Szia!

Igen, nem szabad erőltetni, mert az emberi erőszak a hit terén többet árt, mint használ.

A HITED/HITEM az Úr Jézusba lehet példa a számukra.

Én sem erőltetem a lányom ifire.
Az az érdekes, hogy ha elmegy, akkor mindig úgy jön haza, hogy milyen jó volt, aztán még is kimaradozik.

Jó pihenést!

Péter

Na hát ez a játék nekem sem ment. Egyszer játék közben bekiabáltam, hogy a fenébe nincs királyom! Egy társam ki akart segíteni, hogy de, ott van! Én meg még naívan meg is kérdeztem, hogy hol?

De jó látni téged Gabri!

Egy gyermeki üzenet szüleihez!

Ne vegyél nekem olyan dolgokat,amelyekre te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam. Néha csak azért kerek valamit, hogy lássam hol a határ.
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg, mi történt az iskolában - akkor is, ha azt felelem rá, hogy semmi! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok! Érdeklődj a felől, hogy oldom meg a feladataimat!Taníts engem a jóra, és mond el, mi a rossz! Vitassuk meg terveinket! Bátoríts a választásaimban! Dicsérj meg, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem fogok letérni a helyes ösvényről. Magyarázd el nekem, mit kell tennem,ha rossz útra tévedek! Figyelmeztess a rám leselkedő veszélyekre!
Szeress, és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok!Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik a viselkedésem! Mondd sokszor,hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban,hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz engem, bármi történjék is! Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.
Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedéseimkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg,hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget! Javíts ki, mond el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem! Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd!
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat! Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "bocsáss meg!", "kérek szépen...", "köszönöm.", "sajnálom a történteket."- szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál. Mondani fogok majd mást is, például, hogy "szeretlek benneteket!"
Mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, hitre, és az emberek, hazánk tiszteletére!

[ismeretlen szerző]


Egy szülő monológja gyermekéhez!

- Életet adtam neked, de nem élhetem le azt helyetted,
- Taníthatlak, de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj.
- Szabadságot biztosíthatok számodra, de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod.
- Elvihetlek a gyülekezetbe, de nem juthatok hitre helyetted.
- Tanácsot adhatok neked, de azt nem fogadhatom meg helyetted.
- Szerethetlek, de nem kényszeríthetem rád a szeretetemet.
- Taníthatlak arra, hogy adakozó légy, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy áldozatkész, irgalmas légy.
- Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak, de nem kereshetek barátot számodra.
- Tanácsolhatlak a szexualitásban, de nem tarthatlak meg tisztának.
- Figyelmeztethetlek az alkohol veszélyére, de nem mondhatok le helyetted a szeszes italról.
- Figyelmeztethetlek a kábítószer veszélyére,de nem tarthatlak vissza attól, hogy ne használd.
- Beszélhetek neked magasröptű célokról, de nem érhetem el azokat helyetted.
- Beszélhetek arról, hogy légy kedves, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetre méltó.
- Óvhatlak a bűntől, de nem lehetek helyetted erényes.
- Szerethetlek, mint gyermeket, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Istennel élj.
- Beszélhetek neked az Úr Jézusról, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Őt életed Urának fogadd el.
- Elmondhatom neked, hogyan kell élned, de nem adhatok neked örökéletet.
- Imádkozhatok érted, de nem imádkozhatok helyetted!

Nekünk három kisgyermekünk van. Szerintem természetes, hogy a gyermekek együtt tartsanak a szülőkkel a gyülekezetbe.
Ez nem lehet kérdés. Ha majd kamaszok lesznek lehet, hogy más lesz a helyzet.
Amit mi látunk a feleségemmel, hogy fontos: igazságosak, következetesek és szeretetet kifelyezők legyünk.

Kedves Literaty!

Ma a férfi nap délutánjában a gyerek nevelésről volt szó.
Több érdekes dolog is elhangzott.

Az egyik, hogy a gyereknek Igét kell adnunk és ezt sok ismétléssel kell tennünk. Az Igében van az igazság.
Engedelmeségre kell nevelnünk, ezt meg a következeteséggel lehet és a harmadik a tisztelet, amit a szeretettel és a korlátok biztos megtartásával érünk el.

Ez csak arról jutott eszembe, amit írtál.
Nálunk a 15 éves nagy lányom kap néha kimenőt a három kisebb értelem szerűen jön velünk a vasárnapi Istentiszteletre.
Ha a nagy lányom nem jön vasárnap délelőtt, akkor vagy az esti ifi Istentiszteletre megy, vagy a csütörtöki picifire kérem, hogy menjen.
(vasárnap az agility miatt néha versenyei vannak)

Örömmel olvasom írásaid.

Kedves Boglárka!

Nagyon tetszett az a két írás, amit betettél ebbe a topicba. Nagyon örülök ennek a témának, mert gyakorló szülőként borzasztó sok aggodalmam, kérdésem, kétségem van.
Pedagógus vagyok, s mint ilyen, rengeteget tanultam arról, hogyan kell jól nevelni(-oktatni) a gyerekeket. Lány koromban, de még azelőtt is, hogy a gyermekeim születtek volna, de már férjnél voltam, tele voltam elvekkel: én így fogom csinálni, úgy fogom csinálni, nem követem el azokat a hibákat, amiket XY, vagy a szüleim, vagy mások, stb. Az első gyermekem születésénél keserűen tapasztaltam meg, hogy nem tudom az elveimet tartani. Valahogy a gyermekem nem olyan mintagyerek, mint amilyennek lennie kellett volna, ha már egyszer én, a nevelést jól átgondolt szülő, tanítom. Hasonlóan egy korábbi hozzászólóhoz (még az elején olvastam), én is depressziós lettem, magamat vádoltam: elrontottam. Különösen erősödött ez az érzésem a második gyermekemnél, aki "felülmúlta" az elsőt: hisztisebb, akaratosabb, makacsabb, kevésbé kezelhetőbb. Kétségbe voltam esve: hát tényleg ennyire rossz szülő lennék?
Az a jó, hogy ezekkel a kétségeimmel nem vagyok egyedül, hanem Istenhez fordulhatok. Mindig megnyugvást kapok Tőle, lehiggaszt és figyelmeztet, hogy ne a magam feje után menjek, hanem figyeljek elsődlegesen Őrá, másrészt figyeljek a gyerekeimre is, akik "leadják a vészjelzéseket", ha valami nem jó. Sokszor elbukom ebben a figyelésben, de mindig megkapom a figyelmeztetést is.
No, így elolvasva az írásom, ez utóbbi rész egy kicsit olyan, mintha rébuszokban beszélnék. Megpróbálom egy kicsit érthetőbben megfogalmazni:
Középső gyermekemről, második lányomról írtam, hogy hisztis, akaratos. Nos, három gyermekem közül ő a legérzékenyebb. Minden apró változás az életében bizonytalanságot eredményez nála, amit hisztivel "kezel le". Persze nemcsak ekkor vannak hisztik, de a legtöbbször egy-egy erősebben hisztis időszaknak valami változás, vagy gond áll a hátterében. (Eltartott egy darabig, míg erre rájöttem. ) Észrevettem, hogy amikor kevésbé figyelek Istenre, sokkal ingerültebb vagyok a gyerekeimmel, kevésbé tűröm el nekik az ellenkezéseiket. Ilyenkor az én Julcsikám mindenért hisztizik, ellenkezik, állandóan veszekszünk.
Hát így figyelmeztetnek a gyerekeim is, hogy valami nincs rendben az Istennel való kapcsolatomban. (Persze nemcsak ez figyelmeztet erre, és a másik oldal is igaz, hogy nem mindig ilyen oka van a hisztisebb időszakoknak)
Annyit még engedjetek meg leírni ennek a hosszú hozzászólásnak a végén, hogy az, hogy milyen szülő voltam, az majd akkor fog kiderülni, amikor a gyermekeim felnőttek lesznek, majd ők is szülők, és nem azt fogják mondani, hogy na így biztos nem csinálom, mint az anyám!
Szeretettel
Zsuzsi

(Nemrég csatlakoztam a fórumhoz, és még nem tudom jól használni a programot. Hogy van az, hogy nem minden hozzászólást látok?)

Szia Zsuzsi!

Isten hozott! Köszönjük beírásodat!
Teljesen egyetértek veled, hogy akkor derül ki, hogy milyen szülők voltunk, mikor gyermekeink lesznek szülőkké. Éppen ezért igyekeztem korábban is óvatosan nyilatkozni nevelési elvekről, bár mégis határozottan, és legalább az egyértelmű szándékot (irányt) jelezni.

Puszi az egész családnak!

Anti

Szia Zsuzsi!
Üdv itt a fórumon. Képzeld, nekem is van egy akaratos-hisztis-makacs, de tündéri és nagyon okos kislányom. Eléggé hasonló cipőben járunk Nagyon tetszett, amit írtál arról, hogy ha a gyerek hisztizik-akaratoskodik, annak érdemes megkeresni az okát a szimpla búskomorság és önvád helyett. Én is élek át rendszeresen hasonló érzéseket, és nem kellemes.
És ráadásul én is pedagógus vagyok - igaz, nem rég óta, összesen ez a harmadik tanévem. Neked mi a véleményed arról a közvélekedésről, hogy ugye a cipésznek a cipője lyukas..?.. mi már a bölcsibe való beiratkozáskor megkaptuk, hogy jaj, mégegy pedagógusgyerek :S. Van ennek szerinted alapja? Valami oka biztos van, hogy ez a vélemény kialakult, és számomra ijesztő a lehetőség. Te hogy tudod kivédeni a 'foglalkozási ártalmakat'?
Bocs, ha neked ugrottam a kérdésekkel. Nagyon örülök, hogy van itt valaki, aki anyukakolléga és pedagóguskolléga is, és akivel ilyenekről lehet beszélgetni. A lényeg az akart lenni, hogy szia, üdvözöllek a fórumon, és remélem, maradsz.

Puszi

Kamilla

Szia Kamilla!

Én is örülök, hogy egy hasonló cipőben járó anyukával "beszélgethetek", és szeretnék maradni a fórumon.
Hallottam már én is a mondást, hogy Suszternek cipője... Elég nehéz ügy Bennem az van, hogy mindig törekedjem arra, hogy nehogy megvádoljanak azzal, hogy bezzeg Zsuzsikának, vagy Julcsikának könnyű, mert itt van az anyukája. Sajnos én még abban a "rossz" helyzetben is vagyok, hogy abban az iskolában tanítok, ahová a gyerekeim járnak. Sőt lehet, hogy jövőre tanítani is fogom őket. Nem tudom, hogyan fogom kezelni a helyzetet. Ez persze az egésznek csak az egyik oldala: az, hogy hogyan látják mások a dolgot.
A másik oldala meg az, hogy miben gátol vagy éppen visz előre az, hogy pedagógusként elvileg "szakmám" a gyereknevelés. Bevallom, engem sokszor inkább gátol, mert a legapróbb dolgokban is, aminek talán nincs is olyan aggódni való háttere, még azokban is valami pszichológiai vagy pedagógiai "szakszöveg" jut az eszembe. Pl: a legkisebb gyermekem 4 esztendős, de még nem beszél rendesen. A mássalhangzókat nem akarja mondani. Sokat már ki tud mondani, de nem használja őket, mert kényelmesebb j-vel mondani mindent. Ráadásul sokszor keveri a mássalhangzókat (már amelyiket kimond helyesen ) Mire gondol bennem a pedagógus: ez a gyerek dislexiás. Amikor ezt elmondtam a férjemnek rámszólt: Hagyd már abba, nem dislexiás, csak kicsi! Nem kell olyan paranoiásnak lenni!
Hát azt hiszem, igaza van.
De persze megvan a sok előnye is annak, hogy az ember pedagógus és anya egyszerre. Például nagyon sokat tudok segíteni a gyerekeimnek a tanulásban (csak itt meg arra kell vigyáznom, hogy ne legyek türelmetlen velük szemben).
Egyébként én nyolc éve vagyok anya és 9 éve pedagógus (persze ez csak a diplomázásom éve, nem ennyi évet tanítottam), de még most sem gondolom, hogy jól tudnám kezelni ezt a kettősséget. De a próbálkozást nem adom fel!
Szia
Zsuzsi

Kedves Zsuzsi!

Nagyon örülök a megjelenésednek, hozzászólásaidnak a fórumon, és annak is, hogy téged is elgondolkodtatott az a két írás; engem is. Bár nincs gyermekem, a nevelés kérdése mindig foglalkoztatott (egyébként a gyülekezeten belül van kapcsolatom gyerekekkel).
Amiket leírtál, hogy már a gyerekek születése előtt tele voltál tervekkel, aztán minden másképp alakult, mint képzelted…nagyon megértem! (Hogy az elképzelés, meg a valóság mennyire más, én is megtapasztaltam, bár nem saját gyerekkel kapcsolatban, hanem még egész ifjú koromban; a bátyám egyik kisfiát neveltem néhány évig.)

Te pedagógus vagy (én nem), nagyon sok elvet megtanultál a jó nevelésről/oktatásról, ez biztos sok mindenben eligazít, de alapvetően azt hiszem e téren is az a legbölcsebb, ha Istenre hagyatkozunk (nála nincs jobb pedagógus).

>>Valahogy a gyermekem nem olyan mintagyerek, mint amilyennek lennie kellett volna, ha már egyszer én, a nevelést jól átgondolt szülő, tanítom.

Ez olyan aranyos mondat volt! Naná, hogy bármilyen bölcsen tanítanád, akkor sem biztos, hogy „mintagyerek” lesz belőle.
Te tanítod, de hogy a gyereked hogy reagál rá, az a természetétől is függ. Az unokaöcsém egy borzasztó nehéz természetű gyerek volt; amikor egy kolléganőm gyerekére vigyáztam, döbbentem meg a különbségen, hogy annak a gyermeknek mennyivel kezelhetőbb természete van.

Isten, aki a legjobban ismer minket, egyen-egyenként másképp bánik velünk, másképp, más eszközökkel nevel (és vannak, akik ellenállnak, vannak, akik engednek).
Azt hiszem, így kell ezt a szülőknek is tenniük a gyerekeikkel kapcsolatban; a nevelést hozzájuk kell igazítani (mivel Isten őket is a legjobban ismeri, érdemes Rá hagyatkozni, Őt kérdezni, ha valami kérdéses a gyerekekkel kapcsolatban).
És olyan jó, hogy az esetleges kudarcokat, mulasztásokat is le lehet tenni Istennél!, és lehet újat kezdeni.

>>(Nemrég csatlakoztam a fórumhoz, és még nem tudom jól használni a programot. Hogy van az, hogy nem minden hozzászólást látok?)

Szívesen segítenék, de nem tudom, pontosan mire gondolsz. Minden hozzászólás látszik, kivéve az, ami ki lett már törölve. Egy-egy hozzászólásnál előfordul, hogy csak 1-2 mínuszjel látszik, ebben az esetben az történt, hogy a hozzászóló, miután már elküldte a hszólását, utólag törölte valami okból.

Ebben a programban van lehetőség arra, hogy a saját hszólásodat elküldés után kijavíthatod (ebben az esetben a hszólás alján megjelenik egy szöveg a javítás számáról és idejéről), vagy kitörölheted. Ha élni akarsz ezzel a lehetőséggel, akkor szabályszerűen be kell lépned (nicknév, jelszó), majd a saját hszólásodnál a jobb felső sarokban látszó „edit” gombra kattintva tudod szerkeszteni újra a hszólásodat, és ha az „Elküld” gombra kattintasz, a változtatás szerint olvasható a fórumban.

Szeretettel: B.

Szia Boglárka!

Köszönöm a gondolataidat! Én is azt gondolom, hogy minden, gyermekemmel kapcsolatos problémát Isten elé téve hamarabb megoldódik. Ezt nap mint nap tapasztalom.
A gyereknevelés nem könnyű dolog. (De ezzel azt hiszem, nem mondtam újat. )

Nagyon köszönöm, hogy magyarázattal szolgáltál a nem látható üzenetekre is, Igen meglepődtem, amikor végigolvastam egy-egy témát az elejétől, és helyenként nem láttam mást, csak valami olyasmit, hogy Gipsz Jakab ekkor szólt hozzá utoljára, majd nézem a következő hozzászólót, aki idéz a nem látható üzenetből. Ez elég vicces volt.

Sajnos most mennem kell, hív a család.

Üdv

Zsuzsi

Sziasztok!
Nem nagyon akarok okoskodni, három gyermek édesapjaként(1lány 2 fiú).
Egy valamire érdemes odafigyeli, hogy a gyermek tudatlanul, vagy később tudatosan is feszegeti a határokat. A szülő felé kihívást intéz. Ez benne van a bűnös természetben, ezen nem kell csodálkozni. Nem kell összeroskadni, nagy okokat sem kell keresni. Ezt minden gyermek megpróbálja megjátszani természetétől, korától függően. Nem szabad megadnia magát a szülőnek soha az akaratos hisztis viselkedésnek. Ez nem más mint a kihívás elutasítása a szülő részéről, és a gyermek tudja, hogy miként győzhet."Feladom. Te vagy az erősebb én szülőként a gyengébb" Ennek nagyon rossz az üzenete, mivel a gyermeknek szüksége van az erős szülőre, aki megvédheti őt. A szülőnek el kell fogadni a gyermek oldaláról való kihívást és megnyerni a "csatát". Velem sok mindent el lehet érni, de hisztivel semmit. A gyermekemnek tudni kell, hogy nem az ő akarata érvényesül, ha azt így akarná kiharcolni. Van más módja is. Meglehet beszélni, a pici gyermek is sokkmindent megért, ha meg nem, akkor se érhet el ilyen módon dolgokat. A mi gyermekeink felettébb nem angyalok, de egy valamit tudnak, a hisztivel kihúzzák a gyufát. Az a szülő aki következetlen ebben a tekintetben nagy bajba kerülhet az amúgy sem könnyű gyermeknevelés területén, és végső soron árt a gyermeknek, mert elvész a tekintély. Főként akkor nem lesz ez amikor pedig igen szükségessé is válhat. A szeretetet és a jó kapcsolatot, az igazságosságot, az érzelmi adást nem kell mondanom, mert ennek egyértelműnek kell lenni. A tekintély így lehet igazán azzá, ha az a szeretettel párosul. Ugyanakkor világos határterületeket kijelölve a gyermek korát, személyiségét, körülményeit is figyelembe véve.

Bár az anyukám szerint a gyereknevelésre nincs recept, ezzel nagyjából egyetértek.

Senki se vegy magára, de úgy látom, hogy a profi nevelők valahogy túl sokat tanultak, és valahogy elvesznek az elméletekben. A végére a saját gyerek nevelésével gyakran nagyobb bajban vannak, mint az iskolás gyerekekkel.

Nem célzás, főleg nem következtetés levonás akar lenne, de gyakran a legjobb elméleti szakamber fürdik be az elméleteivel. Ott van a világhírű neveléselméletével, számos könyvével a Dr. Spock. A gyereke, azt hiszem a fia, huszonegynéhány éves korában öngyilkos lett. Ha olyan jó nevelő lett volna az apa, akkor boldog nagypapaként kellett volna élnie, és nem megtört emberként. Szóval szerintem a túl sok elmélet az káros is lehet.

A kollégám csodálatos első gyereke például állandóan bőg. Kiderült, hogy csak anyatejet kap, más folyadékot nem, mivel a teába tett cukor a szülők szerint megrövidíti a gyerek várható életkorát. Gyümölcslevet még nem kaphat, így aztán a gyerek állandóan bőg, de ők nem adnak neki folyadékot, mivel az elmélet szerint rosszat tesznek a gyereknek. Ehelyett az asszonyka állandóan magáéra köti a gyereket, hazahívja a munkahelyről a férjet, stb, és kétségbe vannak esve természetesen...

Mennyi idős ez a gyerek, akiről írtál Rosta? Mert ha 1-2 éves, akkor bizony ez az új "trend". (és könnyen belátható, hogy az anyatej értékesebb ital a cukros leveknél, és valszeg nem ezek után sír)

További info: www.lll.hu

Szóval hajrá anyatej