AZ ELVESZETT

“Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Lukács 19,10

Egyetlen szó hangsúlyos ebben az Igében: “elveszett”. Volt-e úgy, hogy nagyon kerestünk valamit vagy valakit, ami-aki elveszett? Olvastuk-e már ezt a szót úgy az Igében, hogy micsoda komoly dolog az, hogy “elveszett”? Ha valami elveszett, annyit jelent, hogy nincs a helyén. Annak számára veszett el, akinek a tulajdona. Isten számára kibírhatatlan volt, hogy az ember, akit teremtett, akit mindennél jobban szeretett, elveszett. A Biblia világosan megmondja, hogy kik az Ő gyermekei. “Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek” (Jn 1,12). Ez az első állapot, ami legközelebb van Istenhez. Voltál-e már ebben az állapotban? Ezen a földön a teremtés jogán mindenki az Ő tulajdona. De lehet olyan messze kerülni Tőle, hogy nem tudok egy szót sem szólni, egy mozdulatot sem tenni. Az elveszett drahma sem tudott mozdulni, de mivel tulajdonosa számára érték volt, elindult megkeresni. Minden ember benne van a bűnben, szeretet, öröm, világosság nélkül. De Isten gyertyát gyújtott. Leküldte Fiát a mennyből, meggyújtotta itt a földön az első világosságot a bűn rövidzárlata után. Az a szeretet, amely karácsonykor testet öltött, megvilágosít mindent. Engedd, hogy téged is megvilágítson, lásd meg az elveszett állapotodat. Ilyen akarsz lenni, amilyen vagy? Ez volt a terved magad felől, hogy ilyen férfi vagy nő szeretnél lenni? Tudod már, hogy tökéletesen tehetetlen vagy? Úgy szeretem ezt az éneket: “Bűnnel borított arcom felemelni, szent tisztaságodhoz, ha nem tudom, odaborulhatok a lábaidhoz, vétkesen és szegényen, Jézusom.”

Áldás békesség Mindnyájatoknak!

Zsolt! Köszi, hogy leírtad!

Igen, én is köszönöm!
Jó lenne egy olyan smily, ahol mosolyog a száj, de csillog a szem!

Más, a kegyelem az, hogy a mi tehetetlenségünk ellenére van egy hatalmasabb Személy, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.

Sokszor érzem ezt a fajta tehetetlenséget, amit leírtál.
De tudom, hogy van felettem egy Úr és látom Őt cselekedni, szeretettel, jósággal, igazságosan.
Az Ő lényét látva juthatok el oda, hogy nem engedem lemenni a napot úgy, hogy haraggal nézek a feleségemre, mert tudom, hogy egyedül Ellene vétkeznék és mivel viszont tanulom szeretni Őt, miatta kész vagyok megbocsájtani, az ember társaim adósságait elengedni.

VAN HATALMA

“Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat és eredj haza!” Máté 9,6

A lélekszakértő előtt állunk, hogy megvizsgáljon bennünket. Nagy dolog, hogy Jézus nem csak a bajt látja az életünkben, hanem a hitet is, bármilyen pici is az. Jézus azok hitét is látja, akik cselekszenek. Hozod-e, viszed-e a gutaütöttet imádságodban Jézus elé?! Vagy valahol leteszed útközben, mert már hited sincs hozzá? Nagyon sokszor magunk is olyanok vagyunk, mintha gutaütöttek lennénk, nem tudjuk megtenni, amit kellene. Az Úr Jézus szeme az egyetlen jól látó szem. Előtte nem lehet szimulálni. Azt is tudja, mi az, amit nem akarok megtenni, és mi az, amit igazán nem tudok. Olyan orvos előtt állsz, aki csak rád néz, és tudja, hogy hol van a baj. Nem küld tovább szakvizsgálatokra. Azon a ponton, ahol tehetetlen vagy, halld meg: “Bízzál, fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.” Jézus pontosan tudja, hogy a bűn tesz tehetetlenné. Valld be a tisztátalan kívánságaidat, az anyagiasságodat, a hiúságodat, a dicsőségvágyadat, és halld az Úr szavát: meg vannak bocsátva a bűneid! Nyíljon meg ma a szemed Arra, akinek nem volt könnyű ezt a megbocsátó mondatot kimondani. Neki ez az életébe került. Hajtsd meg fejedet Előtte, aki az Ő keresztjének vére által eltörölte a múltadat, aki feloldozott kötelékeidből, és most azt szeretné, ha gyógyultan mennél tovább. Emeld fel szemedet Jézusra, aki láthatatlanul, de nagyon valóságosan jelen van az Igében, és akinek hatalma van arra, hogy szavával és erejével ma is segítsen mindazokon, akik ezt kérik, és elfogadják.

KÖVESS ENGEM!

“És mikor Jézus onnan továbbment, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az fölkelvén, követé Őt.” Máté 9,9

Mindig úgy örülök, amikor az Igében arról olvasok, hogy Jézus továbbment. A legcsodálatosabb találkozásai útközben voltak: a samáriai asszonytól kezdve a vak Bartimeusig. Útközben gyógyít, útközben szabadít, útközben tisztítja meg a poklosokat. Egy élet, amelyik állandóan útközben volt, a betlehemi jászolbölcsőtől a Golgota keresztjéig. Amint Jézus a gutaütött meggyógyításától továbbment, a szeme egy emberre esett. Jézusnak a legnagyobb mennyiség mindig az egy ember. Jézus nem tömegekre pályázik. Egy embert keres, akin keresztül megcselekszi hatalmas céljait ebben a világban. Olyan embert keres, aki egészen odaadja magát eszközül Isten számára. A vámszedők nem csak egy idegen hatalomnak adták el magukat, akinek a vámot szedték, hanem a maguk zsebére is dolgoztak. Nézzük meg a magunk kis asztalát. Aki igazán meglátja magát, ma az a megszólítható ember. Született vámszedők vagyunk. Az ember mindig valamit valamiért csinál. Talán az életedet is ezért élted eddig, hogy több pénzed legyen. Álláskeresésnél az volt a fontos, hol keresel többet. A vámszedőútnak a végére kell érni ahhoz, hogy megszólítható lehess. Lehet, hogy megtértél, bűnbocsánatot kaptál, de nem álltál fel a vámszedőasztal mellől. Most talán abban szeded a vámot, hogy milyen nagyszerű hívő vagy. Halld meg Jézus hozzád szóló szavát: “Kövess engem!” Állj fel az asztal mellől, merj otthagyni mindent, hogy Jézust szabadon követhesd!

LETELEPEDTEK JÉZUSSAL

“És lett, amikor Ő letelepedett a házban, ímé sok bűnös és vámszedő jött oda, és letelepedtek Jézussal és az Ő tanítványaival az asztalhoz.” Máté 9,10

Máté eddig csak ült a vámszedőasztal mellett, és mindene volt a pénz. Elhangzott felé Jézus mondata: “Kövess engem!” Máté azonnal fölkelt, és követte Jézust. Máté egy olyan értéket látott meg Jézusban, ami sokkal nagyobb volt a pénznél. Anélkül, hogy valaki Jézust meglátná, hogy fölragyogna mindaz, ami Ő, lehetetlen fölkelni. A legtöbb hívő embernél az a baj, hogy nem látta meg Jézust, és nem lett számára vonzóvá az az élet, ami az Ő követését jelenti. Tehetek arról, hogy nem történt meg így az életemben? Tehetek ennek érdekében valamit, vagy ez kegyelem? Az Isten munkáját nem tudjuk előrevinni, de engedetlenségünkkel teljes erővel akadályozhatjuk. Az ébredésnek az az alapja, hogy számodra olyan érték legyen Jézus, hogy képes légy felkelni a vámszedőasztal mellől, hogy egyetlen ügyed legyen ebben az életben: Jézus és az Ő ügye. Ugyanaz a szevedély mozgassa a szívedet, ami az Övét: elveszetteket menteni. Máté felkelt a vámszedőasztaltól, és a következő pillanatban már ott ül a házban, körülötte egy csomó ember, akik Jézust hallgatják. Hogyan csinálta ezt Máté? Mindennek az alapja az, ami benne történt. Számára Jézus lett a legnagyobb érték. Amíg benned nem Jézus a középpont, ne várd, hogy ébredés legyen körülötted. Máté vámszedő volt, de nem lett farizeussá. Honnan tudjuk ezt? A bűnösök közé ült le. Együtt ült velük Jézus lábainál, hogy hallgassa Őt. Nem tartotta magát többnek, mint ami valójában volt.

Kedves Boglárka és Pauler!

Elnézést, hogy csak most válaszolok, de otthon nincs internetem, ezért csak most olvastam el a válaszokat.


Üdvözlettel: Zsolt

Kedves Zsolt,

tulajdonképpen saját élmények ritkán hangzanak el a fórumon, ezért örültem annak, amit leírtál, és csak azért tettem szóvá, hogy biztassalak: máskor is oszd meg velünk - ha van mit.

B.

SZÜKSÉGED VAN ORVOSRA

“Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” Máté 9,12b13

Mi azt gondoljuk, hogy egészségesek vagyunk. Megtaláltuk Jézust, meggyógyultunk, most már mindenkinek a fejére olvashatunk mindent. Vajon nem vagyunk-e hihetetlenül önhitt gyermekei az Úrnak?! Sok-sok mindennel fölényben vagyunk másokkal szemben. Máté egy volt a többi között, nem tartotta különbnek magát másoknál. Isten azért enged munkahelyeken élni, hivatalokban, háztartásokban, hogy tudjunk igazán közösséget vállalni a többiekkel. Hogy meglássuk, egy hajszállal sem vagyok jobb, különb a többieknél. Nem tudom, Máténál mennyi volt az idő a vámszedőasztaltól a házáig. Jó volna nekünk is komolyan felállni, és leülni. Egyiket nem lehet a másik nélkül. Az Úr azt szeretné velünk elérni, hogy teljesen felálljak, otthagyva a régit, és teljesen leüljek a lábainál. Aki az egyiket félig csinálta, a másikat is úgy fogja. Tudjad azt, hogy életed végéig, utolsó leheletedig szükséged lesz Jézusra, mert bűnös vagy. Szükséged lesz Jézusra, mint orvosra, mert szükséged lesz az irgalomra. Jézus nem az igazakat hívogatja, hanem a bűnösöket a megtérésre. A fölkelés és leülés után vidd a világba azt az irgalmasságot, azt a szeretetet és lelkületet, ami Jézusban volt. Az elveszettet kereső pásztor lelkületét. Mi teszi a pásztort pásztorrá? Az, hogy pásztorszeme van, aki meglátja a másikat. Jézusnak olyan emberekre van szüksége, akik Őt követve gyakorolják az irgalmasságot.

Elnézést kérek azoktól, akik tegnap nem tudták elolvasni a Csendes perceket, de nálunk a szolgáltató egész nap szüneteltette az internetet, így csak ma tudom bemásolni :

Február 20.

ISTEN DICSŐSÉGE

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet.” Zsoltár 19,2; 8a; 9a

Két párhuzamos kijelentést olvashatunk. Az egyik a teremtettségről szól, a másik az Igéről. Csak a vak ember nem látja azt a sok-sok csodát, ami a teremtettségben van. Az egész teremtettség középpontja a nap, és Isten egész világának középpontja Jézus. Ebben a zsoltárban több vers is így kezdődik, hogy az Úr. Nekünk egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, az Úr Jézus Krisztus. Az Atya szava Jézuson keresztül szól hozzánk. Jézus szaván keresztül szeretne megeleveníteni az Atya. Tudjátok, hogy belül nagyon sokszor örömtelen, erőtelen, fáradt, bágyadt az életünk. Lehet, hogy vannak problémáid, amikre magad sem tudsz válaszolni, úgy összekeveredett az életed. Isten most azt ígéri, hogy megelevenít, és bölccsé tesz. Lehetsz vidám, örömteli ember, akinek az egész élete tele van Isten szeretetével, örömével, békességével. Amit most nem látsz pontosan és jól, azt Isten megvilágosítja számodra. Lehet választani, hogy mire van szükséged. Lehet kérni vidámságot, megvilágosítást, bölcsességet. Sőt lehet kérni az Ő ítéletét. Istennek legjobb ajándékai az ítéleteiben vannak. Nem tudom, hogy az ítéletei kívánatosak-e számodra? A zsoltár szerint: “Kívánatosabb az aranynál, még a sok színaranynál is, és édesebbek a méznél, még a színméznél is.” Ha engeded, hogy Isten megítéljen, azután jön az öröm is, a vidámság is, a bölcsesség is. Kérj félelem nélkül, bátran, hogy tied lehessen az Isten áldása.


Február 21.

HÁNYSZOR LEHET MEGBOCSÁTANOM

“Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom, még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.” Máté 18,21-22

Péter kérdez, és Jézus egy példázatban mondja el a választ a kérdésére. Péter nem azt kérdezi, hogy hányszor kell, hanem hogy hányszor lehet megbocsátanom. Mintha azt kérdezné Péter: jó ez nekem, hogy még hétszer is megbocsátok? Jézus azt feleli: nem hétszer, hanem az eredeti szöveg szerint hetvenszer hétszer, ami sokkal több, mint hetvenhétszer. Péter attól fél, a másik embernek árt azzal, ha újra és újra megbocsát. Vajon neked nem árt az, ha Jézustól mindig újra bocsánatot kapsz?! Jézus példázatainak legnagyobb része a mennyek országáról szól. Mégpedig azért, mert mindnyájunknak legnagyobb vágya a mennyország. A mennyországot sokan valahol messze képzelik el. Az elveszett Paradicsom, az Úrral való közösség, az a mennyország, a zavartalan boldogság. Ha ez megvan, akkor boldog vagy, és amíg megvan, addig vagy boldog. Amíg ez a töretlen, zavartalan boldogság megvan benned, addig ez a mennyország. Jézus azért beszél erről, mert újra mondom, hogy szívünknek ez a legmélyebb vágya, és ennél kevesebb nekünk soha nem elég. Sokféle földi boldogságot kaptunk már, de sohasem eleget. A szívünk és lelkünk szomjúságának csak ez elég. A mennyország akkor kezdődhet el számodra, ha rád nehezedik bűneidnek súlya, és tudod, hogy Jézus nélkül nem tudsz megállni az Atya előtt, mert rászorulsz a kegyelemre.

Kedves Boglárka kicsit meglepődtem tegnap, kicsit megijedtem, de örülök, hogy minden rendben.

A SZÁMOT VETŐ ÚR

“Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vetni az Ő szolgáival.” Máté 18,23

A számot vető Urat szeretnénk látni, aki téged is számadásra hív. A megújulás számadással kezdődik. Bűnbánat és megtérés nélkül nincs öröm és békesség. Ha bújsz a számadás elől, akkor nem lesz számodra valóság Isten országa. Ha Isten országába beljebb akarsz jutni, mindig újabb számadások jönnek. Nem úgy van, hogy egyszer utolért, és véget ért Isten ítélete. Az ítélet mindig újra valóság, amíg oda nem érünk Őhozzá, és az utolsó ítélethez nem jutunk. Azért utolsó ítélet, mert már sok volt előtte. Az ítéletek sorozata kell végbemenjen az életünkben. Isten tűzláng szeme mindig újabb területeket lát meg életünkben. Az ítéletben megállni annyit jelent: megállni a hívő életben. Ugye tudjuk, hogy ott megállás nincs, csak előrelépés vagy visszaesés. Isten nem a világgal, hanem szolgáival, az övéivel akar számot vetni. Az a szolga, akiről a példázatban szó van, nem akart jönni. Elő kellett hozni. Sajnos sok-sok év után is olyanok vagyunk, akiket elő kell hozni. Önként nagyon ritkán állunk Isten színe elé számadásra. Kik hozták elő ezt a szolgát? Isten szolgái. Istennek nem csak két lábon járó szolgái vannak. Olyan szolgái is vannak, amiket úgy hívnak, hogy betegség, nyomorúság, szenvedés, családi bajok, gondok. Gondolj most azokra a szolgákra, akik téged hoznak Isten elé újra és újra. Ne bújj most a különféle kifogások, jogaid és igazaid mögé. Jó volna, ha az Ige szava szólíthatna most elő, és nem kellene utánad küldeni szolgáit!

HOZTAK ELÉJE EGYET

“Mikor pedig számot kezde vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer tálentommal volt adós.” Máté 18,24

“Hoztak eléje egyet...” Mindig csak egyet! Isten veled beszél, egyetlen emberrel. Mi azért szeretnénk együtt, hogy a másik emberhez hasonlíthassam magam, aki keményebb, engedetlenebb nálam. A tízezer tálentom szavakban ki nem mondható összeg. Gondoljunk arra, aki a legtöbbet kapta: öt tálentom volt, és az is már óriási vagyon. A mi tartozásunk Istennél felmérhetetlen összeg. Ha csak a szeretettartozásunkat nézzük meg, beleszédülünk, hogy mekkora tartozásunk van. Tudod-e, hogy fizetésképtelen vagy?! Ez a szolga nem tudta. Azt hitte, hogy képes mindent megfizetni. Nem kegyelmet kért, csak türelmet. Talán mi is mondjuk: majd megpróbálom, igyekszem. Talán most is ott van a szívedben, hogy csak egy kis idő, egy kis türelem kellene. Mindent újra kezdek. Kedvesebb, nyugodtabb, türelmesebb leszek. Hosszabb csendességet tartok, többet imádkozom. Hívő életünk sok-sok éve azzal telik el, hogy Isten bebizonyítja fizetésképtelenségünket. A szolga fölött kimondta az Úr az ítéletet: adják el azt, feleségét, gyermekeit, és mindenét, hogy fizessenek. Az Úr ennyire együtt lát minket. Az üdvösség szempontjából szívesen emlegetjük az Igét: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.” Itt most a fordítottja van: elveszel mind te, mind a házad népe. Ennyire felelősek vagyunk nem csak magunkért, hanem a házunk népéért. A bűn nem magánügy! Ha vétkezel, veled együtt szenvednek azok, akiket szeretsz. Ha viszont Krisztust befogadod, annak derűje mindenkit érint.