azt hisszük, hogy a vagyon, a sok, a még több, a szebb lakás boldogít. Jézus szerint az aggodalmaskodó ember számára egyetlen orvosság van: “Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.” Isten most azt tanácsolja, hogy indulj el Őt keresni. Amint ezt teszed, eléd jön az Atya. Jézusban testet öltött az Isten, lejött erre a földre, hogy megkeresse aggódó, félő, nyugtalankodó gyermekét. Hadd mondjam az örömüzenetet: Isten országának csak a kapujáig kell menni. Isten országának ajtaja a kereszt. Ott már nyakadba borul az Atya. Ott már körülfonnak az ölelő karok. Sokszor nem a lábainkkal, a szívünkkel kell mennünk. Az elindulás nagyon sokszor imádkozást jelent. Az imádkozás pedig célba érkezést. Akarsz-e odaérni a kereszthez? Akarsz-e odatalálni, ahol beléphetsz a mennyek országába egy életre, egy örök életre?

2008. február 14. csütörtök

1Móz 45,4-11.

4 József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb
mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit
eladtatok Egyiptomba! 5 De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek
amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten
előttetek, hogy életben maradjatok. 6 Mert már két esztendeje tart az
éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem
aratás. 7 Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a
földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. 8 Tehát nem
ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész
házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. 9 Sietve menjetek el
apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész
Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! 10 Gósen
földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg
a juhaid, marháid és mindened. 11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt
évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe,
sem semmid.

A SZENVEDÉS ÁTFORMÁL


Áldott a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal
minket. (2Kor 1,3-4)

Egyik jó barátom belgyógyász. A teniszezés a hobbija. Egy fárasztó
mérkőzés közben súlyosan megsérült a háta. Kétszer megoperálták, de nem
gyógyult meg teljesen, és állandó fájdalmai vannak. Emiatt csak
részidőben dolgozhat.
Az elmúlt néhány évben mindig odaadtam neki a Csendes Percek egyik
példányát. Az áhítatok naponkénti olvasása megérintette a szívét és
vigaszt nyújtott számára. Nemrégiben 50 példányt rendelt tőlem, hogy
szétoszthassa a többi szenvedő között. A barátom sokkal érzékenyebbé
vált mások baja iránt, és a megtapasztalt vigasztalást szeretné
továbbadni.
Isten felhasználja szenvedéseinket és gyengeségünket. Néha ezek nyitják
meg szívünket és értelmünket Isten szeretetének befogadására. Mózes
első könyvében találkozhatunk József történetével, akit saját bátyjai
kínoztak és árultak el. Végül azonban az események oda vezettek, hogy a
család éppen Józsefnek köszönhetően élte túl a nagy éhínséget, mely
Egyiptomot és a környező országokat sújtotta. "Akik Istent szeretik,
azoknak minden a javukra szolgál", és megnyitja szívüket Isten
kegyelmének a befogadására. ( Róm 8,28 )

Imádság: Istenünk, formálj minket szenvedéseinkben egyre hasonlóbbá
Krisztushoz. Ámen.

Isten megvigasztal, hogy mi is megtanuljunk vigasztalni.
Fahim El-Dabbagh (Kairó, Egyiptom)

IMÁDKOZZUNK A BETEG ORVOSOKÉRT!