Lukátsi Vilma: ERŐM FELETT

...ma Illést láttam a pusztában
csüggedten, fáradtan, egyedül,
a többezer éves időfal
közöttünk hangtalan ledül,
és odaülök én is mellé
töprenkedőn és csendesen:
- előttem is egy puszta van,-
mondom, - kínoz a sejtelem,
olyannak látom életem!
- Nem lehetne másfelé menni?
Jaj, ez az út nagyon nehéz...
Illés elé egy tál pogácsát
helyezett az angyali kéz.
- Égi manna! égi pogácsa!-
Utánanyúlok és eszem,
aztán fáradt, nehéz alvásra
csukódik le a két szemem.
A puszta zúg rejtelmesen...
De Illést felkölti az angyal
s én is fölébredek vele,
még vaksötét van, éj közepe,
a puszta árnyakkal van tele...
- Egyél! – hangzik a bíztatás-
„ erőd felett való utad van!”
Habozás nélkül eszem én is,
míg visszhangot ver bennem halkan:
„Erőd felett való utad van...”

Erőm felett való utam van?
- Akkor Illéssel megyek!
Vele lábalok át a pusztán,
mert ha nagyon fáradt leszek,
előttem lesz az Isten-adta
lélek-edző égi pogácsa!
Az én erőmből nem sok futja,
de az Övének nincsen gátja!

Erőm felett való utunkat
Isten erőnk felett megáldja!

Túrmezei Erzsébet: A fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra,
rakosgattam fel a bögréket a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most jut az eszembe sok felebarátom…
Ha képletesen fületlennek látom,
úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássak mindig arra a hibára?
Mert, csak ha így térek egykor nyugovóra,
akkor tesz el engem az igazságos Isten,
ahogy a bögréket rakosgatom itt lenn,
a mennyei polcra nagyirgalmú szemmel,
hátrafelé az én letörött fülemmel.

ez nagyon aranyos vers.

Őri István
Vallomások

Villámok tüzében
Szivárvány-füzérben
Istenem
keresem.

Hullámok hátán
Vad szelek szárnyán
Istenem
keresem.

Fűzfa bánatában
Patak mámorában
Istenem
keresem.

Zöld bársonyában
Szemed fátyolában
Istenem
keresem.

Segítő kézben
Szeretet-mézben
Istenem
találom.

Ha halkan hull a meleg zápor
s kinn harmat harmattal táncol
ha ágról ágra tiszta élet rebben
Te dalolsz nekem, Istenem!

Füle Lajos

Háromszázhatvanhat 'Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem,
hogy megszűnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível,
csak hinni kell.
Csak hinni kell!

Siklós József: Hegyről hazafelé

Szelíd leszek, ha megaláznak.
Nem gyötörnek emésztő vágyak,
nem diadalt: - békét kívánok,
s a mennyek országára várok.

Naponta célom: azt keresem,
mi igaz s elveszíthetetlen.
V a l ó d i gazdagságra vágyva
építem házam kősziklára,

lelkemben szent szavak égnek,
hazamegyek hát – sónak, fénynek,
s ha árad felém szitok, átok:
őszintén mindent megbocsátok.

Nem törekszem fénylő babérra.
Szolgálni rejtve: lelkem célja.
Homlokomon nincs gond-barázda,
ráhagyatkozom hű Atyámra.

Őre madárnak, liliomnak:
kezében jó helyen a holnap.
Szívemben béke, számon zsoltár,
a keskeny utat vállalom már.

Más hintón vágtat? Gyalog baktatok.
És mint még soha, oly boldog vagyok.

János 21
"Simon Péter Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!"
Lukács 5,8
Az önismeret
Lobogó fáklya az önismeret:
behatol lelkünk minden zugába,
hogy fényében az ember látva lássa,
kicsoda is... hogy Isten kit szeret.


ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Tudjuk, hogy önmagunk megismerésénél nincsen nehezebb feladat a világon. Egyedül a Te szereteted és csodáid tükrében láthatjuk meg igazán, kik és milyenek vagyunk. Értünk hozott áldozatod tanúskodik róla, mennyi bűnünkért kellett meghalnod a kereszten. Áldunk érte, hogy nem utáltál meg, nem mondtál le rólunk és megváltottál minket ISTENNEK, A MI ATYÁNKNAK.
Ámen.
________________________________________
Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993
http://www.parokia.hu/hetrevalo.html

Füle Lajos: A SZENVEDÉS

A szenvedés az élet
legfelső iskolája
- mondta egy drága testvér,
kinek már nem volt lába.

Lukács 9,12-26
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem."
Máté 16,24
Kereszt
Visszük...Mindenki mást,
mindenki másként,
de - a magáét.
Az átháríthatatlant,
a megközelíthetetlent,
az el-nem-dobhatót.
Súlya alatt roskad a váll,
süpped a föld,
mélyül az ösvény.
Nem szállhatunk, ahogy a léggömb,
nem sodorhat tova a szél,
földhöz kötöz, sorshoz kötöz,
terhével óv,
terhével áld meg.


MEGVÁLTÓ JÉZUS KRISZTUS!
Mi nem szeretjük a kereszteket. Bocsásd meg, hogy annyiszor taszigálunk magunkról lefelé valamit, amit pedig alázattal kellene elfogadnunk és hordoznunk a "minden javunkra van" törvénye szerint. Kérünk, ne vedd le rólunk azokat a terheket, melyek áldásaidat rejtik. Köszönjük, hogy Te mindent vállaltál értünk, hadd merítünk erőt értünk való áldozatodból!
Ámen.
________________________________________
Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993


http://www.parokia.hu/hetrevalo.html

Bódás János


HOZSANNA AZ ALÁZATOSNAK

Jeruzsálem felett a Nap megállt
meghökkenve, földi fénytõl vakon:
... Pálmák bókolnak, lomb-esõ hull,
s könny harmatoz hosszú szakállakon.

Minden arc fénylõ, elragadtatott,
hozsánna száll ujjongva szerteszét,
száz anya áll az út kétoldalán,
feje fölé emelve kisdedét.

A Nap csak ámul, szemének se hisz,
és keresi, kit ünnepel a nép?
S nem lát mást, csak egy szelíd alakot,
s egy szamarat, mely gondolkodva lép.

Nincs pompa, nincs ékes királyi dísz,
s ki rajt ül, koldusnak beillene,
szemében könny, szívének fáj az ünnep,
s mellére hajlik bánatos feje.

De mégis Isten! Kit csoda kísér,
melyhez hasonlót a Nap sohse lát,
hogy úgy fogadjon egy koldust a nép,
mint diadalmas hadvezért, s királyt.

A nép, mely porban csúszik, s talpát nyalja
azoknak, akik durván rátaposnak,
a nép most egyszer hozsánnát kiáltott
a megvetettnek, az alázatosnak!

Aranypor száll a sokaság felett,
de rossz agyakban erjed már a végzet,
Jaj, nem tudja még senkisem, csak Õ,
hogy ötödnapra, a föld mire ébred!

Árvai Emil:
VIRÁGVASÁRNAP
Ne légy vasárnapi hívő csak,
aki a sokasággal tapsol,
de nem tud helytállni hétköznap
s vesztesen kerül ki sok harcból...

NEM EJT HIBÁT

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád …
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem …
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át …
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet …
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend, szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!

(ismeretlen költő verse)
Fordította: Túrmezei Erzsébet

Egyik kedves versem.Köszi Erika!

Szünesziosz (görög, kb. 370-433)
W.A.Chatfield angol átköltése után
Áprily Lajos fordítása

ÚR JÉZUS, NÉZZ LE RÁM...

Úr Jézus, nézz le rám,
Jöjj, mosd le bűnömet,
Sok földi szenvedély kötöz:
Jöjj, oldj fel engemet.

Úr Jézus, nézz le rám,
Gond és bú látogat;
Hű szolgád: ízleljem ígért,
Szent nyugodalmadat.

Úr Jézus, nézz le rám,
Ne tévedhessek el;
A menny felé sötéten át
Te légy az úti jel.

Úr Jézus, nézz le rám,
Ha nő a félelem,
Ár zúg és ellenség szorít,
Légy, Megváltóm, velem!

Úr Jézus, nézz le rám,
Ha elvonult az ár,
Te szent derűd derítsen és
Az örök napsugár.

Árvai Emil

ELVESZETT PARADICSOM

... S elzárták az Éden kapuját;
Ádám, s minden ember kinn rekedt.
Bejutni magunktól nem tudnánk;
belülről van egy kulcs: a kereszt.

Így döntött a Mennyei Tanács,
nem volt könnyű döntés, gondolom:
Isten Fia áldozza magát
fel bűneinkért a vérpadon.

S elérkezett az a nehéz nap,
amire az egész világ várt:
kulcs fordult... a Messiás meghalt...
s kinyitotta Éden kapuját!

Halott volt a harmadik napig.
S akkor, mint egy új "ős-robbanás",
mely minden átkot s gúzst szétszakít,
robbant a hír: van feltámadás!...

... Az emberiség ősi álma
beteljesült. Hála az Úrnak!
Elveszett Paradicsomába
Jézussal ki-ki visszajuthat.