doro írta:
Sziasztok!
Lenne egy kérdésem.
Férjem református, szeretné, ha a gyerekeink meg lennének keresztelve.A családja is erőteljesen szorgalamazza ezt, szóval lesz keresztelő hamarosan.
Én nem igazán örülök neki, felnőttként merítkeztem be, de elfogadom, ha ez a szíve vágya, legyen. Emiatt nem szeretnék családi háborút, nem toleráns a tágabb családja ilyen kérdésekben, ragaszkodnaka keresztelőhöz.
Az lenne a kérdésem, mennyire kötött a keresztelés liturgiája?
Úgy érzem azzal, ha már az elején megkérdezik, szeretnénk-e megkereszteltetni őket, már nyilvánosan hazudnék. S azt sem tudom megfogadni, hogy konfirmálni fognak. Most nem ref. gyülekezetbe járnuk, nem sok értelmét látom ennek.
MEg lehet esetleg beszélni a lelkésszel, hogy kicsit változtassa meg a szöüveget?:roll:
Igaz, akkor sem szívesen vinném el őket, részemről puszta színjátéknak érzem...de legalább nem hazugsággal kéne kezdeni.
-Kedves Doro !
-Nem szeretnélek megbántani,- nagyon igyekszem "jól" fogalmazni...
)
de fenti leveledben feltárt kétségeid feloldása nem a "liturgiai" szöveg
változtathatóságán mulik,- mert Isten előtt az számit MI VAN A SZIVED-
BEN !
-Ha hivő ember vagy és fontos Neked Isten igéje,- abban azt olvashatod:
"Ami nem hitből van, bün az." - Nem csupán az a hazugság bün, amit
közösség, tehát "mások" előtt kimondok,--- hanem elsősorban az a hazug-
ság,- ha a SZIVEMBEN MÁS VAN, mint amit kifelé mutatok,... akár ki-
mondom, akár csendben szinlelve ott vagyok a keresztelőn,--- de sziv-
szerint tiltakozás van bennem...
-Ez nagyon nagy dilemma,-- bizony, ha a családi békét meg akarod tar-
tani -ami nagyon helyes-, akkor fel kellene adnod azt a "merev" álláspon-
tot, miszerint nem csecsemő, hanem felnőtt korban kell megkeresztelked-
ni.- A kétféle álláspont teológiai részével tisztában vagy ? Ezt sem sértő
szándékkal kérdezem,- hanem mert ez nagyon fontos a döntésben, ez az
alap,- ha hivő vagy, hogy érted, értelmezed idevonatkozóan az Igét.-
- Nekem is fel kellett dolgoznom, mi ebben a kérdésben a döntő számom-
ra, vagyis mit tudok hittel elfogadni ?-Elsősorban Isten rendelése szerint az
Ószövetségben: a 8 napos csecsemőt kellett a körülmetélésben részesi-
teni,- mint az Isten Szövetségébe való felvételt.--- Ha ezt veszem alapul,
máris hozzásegit a döntéshez,--- mivel az Ujszövetségben direktben a
gyermekkeresztségre von. rendelkezést nem találunk.-
-Kezdetben Krisztus mennybemenetele és pünkösd után természetesen
csak felnőtteket kereszteltek, akik hittek a Krisztusról szóló evangélium-
nak.- Már az első időtől kezdve azonban találkozunk azzal, hogy a család-
fő az "egész házanépével együtt megkeresztelkedett." (Ap.Csel 16,15.33)
-Ez is segitett a döntésben.
-Fontos jelentőségü volt, amikor egy tanulmányban ezt olvastam:" A ke-
resztség nem emberi találmány. Luther szerint maga Isten keresztel.-"
Teljes a nézetazonosság abban a tekintetben, hogy a keresztségben Isten
cselekszik, Jézus Krisztus által ! A missziói parancs is egyértelmü:"minden
népeket" - ebbe beleértendő minden korosztály.
-Van még egy út: a MEGENGEDŐ, VAGY ELFOGADÓ SZERETET útja.-
Pál ap. az 1.Kor.13-7-ben igy részletezi: "a szeretet,- mindent elfedez,..
mindent remél, mindent eltür." Ha akkora szeretet van Benned a családod
iránt, hogy a békesség megtartása kedvéért alá tudod rendelni a Te aka-
ratodat az Ő (nem bünös) akaratuknak,- ezzel az alázattal krisztusi paran-
csot teljesitesz.-
-Van még egy nagyon szép rész a Bibliában idevonatkozóan.- Jézus elmegy Ker.Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék.- Ő, a büntelen, szent
és igaz, beáll a bünösök közé és kéri a keresztséget.- János felismeri
Jézust és nem akarja megkeresztelni: "Nekem kellene általad megkeresz-
teltetni..." mondja Jézusnak.--- Ő azonban igy szól nagy szeliden: "Engedj
most, mert igy illik nekünk..." ( Mt-3,15) "Akkor János engede néki." -
-(Ezekben az utóbbi esetekben egy őszinte imában, ha feltárod az Ur
előtt mindazt, ami a szivedben van, kéred az Ő megengedő kegyelmét
és szeretetét,- "Nagyobb az Isten a mi szivünknél" - és békességet ad.
-Az természetes, hogy a HIT-nek jelen kell lennie.- Ezért van az, hogy
a gyermekkeresztségnél a szülői "akarat" és a "vállalás": hogy ugy neve-
lik a gyermeket, hogy az majd felnőve, maga tegyen vallást hitéről,- elfo-
gadhatóvá teszi a kisgyermek megkeresztelését.- Ezáltal Isten szövetsé-
ge és kegyelme reá is kiterjed. - Ez a hivő szülők részére nem is parancs,
hanem önkéntes, hitből fakadó vállalás.
-Ezen meggondolások alapján én "szivből" el tudtam fogadni, hogy a
gyermekkeresztség Isten szerint való.- De nemcsak szivből, hanem "hit-
ből" is.-
--Szeretettel kivánom Neked, hogy átgondolva az alapokat, jó szivvel és
hittel tudjál dönteni ! - Isten áldását kivánom egész családodra !
Üdv.
L.