MEGSZÁNTA A SZOLGÁT

“Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedte néki.” Máté 18,27

Az Úr megszánta ezt a vak szolgát, aki még mindig azt hitte, hogy megy ez neki. Emlékszünk az Igére, amikor Jézus megszánta a sokaságot, mert agyon voltak gyötörve és kimerülve, mint a pásztor nélkül való juhok? Vajon a lelked nincs-e agyongyötörve és kimerülve? Nem vagy-e úgy sokszor, hogy csak éppen össze nem esel? Olyan fáradt vagy, hogy azt hiszed, nem tudod újra kezdeni ezt a napot. Isten lát téged kimerülve, meggyötörve - és megszán. Nem kérése szerint cselekszik ezzel a szolgával, aki még kérni sem tud. Csak időt kért, hogy mindent megfizethessen. És kegyelmet kapott! Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek. Legyen ma örömüzenet számunkra: ha rosszul kérünk is, a Szentlélek helyesbíti, kiegészíti imádságainkat, mert Ő jól tudja, mire van szükségünk. Jól tudja, hogy nem segít az idő és a fogadkozás. Így mondja az Ige: “Az Úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt.” El kellett engedni, mert meg volt kötözve. Minket is el kell bocsátani, nem csak megbocsátani - elbocsátani. Jézusnak ez a dolga, ezért jött: hogy szabadon bocsásson. Ismered a saját kötelékeidet? Engedd, hogy Jézus most szabadon bocsáthasson.“ Elbocsátá őt, és az adósságát is elengedé néki.” Mit jelent elengedni? Mintha nem lett volna, mintha soha nem vétkeztél volna. Mindez Jézusért lehetséges. A fizetésképtelen életed helyett jött Jézus, és megfizetett. Szabadságodnak ára az a kereszt a Golgotán. Nézz fel Jézusra, hogy újra ragyogóvá, megint csodálatossá legyen számodra a kegyelem!

FIZESD MEG NÉKEM!

“Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.” Máté 18,28

A szolga azonnal, ahogy kiment, elfelejtette, hogy mi történt vele. Az Ige azt mondja: Aki elfeledkezik a régi bűneiből való megtisztulásról, az vak, rövidlátó. Aki elfelejti, honnan hozta ki az Úr, az tud így bánni, ahogy ez az ember bánt a szolgatársával. Így lesz beképzelt hívővé. Talán fel sem száradtak a bűnbánat könnyei, talán még ott volt az egész átélés, és már képes volt így cselekedni. “Találkozott eggyel az ő szolgatársai közül.” Csodálkoztok-e, hogy eggyel találkozott? Ő is egymaga került Isten színe elé. Azzal találkozott, aki egy semmiséggel, nullával tartozott neki ahhoz képest, amivel ő volt adós. Fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem! Nem tudom, mi az, amit nem csinálnak meg körülötted. Semmiség az egész, csak elfelejtetted, téged honnan hozott ki az Úr. Elfelejtetted, hogy megsajnált. Nagyon sokszor vagyunk az irgalmas Isten irgalmatlan szolgái, akik csak követelni tudnak a másik embertől. Egyszer nagyon komolyan mondta nekem az Úr: “Engedd szabadon a foglyaidat!” Nagyon hamar bevetjük a másik embert a börtönbe, ahogy ez a szolga is csinálta. Átélted-e már csak egyszer is, mi az, amit jogosan érdemelnél? Tudod, hogy mit engedett el neked Isten? Bárcsak elengednéd a másik torkát. Hiszen lélegzethez sem tud jutni melletted az örökös kritikádtól. Meg sem változhatnak körülöttünk emberek, mert szóval, tekintettel, hátmögötti beszéddel követelem rajta a száz dénárt. Gondold most át, kikkel szemben van követelésed?

LÉGY TÜRELEMMEL HOZZÁM

“Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará, hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.” Máté 18,29-30

Hogyhogy nem jutott eszébe annak, akinek az Úr minden adósságát elengedte, hogy ő is éppen ezekkel a szavakkal könyörgött?! Hisz ez is azt kéri: “Légy türelemmel.” Az a borzasztó, hogy pontosan ez nincs. Nem vagyok türelmes, nem tudok várni, nem adok időt a másik embernek. Türelmes vagy azok iránt, akikkel együtt élsz? Türelmes vagy a munkatársaiddal szemben? Mennyire hiányzik ez belőlünk! Azok nevében kérlek, akik körülötted élnek, hogy lásd meg a könyörgő tekintetüket, és légy türelmes hozzájuk. “De ő nem akará” - folytatja az Ige. Nincs hitel! Akinek az Úr mindent elengedett, az nem tud hitelezni. Hit kell ahhoz, hogy hitelezni tudjak. De nekünk nagyon sokszor nincs hitünk ahhoz, hogy az Úr könyörülhet egy másik emberen is. Nem volt olyan ember a földön, akire Jézus ne hittel nézett volna. Van-e hited azzal az emberrel kapcsolatban, aki neked a legtöbbet ártott, akivel szemben a legnagyobb csalódás ért? Bármit tett veled, semmi a golgotai kereszthez képest. Amit ember emberrel tehet, semmi ahhoz képest, amit az ember Jézussal tett. Ne is a másik emberhez, az Úrhoz legyen hited. Milyen jó olvasni, amit Jézus mond a kananitának: “Asszony, nagy a te hited!” Mert neki a kegyelemből elég volt egy morzsa. Ne fojtogasd, ne vond meg a levegőt a másik embertől. A hit az, amiben lélegezni tud. Előlegezd neki a hitet, és abban a percben levegőt, életet adtál neki.

2Móz 4,10-12.

10 Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen
szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal
beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. 11 De az ÚR ezt
mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté,
látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! 12 Most azért menj! Én leszek
a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!

HITBŐL CSELEKEDNI


Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. (Mt 19,26)

Mindig féltem, ha akár három-négy ember előtt beszélnem kellett.
Nehezen találtam meg a szavakat, és alig tudtam kifejezni magam, ezért
legtöbbször csendben maradtam. Nemrégen a cégem elküldött egy
továbbképzésre. Amikor hazatértem, a legnagyobb rémületemre megkértek,
hogy tartsak róla előadást.
Rögtön Mózes története jutott eszembe. Amikor Isten megbízta, hogy
vezesse ki a zsidókat Egyiptomból, ő azt felelte, hogy nem jó szónok.
Isten megnyugtatta, hogy majd Áron beszél helyette. Mózes megbízott
Istenben, és lépésről lépésre követve az ő utasításait kimenekítette a
népet Egyiptomból.
Imádságban arra kértem az Urat, hogy segítsen botlás nélkül beszélni.
Rettegtem, hogy nevetség tárgyává válok a munkatársaim előtt. De ahogy
belekezdtem a beszámolómba, a szavak gördülékenyen jöttek. Pontosan azt
sikerült mondanom, amit szerettem volna. Az előadásom jó fogadtatásra
talált.
Tudom, ez soha nem sikerült volna Isten nélkül, így hálát és dicsőséget
adtam neki. Arra is rájöttem, hogy legyen bármilyen nehéz egy feladat,
teljesíteni tudjuk Isten elvárásait, ha bízunk benne, és hittel
cselekszünk. Jobb Isten képességeiben hinnünk, mint a saját
hiányosságainkra tekintenünk.

Imádság: Urunk, növeld a hitünket, és akkor nem bátortalanodunk el az
akadályok előtt. Ámen.

Hogyan tudnék jobban támaszkodni Istenre?
Anna Alex Mathew (Safat, Kuwait)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK NYILVÁNOSAN BESZÉLNI!

SZOMORÚ SZOLGATÁRSAK

“Látván pedig a szolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodtak, és elmenvén mindent megjelentettek az ő uroknak, amik történtek.” Máté 18,31

Nem csodálom, hogy a szolgatársak megszomorodtak. Kérem az Urat, juttasson eszedbe mindent és mindenkit, akivel ezt tetted a száz dénárért, a semmiért, amikor neked tízezer tálentumos adósságot engedett el az Úr. Nem tudom, az angyalvilág nem szomorú-e most miattunk? Nem úgy néznek-e ránk, hogy akik a kegyelemnek ilyen nagyságát élték át - amibe angyalok kívánkoznak beletekinteni -, azok ilyenek?! Nem azt kell-e látniuk embereknek, hogy hívő létére nem lesz irgalmasabb, szeretőbb?! Sokszor a szívünk keménysége miatt nem vesszük észre, mit szenved mellettünk a másik ember. A szomorú társak: “Elmentek, és mindent megjelentettek az ő uroknak.” Hát nem tudtak mást csinálni, nem tudtak hallgatni? Mindent be kellett mindjárt súgni? Lehet, hogy most ezt gondolod. Én sem tudok mást csinálni, mint odaborulni az Úr elé, és imádságban elmondani neki mindent. Vajon a te szíved keménysége nem indított-e már sokakat arra, hogy elmenjenek az Úrhoz, és imádságban elmondjanak Neki mindent, ami nekik is fáj, amire úgy érzik, hogy az Urat is megszomorítja? Szüksége volt az Úrnak arra, hogy elmondjanak neki mindent? Nem, nem volt. Hiszen Ő úgyis lát mindent, és tud mindent. A szolgáknak van szükségük arra, hogy olyan kapcsolatban lehessenek Urukkal, hogy elsősorban Neki jelentsenek meg mindent, ami fájdalmas és szomorú a számukra egy másik ember életében.


/Elnézést, a 26-i és 27-i részt összecseréltem, de most javítottam./

Elnézzük drága Boglárka!

Köszi!

GONOSZ SZOLGA

“Akkor előhívatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked. Nem kellett volna néked is könyörülnöd a te szolgatársadon? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának az ő vétkeit.” Máté 18,32-35

Mintha a Miatyánk mondatát hallanánk: “Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” Nézd, hogyan bocsátott meg Jézus, és tanuld meg nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer! Úgy, hogy említés sem lesz többet róla. Nem úgy, hogy a szemére veted újra. Nem! Úgy, mintha meg sem történt volna. Úgy, hogy a tenger mélyére veted. Olyan közöttetek a viszony, mint előtte volt. Amit nem felejtettél el, nem bocsátottad meg. Visszaeséseink legfőbb oka, hogy nem tudunk a másik embernek megbocsátani. Kétféle szabályunk van: Istennel kegyelmi vi-szonyban akarok lenni, a másik emberrel jogviszonyban. A másik fizesse meg nekem, amivel tartozik. Istennél ilyen nincs. Ezért veszítjük el a mennyet, és kerülünk vissza a börtönbe. A börtön, a hóhérok keze: saját természeted, sötét hatalmak, megkötözöttségek, amik belülről gyilkolnak. Egyetlen dolog ránt vissza a régibe: az irgalmatlanság. Ne tartsd magadat nagynak, és ne kritizálj, ne ítélj másokat. “Menthetetlen vagy, óh ember, aki ítélsz!” Menthetetlen vagy addig, amíg nem tudsz bocsánatot adni. Izráelben minden ötvenedik év az elengedés éve volt. Tudd, hogy te is kegyelemből élsz! Egyetlen dolgod van ezen a földön: a hétköznapok aprópénzére váltani azt az óriási kegyelmet, amivel Isten megajándékozott. Légy irgalmas ember!

2008. február 28. csütörtök

Mt 27,27-44.

27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra,
és köré gyűjtötték az egész csapatot. 28 Levetkőztették, bíborszínű
köpenyt adtak rá, 29 tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat
adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: "Üdvözlégy, zsidók
királya!" 30 Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez
verték.
31 Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját
ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32 Kifelé menet
találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra
kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Amikor arra a helyre értek,
amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34 epével kevert
bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36 azután
leültek ott, és őrizték. 37 Feje fölé fügesztették az ellene szóló
vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Vele együtt
feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal
keze felől. 39 Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,
40 és ezt mondták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt
felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a
keresztről!" 41 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az
írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 "Másokat megmentett, magát nem
tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és
hiszünk benne! 43 Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja;
hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok." 44 A vele együtt megfeszített
rablók is ugyanígy gyalázták.

A TÖVISEK


Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő
bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk
meg. (Ézs 53,5)

Pár évvel ezelőtt meglátogattam szüleimet az Alzheimer-kór kezdeti
stádiumában lévő apám egészségéért aggódva. Mialatt ott voltam,
észrevettem, hogy jókora hegek vannak a karján. Bizonyos időnként ezek
véreztek, ő pedig vakargatta a sebeket. Megkérdeztem, mi történt. "Ó,
semmiség." - felelte. Tovább faggatóztam: "Apa, áruld el, mi történt a
karoddal!" Végül halkan így felelt: "Csak egy szép rózsaszálat akartam
szedni édesanyádnak, s a tövisek felhasították a karomat."
Apa régen gyönyörű rózsákat nevelt. Most már nem látott jól, de a
tövisek ellenére szerette volna a legjobbat adni hitvesének. Tudott a
tövisekről, de hajlandó volt kockáztatni.
Jézus ugyanezt tette velünk, de sokkal mélységesebb módon. A kereszt
gyötrelmei ellenére kockáztatott az ő menyasszonyáért, az egyházért.
Ennyire szeret bennünket.
Bármikor, amikor megkérdőjelezem Jézusnak irántam való szeretetét,
apámra és a rózsákra gondolok. Mindent megtett volna édesanyámért,
ahogyan Jézus is bármit megtenne értem.

Imádság: Köszönöm, drága Istenem, hogy a kereszten szemlélhetem
szereteted. Kifizetted az árat, hogy megszabadíts a bűneinktől. Segíts
olyan módon élnünk, hogy meghálálhassuk a te drága ajándékodat. Ámen.

Isten mindent megtesz értem.
Martie Noll (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÁLDOZATOT HOZÓ EMBEREKÉRT!

AZ ELENGEDÉS

“Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, az megtartja azt.” Lukács 9,24

Ez az igevers az életemről beszél. Biztos, hogy nem a fizikai életemről. Az élet a boldogság. Sok mindent megteszünk azért, hogy végre igazán boldogok legyünk. Azt gondoljuk, a boldogsághoz bizonyos dolgok kellenek, és azok soha nincsenek együtt. Próbálod mindenáron megszerezni, és közben az életedbe beszivárog a bűn. A boldogság nem az, amid van. A boldogság belül van, amikor a szíved énekel. Mintha egy zenélő szerkezet lenne belül. Talán voltál már úgy, hogy azt érezted, belül minden olyan jó. “Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt.” Ez Isten országa alaptörvénye. “Aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” Az egész élet titka az elengedés. Vár a kereszt - az elengedés helye. A Golgotán elhangzik egy imádság, amikor Jézus elveszíti életét éretted. Két kéz nyúlik az Atya felé: Atyám! Bocsáss meg neki! Bár lehetnél az az ember, aki jó helyen mondja el a bűneit, ott, ahol a megbocsátás helye van. Mondd el a magad kicsi imádságát, hogy Jézus imájával együtt mehessen az Atya trónja elé. Mersz-e most mindent elveszíteni, a jogaidat, a hálát, a tiszteletet, azt, hogy valaki légy? A gyermekedet mered-e elveszíteni, hogy megtalálhasd a magad és a tieid életét Isten ígérete szerint? Menj ma imádságban Jézushoz, hogy bocsánatot kérj az önző, életedet mindenáron megtartani akaró múltadra, hogy új szívvel, új örömmel és új szeretettel mehess tovább. Merjed elveszíteni az életedet, hogy megnyerd ezen a világon, és egyszer az örök életben.

A FIAMAT MEG FOGJÁK BECSÜLNI

“Minthogy pedig még egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.” Márk 12,6

Ezzel a mondattal küldte Isten Egyszülött Fiát, a legnagyobb értéket, amit tudott. Egy pillanatig nézz szembe vele, mire becsülte Őt ez a világ. Az istállóra, mert oda fogadták be. Bár hallanád, ahogy Jézus mondja: “A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük” (Lk 9,58 ). Neki egyik sem volt. Nézd azt a Jézust, Akiért minden és Aki által minden lett, mindvégig szövött ruhában járt ezen a földön, míg te olyan pompásan akarsz öltözködni. Nem volt senkije és semmije. A hajót, amiben prédikált, Pétertől kellett kérnie. A kenyereket, amiket megszaporított, egy gyermek adta a kezébe. Persze az ostor az Övé volt, azt Neki fonták. A töviskorona az Övé volt, a kereszt is. Erre becsülte a világ. Szeretném, ha meglátnád, te mire becsülted? Mert neked is adta Őt Isten. Ma Isten számon kéri tőled a Fiát! Mire becsülted Őt időben, erőben, anyagiakban? Becsülted-e annyira, mint Júdás, harminc ezüstpénzre?! Az utolsó vacsorakor a tanítványok Jézus elé tolják a tálat, ami annyit jelentett, hogy Jézus a legnagyobb. Egy másik kéz is megjelenik, Vele egyszerre márt. Úr Jézus, vagyok olyan, mint Te, gondolta Júdás. Nem tudom, te mire becsülöd? Mi az, amivel Ő rendelkezik az életedben? Semmi?! Mit mondasz, amikor kéri: gyermekem, ezt a reggeli csendes órát add nekem. Talán kinyújtotta kezét a pénzed után: úgy kellene most valakin segíteni. Te azt mondtad, hogy nekem is kell. Mire becsülöd? Mi a sorrend az életedben? Ő vagy te? Állapítsd most meg! Isten színe előtt csak Jézus véréért lesz becses az életed.

NE TÉVEDJETEK!

“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is.” Galata 6,7 (A Luther ford. szerint: “Ne tévedjetek…”)

Tévedni emberi dolog. Bocsánat, szoktuk mondani, tévedtem. Vannak komoly, életre szóló tévedések. Most Isten mondja és kéri, hogy ne tévedjetek! Az örök élet dolgában ne tévedjetek! Rettenetes dolog lenne, ha egy életen keresztül azt hinnéd, hogy rendben van minden. És döbbenten kellene majd megállapítanod, hogy tévedtem. Sokan mondják, hogy a halállal vége mindennek. Azután már megnyugszom. A halál nem pont, hanem vessző vagy kettőspont. A halál nem elalvás, hanem felébredés. Voltaire, a nagy francia költő haláláról olvastam, aki egy életen keresztül gúnyolta Istent, hogy nincs, amikor a küszöbön volt, egy kicsit már átlátott, és ezzel a kiáltással halt meg: örök élet van, de én elvesztem! Olyan biztosan kell tudnod, hogy Jézust elfogadtad Megváltódnak, amilyen biztosan tudod, hogy férfi vagy-e, vagy nő. Milyen rettenetes lenne, ha valaki azt mondaná: tudom én, hogy hova jutok. Aztán kiderülne: “Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Lehet Bibliával a kezedben elkárhozni, imádsággal a szádon elveszni. Lehet templomba járó élet mellett elkárhozni. Egy vallás sem üdvözít, egy cselekedet sem. Jézus Krisztus az Üdvözítő! Jézust megkérdezték, hol van Isten országa? Azt mondotta, nem itt, nem ott, tibennetek van. Testvér, benned van? Mennyország vagy pokol van belül? Azt mondja az Ige: Aki hisz a Fiúban, már üdvözült. Már benne él a mennyben. Te ott élsz már?!

ISTEN CSÚFOLTATIK

“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg.” Galata 6,7

Ebben a világban, amelyikben élünk, úgy látszik, hogy Isten csúfoltatik. De meg nem csúfoltatik! A Bibliát tudományosan csúfolják. Szemébe nevetnek Istennek és Ő hagyja. Mennyire nevetségesnek van beállítva a becsületesség, a hűség, mennyire kigúnyolt a tisztaság. Egy társaságban a háziasszony, amikor asztalhoz akarta ültetni vendégeit, azt mondta: járuljatok az úrasztalához. Hogy volt bátorsága az Úrnak asztalát kicsúfolni? Hány iszákos mondta: miért, hát Jézus is borrá változtatta a vizet. Volt bátorsága a szennyre ráhúzni Isten tiszta, szent Igéjét. Bizony csúfoltatik Isten úton-útfélen, felnőttektől, gyerekektől, a világtól. De leginkább a vallásos emberektől. Mert kettős életünk megcsúfolása az Istennek. A templomban hallgatod az Igét, otthon veszekszel. Ez az egész kettős élet, amikor mondod, hogy legyen meg az Ő akarata, és közben véghezviszed a saját akaratod. Azt mondod, hogy milyen jó volna már a mennyben lenni, de ha jön a betegség, egy szalmaszálba is belekapaszkodsz. Csúfoltatik Isten, mert életünk nem egyezik azzal, amit mondunk. Kinevetik a hitéletünket, mert látják fösvénységünket, anyagiasságunkat. Mert prédikál a cselekedet, és ott van a gyümölcs. Isten csúfoltatik, de nem csúfoltatik meg. Mert a vége mindennek az Ő kezében van. Szeretném, ha fölnéznénk a keresztre: mégis csúfoltatik? Igen, de csak egyetlenegyszer! Akkor is éretted meg érettem. Álltál-e már úgy a kereszt alatt, hogy érezted, ez a legnagyobb tévedés? És mégsem tévedés! Isten maga adta Jézust. Lépj rá arra az útra, amit Isten Fián keresztül nyitott a mennyországába!

2008. március 3. hétfő

1Móz 18,1-15.

1 Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség
elől a sátor bejáratába húzódott. 2 Fölemelte tekintetét, és látta,
hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor
bejáratától, földre borult, 3 és így szólt: Uram, ha megnyertem
jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! 4 Mindjárt hozatok egy
kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! 5 Én meg
hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha
szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! 6
Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg
három mérték finomlisztet, és süss lángost! 7 Kiszaladt Ábrahám a
csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének,
az pedig gyorsan elkészítette. 8 Azután vett vajat, tejet, meg vette a
borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt
mellettük a fa alatt, amíg ettek. 9 Azután ezt kérdezték tőle: Hol van
Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. 10 Egyikük azt mondta:
Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek,
Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor
bejáratánál. 11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és
Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. 12 Sára nevetett magában, és
azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is
öreg! 13 De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért
mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? 14 Van-e valami lehetetlen
az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz
Sárának. 15 Sára azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem
nevetett. Az ÚR azonban így szólt: De bizony nevettél!

SEMMI SEM LEHETETLEN


A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok
létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)

Sára és Ábrahám már jócskán benne voltak a korban, mire megkapták az
Isten által megígért gyermeket. Sára rég túl volt azon a ponton, mikor
gyermeke lehetett, így tehát Isten ígéretét meghallva, hitetlenkedve
felnevetett. De Isten biztosította Ábrahámot, hogy nála semmi sem
lehetetlen, és az ígéret valóra válik. Ábrahám nem vonta kétségbe az Úr
szavát. Sőt, sokkal inkább megerősödött hitében, és dicsőítette az
Istent.
Isten nekünk is sokszor megígéri, hogy nagy dolgokat tesz az
életünkben, örömöt ad szívünkbe, és mi dicsőíthetjük nevét. De nagyon
sok esetben megkérdőjelezzük ígéreteit, kétségbe vonjuk
mindenhatóságát. Saját erőnkre próbálunk támaszkodni, büszkeségünkkel,
türelmetlenségünkkel, hitetlenségünkkel és reményvesztettségünkkel
együtt megpróbálunk önerőből sikeres életet élni. De ha így teszünk,
meggátoljuk, sőt figyelmen kívül hagyjuk az isteni erő kiáradását az
életünkben.
Sárához hasonlóan, Isten számunkra is teljesíti ígéreteit.
Körülményeinktől függetlenül bízhatunk Istenünkben és ragaszkodhatunk
hitvallásunkhoz. Mert Isten hűséges marad ígéreteihez. A kellő időben,
Sára átélhette Isten ígéretének beteljesedését (1Móz 21,1-2), ahogyan
mi is átélhetjük.

Imádság: Istenünk, köszönjük irántunk tanúsított hűségedet. Add, hogy a
lehetetlennek tűnő körülményeink ellenére is, hittel kapaszkodhassunk
ígéreteidbe. Ámen.

Milyen a hitvallásom?
Julio Romao Chavane (Maputo, Mozambik)

IMÁDKOZZUNK A GYERMEKÁLDÁSBAN BIZAKODÓKÉRT!

MIT VETSZ ?

“Amit vet az ember, azt aratja is.” Galata 6,7b

Akinek kertje van, tudja, a háztartásban mire van szüksége, és tavasszal azt veti. Azért vetünk, mert aratni szeretnénk. Testi értelemben világos, hogy azt vetünk, amit aratni szeretnénk, és azt aratunk, amit vetettünk. A lelki életben is azt fogjuk aratni, amit vetettünk. Az aratás attól is függ, jó-e a vetőmag, milyen a föld. Vetőmagvainkat egy nagy zacskóban találjuk. Az elsőt cselekedetnek hívják. Ne hidd, hogy tehettél olyat, aminek nem volt következménye. Ha nem tudta, nem látta senki, hogy mit tettél, akkor is lesz aratás. Második vetőmag: a szavaim. Ne higgyük, hogy a szó elröpül. Következménye van, és aratni fogjuk. Harmadik zacskóban a gondolataim vetőmagja van. A titkos, rejtett, soha ki nem mondott gondolataimnak is megvannak a következményei. Megvan a saját lelki földünk, ahová vetünk. Az első a lelked, ahová beveted cselekedeteidet, szavaidat, gondolataidat. A lelkiismereted azonnal válaszol. Ne felejtsd el, vetsz a testedbe. Már az orvosok is tudják, milyen szoros a kapcsolat test és lélek között. Bizonyos betegségek idegi, lelki alapon vannak. Magas vérnyomás, elégtelen savtermelés, rossz szívműködés. A harmadik nagy terület a környezeted, a családod. Szegény családod! Micsoda magvak hullanak a kezedből? Sokszor a szívem szakad meg gyerekek miatt, mit látnak, mit hallanak kicsi korukban. Mindent megtennél a családodért, és közben beléjük veted a halálos magvakat. Emberek a munkahelyeden mind-mind a te földed. Hosszú parcella ez a föld, és széles. Jézus azért jött, hogy learassa vetésedet, hogy te arathass bocsánatot, szeretetet, áldást.