AZ ENGEDELMES JÉZUS

“És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig." Filippi 2,8

Isten azért küldte Jézust, hogy meglássuk Őt, a példaképet. Nem volt könnyű küldetés itt élni, bennünket és bűneink büntetését elszenvedni. Az engedelmes Jézusnak az volt az eledele és öröme, ha az Atya akaratát cselekedhette. Élete folyamán egyre inkább tanulnia kellett az engedelmességet, hogy majd a keresztet is vállalni tudja. Jézus egyetlen nemje a Gecsemáné “nem”-je volt, amikor helyetted és helyettem ki kellett innia a keserű poharat. Egyetlen “miért” hangzott el a kereszten: “Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet?” Ez is a bűnnel kapcsolatban hangzott el. Neki nem volt természetes a bűn, nem volt megszokott, hogy az Atya nélkül éljen. Bár megtanulnád ezt a két szót, a “nem”-et és “miért”-et. Bár tudnád mondani, amikor jön a kísértés, hogy “nem”! Ha megszakad a kapcsolatod Istennel, kérdezhetnéd, hogy “miért” vagyok most ilyen egyedül, Uram?! Tanuld meg Jézustól az engedelmességet! Nézd az Ő engedelmes életét! Van egy nagy kérdés. Jézust az engedelmessége a keresztre vitte. Ez a végállomás? Akkor téged is odavisz? Oda! Biztos, hogy oda. Az óembered végállomása a kereszt. De a feltámadott élet kezdete is! Akarsz-e engedelmesen Vele a halálba menni? Bár elkezdődhetne benned az igazi élet: “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20). Istennek ez az akarata az engedelmes élettel. Akarod-e alárendelni magadat mindenben Neki? Akarod-e Jézustól megtanulni az engedelmességet?!

A SZABADÍTÓ JÉZUS

“Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” János 8,34, 36

“Bizony, bizony” - ez Jézus esküformája. A legnagyobb dolgok előtt mondja, amikor hangsúlyossá akar tenni számunkra valamit. A bűnnek nem csak szolgái, hanem rabjai is tudunk lenni. Sajnos nem vesszük komolyan Isten szavát, és könnyelműen tesszük a bűnt. A bűn erősebb nálunk, és rabságba hajt. Gondolj az indulataid rabságára, jogaid keresésének rabságára, nyelved rabságára. Nem állod meg, hogy ne mondd a magad igazát. Rabság az érzékenység. Folyton megsértődöm. Foglya vagyok a pénznek, újra és újra belekerülök a rabságába. Rabszolgája vagy a gondolataidnak, amiknek hiába akarsz, nem tudsz határt szabni. Az Igében van egy másik mondat. Rettenetes volna, ha Jézus nem mondta volna ki: “Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Nem kell szolgaságban maradnod. Szabadításra van szükséged, és Isten küldte a Szabadít ót. Aki tudja már a szíve mélyén, hogy nincs más kiút, az fusson Jézushoz, mert Rá van szüksége. Mit jelent Hozzá futni? Péter a hajón volt, amikor Jézus a tengeren járt, és átúszta azt a kétszáz singet, ami közte és Jézus között volt. A gadarénus Jézus lábai elé dobta magát. Mi a távolság közted és Jézus között? Talán csak annyi, hogy őszintén elmondd: Uram, reménytelen vagyok. A büszkeséged, a hiúságod, hogy azért vagyok én valaki, dobd Jézus lábai elé. Annyit jelent, átadok mindent, és Reád bízom magamat. Csak Jézus a Szabadító! Ő az Isten szerelmes Fia, akiben az Atya gyönyörködik! Ő a győztes Bárány, a kereszt győztese, Aki életét adta érted, értem.

NEM FORDULT HÁTRA

“Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.” Ézsaiás 50,5

Jézusnak sok oka lett volna hátrafordulni, amikor az Úr elküldte Őt erre a földre. Mindjárt a születésénél. Lejött az irtózatos körülmények közé, otthagyva Isten szeretetét, amit a menny jelentett számára. Végig, egész életén át annyi fájdalom és csalódás érte, ami bennünk azt ébresztette volna fel, hogy megfordulunk. Mennyi szolgálatnak fordítottál már hátat, mert nem ment, és kijelentetted: nem csinálom tovább! Jézus útja, Aki irántunk való szeretetből jött, tele volt csapdákkal. A farizeusok, az írástudók állították neki. Az a nő, akinek hét férje volt, kié lesz a feltámadás után? Szabad-e a császárnak adót fizetni? Meg kell-e kövezni a házasságtörő nőt? Amikor a néma ördögöt kiűzi, azt mondják: Belzebub van benne! Amikor a gutaütöttnek azt mondja: Bízzál, fiam! - istenkáromlónak nevezik. Bennünk megfordult volna, hogy érdemes-e ilyen emberekért élni. De Jézus csodálatos biztonsággal lépi át ezeket a csapdákat. Az Úr Jézuson a legmélyebb sebeket az övéi ejtették. Az ellenségeire nem fakadt ki. De amikor lemegy a megdicsőülés hegyéről, és látja, hogy tanítványai nem tudnak a holdkóros fiún segíteni, azt mondja: Hitetlen nemzetség, meddig tűrlek még titeket? Át kellett élnie, milyen lélek van tanítványaiban, akik azt akarták, hogy tűz szálljon alá arra a falura, amelyik nem fogadta be Jézust. Nem azért jöttem, hogy elveszítsem az emberek lelkét, hanem hogy megtartsam. Nem azoktól az emberektől szenved Jézus, akik azt mondják, hogy nem Isten Fia. Azoktól a sebektől szenved, amiket az övéi ütöttek rajta. Nem fordul hátra veled és velem kapcsolatban sem. Júdástól sem, aki mellette lopott, mellette lett áruló. Jézus ennek ellenére szerette övéit, és mindvégig szerette őket.

JÉZUS HITE

“...hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.” Róma 3,2, 6b

Jézus onnan jött, amit mi csak a hitünkkel tudunk felfogni. Számára teljes valóság volt a kárhozat, üdvösség, örök élet, Isten angyalainak világa. Nagy hitre volt szüksége, amikor látta itt a földön a különféle beteg embereket, és Isten nevében kimondhatta feléjük a gyógyító szót. Tudott segíteni a vakokon, sántákon, bélpoklosokon. Hite által halottak nyerhettek életet. Jézus szavára a naini ifjú felült és élt. Amikor Lázár sírjához lépett, minden tiltakozás ellenére volt hite az oszló hullát élettel megtölteni. Vajon Jézus hitéből való vagy már? Benned ugyanaz a hit van, mint Benne volt? Jézus a Szentlélek által belőled is tud egészen új embert teremteni. Jézus hite elég arra, hogy szabad légy, és másként folytasd az életed, mint eddig tetted. Olyan sokszor, amikor életem legnehezebb helyzetét jártam végig, és azt mondtam, hogy nem tudok megállni, arra gondoltam, ha az Úrnak volt hite, hogy beleengedjen ebbe a helyzetbe, ha Ő megbízik bennem, én is bízzam Őbenne. Nézz a körülményekre, ahol élsz, ahová Isten állított. Hidd el, meg tud tartani, győzelmes életet tud adni. Van-e hited azokra az emberekre nézve, akik között élsz? Hidd el, elég Jézus hite, szeretete arra, hogy a legnehezebb embereket is újjáteremtse. Bár úgy tudnál nézni minden emberre, mint Istennek egy drága gyöngyére. Akkor másképp néznéd a házastársad, gyermeked, szomszédod, vagy lelkész a gyülekezetét. Egy családban vagyunk öten - öt drágagyöngy! Ne azt keresd a másikban, ami rossz, a drágagyöngyöt lásd meg benne. Messzire gurulva, bepiszkolódva. Akarj Jézus hitéből való lenni, hogy másokat az Ő közelségébe segíthess!

A GYÓGYULÁS ÚTJA

“Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lett, hogy amíg odamentek, megtisztultak.” Lukács 17,14

Jézus útban van Jeruzsálem felé. A Biblia szerint ez az utolsó útja. Egy faluba beérve tíz bélpoklos jött elébe. A Biblia lelki könyv. Bárhol nyitod ki, a lelkedről beszél. Jézus ezt az Igét a bélpoklosoknak mondta. Mi vagyunk a bélpoklosok, beleszülettünk ebbe a betegségbe, amit úgy hívnak, hogy bűn. A tíz bélpoklos történetében azt olvassuk, hogy távol megálltak, és felemelték szavukat Jézushoz. Felemelted-e valaha szavadat, szívedet Jézushoz, mondván: Mester, könyörülj rajtam?! Az első az imádság! Aki felemeli szavát, Jézus azt látja meg, és mond egy rövid parancsot, mint itt is. “Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak.” Mi a gyógyulás útja? A hitből való engedelmesség. Jézus nem ígéri, hogy meggyógyulnak, nem érinti a beteg helyeket, csak a parancsot mondja. Már csak arra van szükség, hogy hitből engedelmeskedjenek. Nem tudjuk, hogy egyszerre vagy egyenként gyógyultak-e meg ezek a bélpoklosok. Talán te sem tudod megmondani, hogy egy imádság vagy igehirdetés alatt történt veled valami. Egyszer csak nagyon közel érezted magad az Úrhoz. Nem tudom, hogy gyógyulásodnál kik lesznek a papok. Nálam otthon állapították meg, hogy nem lehet rám ismerni. El tudjátok képzelni azt a mérhetetlen örömöt, amikor meggyógyultak ezek a bélpoklosok? Lehet, hogy egymás nyakába borultak, lehet, hogy sírtak. A sántáról írja a Biblia, hogy szökellni kezdett a templomban, amikor meggyógyult. - Nem lehet ezt egyszerűen kibírni, ha velem belül valami történik. A bélpoklosok is örültek, aztán mindegyik hazament. Fontos volt számukra, hogy otthon meglássák, valóban meggyógyultak. De egy közülük nem ment haza!

A MEGMARADÁS ÚTJA

“Egy pedig őközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsőítvén az Istent nagy szóval.” Lukács 17,15

A megmaradás útja a hitből való hálaadás. A hálás embernek Isten mindig többet ad. Lehet, hogy ez az egy is elkezdett hazafelé szaladni, de eszébe jutott: Nem! Vissza kell mennem Ahhoz, aki a parancsot mondta. Meg vagyok győződve, hogy a szíve vitte őt vissza ahhoz a Jézushoz, aki elküldte őket. Vajon hányszor futottunk már el az ajándékkal, amit az Úrtól kaptunk, és elveszítettük az Ajándékozót. Ő visszament ahhoz, akitől kapta. Olyan jó, hogy az Ige világosan, egyszerűen megmond mindent. “Egy pedig őközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsőítvén az Istent nagy szóval.” Ez az egy ember három dolgot tett. Az első, hogy dicsőítette Istent. Vajon megtörtént-e ez az életedben, amikor láttad, hogy valami megváltozott, bocsánatot kaptam? A második, hogy ez az ember leborult. Értjük-e, hogy ennek milyen komoly jelentősége van? Aki leborul, alárendeli magát annak, aki előtt leborult. Arccal! Nem akarta, hogy az arcát lássák. Már nem ő számított. Az volt a fontos, Aki meggyógyította. A harmadik, amit megtesz, a hálaadás. Amikor valóban hálát adok, akkor le kell borulni a földre, csak onnan lehet hálát adni. “Mindenekben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok” (1Thessz 5,18 ). Ha teljesíted akaratát, egyetlen kérdésed lehet, ami Pál apostol kérdése is volt: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Ez az ember megtudta, mi az Isten akarata: hogy hálát adjak. Nem egyszer, nem egy pár szóval egy életen keresztül. Vajon te vagy-e az az egy, aki megmarad hálás szívűnek, aki nem győz hálát adni minden nap mindenért?

GAZDAG ISTEN

“Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára.” Lukács 16,1a

Isten önmagát hasonlítja egy gazdag emberhez. Ezzel azt akarja mondani, hogy Ő egy gazdag Isten. Úgy ismered-e Őt, aki Vele jársz, Néki szolgálsz, hogy igen-igen gazdag? Az életeden keresztül mások úgy ismerhetik-e meg, mint aki nagyon gazdag Isten? Milyen rettenetes, ha a gazdag Istennek egy fukar sáfára van, aki félti önmagát, a jövőjét, a nyugdíját. Milyen rettenetes, ha a gazdag Isten gyermekeit úgy ismerik, akik garasoskodnak. Abból a bőségből élsz-e, hogy az Úrnak van? Hatalmas Istened van, gazdag Istennek vagy a sáfára, tudhatod, hogy nincs mitől félned, Isten a legnagyobb hatalom földön és mennyben. Úgy ismerhetik-e meg az Istenedet, mint aki szeretetben gazdag? Van mindenki számára szereteted, türelmed, jó szód? Szavadból kicseng-e a gazdag Isten, aki tele van szeretettel? A gazdag Istennek minden hívő gyermeke sáfár. Éreznie, tapasztalnia kell anyagiakban, hatalomban, szeretetben, türelemben, tisztaságban, jóságban a gazdag Istent. Vajon megismerhetik-e rajtad keresztül?! Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Látjátok, ez sem igaz. Istennek nagyon sok sáfára van ezen a világon, sokkal jobbak, mint mi. Aki Jézust elfogadta, arra mondja az Ige: “Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait” (1Kor 4,1). De miért csak egy, amikor sok van? Így értettem meg, hogy mindig úgy kell sáfárkodni, mintha egyedül volnék, és nem volna több. Ne a többit nézd, úgy élj, mintha rajtad múlna a gyülekezeted ébredése! Úgy élj, mintha egyedül kellene számot adnod mindenkiről, aki melletted él!

ÖRÖMMONDÁSNAK NAPJA

“És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondásnak napja...” 2Királyok 7,39

Ez a történet világosan, élesen elmondja, hogy lelkünknek a nagy ellensége megveretett. Az Ördög és csapata vereséget szenvedett. Csak talán még nem tudod. A Golgotán Jézus a kígyó fejére taposott. A négy bélpoklos ki mert menni az ellenség táborába, és felfedezték, hogy nincs már ellenség, mert megveretett! Isten cselekedte, hogy az ellenség szekerek zörgését, lovak dobogását hallotta, és alkonyatkor elfutottak. Nem Izráel cselekedett, hanem az Úr szerzett ellenséget annak a népnek. A négy bélpoklos, amikor megtudta az örömüzenetet, hogy nincs ellenség, ettek és ittak, és olyan kincseket vittek el, amik eddig nem voltak a birtokukban. Szeretném, ha te is ezt tennéd a mai napon, lelkileg ennél, innál. Majd ezt mondja egyik a másiknak: “Nem igazán cselekszünk, ez a mai nap örömmondásnak napja.” El kell mondjuk a többieknek, hogy nincs ellenség! “Ha mi hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket.” Meg ne várd a virradatot! A bűn éjszakájában élünk még. De egyszer feljön a nap, ha tudtad és nem mondtad, büntetés ér, mert miattad sok ember lelke veszhet el. Ha ettél, ittál, megkaptad a kincseket, mondd bátran a többieknek az örömüzenetet, hogy Jézus megszabadított, mert legyőzte az ellenséget. Ne tartsd titokban, amit kaptál. Ha ujjal mutogatnak is rád azért, amit mondasz, ha mondják is, hogy megbolondultál, akkor is mondjad! Ne engedd, hogy befogják a szájad! Egyszer eljön a nagy értékváltozás, és minden kárrá és szemétté lesz. Semmi nem lesz már fontos, csak az emberek lelke. Ezért “Légy örömmondó békekövet, hirdesd, a Szabadító elközelgetett!”

VALAKI BESZÉL

“Ezt mondja az, akinél van az isteni hét Lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat... Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek.” Jelenések 3,1, 6

“Ezt mondja az”, tehát valaki beszél. Az a Valaki, aki láthatatlan, mégis valóságosan jelen van. Vannak emberek, akik hallják, Aki beszél, és vannak, akik nem hallják. A kérdés az, hogy neked van-e füled e beszédnek meghallására. Akárki az, aki Isten nevében szól, ne vesd meg, mert ezzel magát Istent veted meg. Soha ne hallgasd kritikával az Igét, sohse merd ítélni a Szót, mert az elhangzó Ige mögött Valaki beszél. Az ember semmi más, csak egy mikrofon. Lehet, hogy sokszor recseg, lehet, hogy mellékzöngéi vannak - ne ezt hallgasd, hanem azt a Valakit, aki szól. A Szentlélek beszél hozzánk, “akinél van az isteni hét Lélek és a hét csillag”. A hét csillag Istennek szolgái ezen a földön. Mitől fényes egy csillag? Hadd kérdezzem, melyik kapa, melyik ásó fényes? Amelyiket használják. Isten gyermekei, akiket Isten használ, fényesek. A Jel 1,16. vers mondja: “Volt pedig a jobb kezében hét csillag, és a szájából kétélű éles kard jön ki: és az ő orcája, mint a nap, mikor fénylik az ő erejében.” Isten szeretné, hogy abban az éjszakában, amiben élünk, csillag légy, hogy rajtad ragyoghatna Isten dicsősége. Arcodon, életeden, egész lényeden visszatükröződne Isten szeretete, tisztasága. Légy élesen más, mint ez a világ körülötted, hogy tarthasson kezében minden nap, mint a hét csillagot. Annak, Aki ma szól hozzád, az az üzenete, azt szeretné, hogy csillag légy. Ha már az voltál valaha, szeretne megtisztítani attól a bűntől, szennytől, ami elvette ragyogásodat, örömödet. Szeretne tovább használni, fényesíteni.

NEM TELJES

“Vigyázz... mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Jelenések 3,2

Lehet, hogy átadtad az életedet az Úrnak, de nem egészen. Követed Jézust, de nem egészen. Rettenetes átka ez az életünknek. Ember előtt talán igazolhatod magad. Ezerféle magyarázatunk van. Isten trónja előtt, az Ő világosságában nem fogsz szólni egy szót sem. A királyi mennyegzőről azt az embert, akinek nem volt fehér ruhája, röviden, egyszerűen kidobták. Az Ige így írja: “Az pedig hallgatott.” Tudta, hogy nem volt teljes a cselekedete. Ott már senkit nem okolhatott. Agrippa király azt mondja Pál apostolnak: “Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek” (Apcsel 26,28 ). A “majdnem” annyit jelent, hogy nem. Aki majdnem elért egy vonatot, az nem érte el. Isten üzenete ma így hangzik: sok mindent megteszel, de nem teljesen. Vagy hagyd abba az egészet, vagy pedig teljesen csináld. Mennyivel okosabb az az ember, aki nyugodtan alszik az ágyban, mint az, aki végigrohant egy utat, és majdnem elért egy vonatot. Nagyon kérlek, vagy egészen, vagy sehogy! Isten ismeri az életedet, és azt mondja, hogy “nem teljes”. Más a látszat, más a valóság. Azt kérem, hogy akik elindulnak az Úr útján, vagy egészen tegyék, vagy sehogy. Másképp nem érdemes hívő életet élni. “Vajha hideg volnál, vagy hév”, mondja a Jel 3,15. Csak ilyen felemásan ne! Egy iszonyú élet az, akinek nem tudnak olyat mondani, ami megrázná. Júdás mindent tudott, mindent látott, együtt járt a tanítványokkal, hallotta Jézust, mindent értett, mindent látott, csak nem akart. Te hol nem akarsz? Mi az, amire most neked mondja az Úr, hogy “Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek”?

FEHÉRBEN JÁRNAK

“De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” Jelenések 3,4

Nem a külső ruhánkról beszél az Ige, hanem a lelkünkről. Ezt a testet, ezt a látható ruhát levetjük. Isten előtt nem ebben jelensz meg, hanem a belső ruhádban, a lelkedben. Valaki azt mondta: úgy szeretnék meghalni, ahogy születtem. Elég baj, mondtam, mert bűnösen születtél. Hozzá még sok foltot is szereztél. De nem csak foltos a ruhánk, hanem szakadt is. Mekkora szakadás van a szavaink és cselekedeteink között! Másokat beszélsz, és másokat cselekszel. Reggel imádkozol, napközben hát mögött beszélsz. Hogy tudod megtenni, hogy beszélsz a szeretetről, és közben gyűlölködsz? Csoda, ha nem szakad meg benned valami ebben a kettős húzásban. Még nagyobb a szakadás a szavaid és gondolataid között. Miket gondolsz valakiről, és amikor jön, mondod a szépeket. Ki nem állhatod, és nyájas vagy hozzá. Mondod, hogy nem is akarod azt az örökséget, közben azon gondolkozol, hogyan lehetne megszerezni. Megfertőztetett a ruhád, és Isten színe előtt ülsz benne. Azért van a folt is, a rongy is, a kettősség is, mert nem vagy teljesen az Övé. Kéred a kegyelmet, a másikkal szemben keresed az igazadat. Vagy igazad van, vagy kegyelmed. Az Ige azt mondja: “fehérben fognak velem járni”. Azok a boldogok, akik átélték a bűnbocsánatot, és Jézussal járnak. Akik látták már a Golgota keresztjén a megöletett Bárányt, azok járhatnak fehérben. Közéjük tartozol-e már? Nem lehet más boldog ember, csak a tiszta szívűek, “mert ők az Istent meglátják” (Mt 5,8 ). Csak az a Jézus moshat meg, és attól kérheted a fehér ruhát, akit odaszögeztek a fára.

AKI GYŐZ

“Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ő angyalai előtt.” Jelenések 3,5

Jézus megajándékozott fehér ruhával, de ezeket a ruhákat fel kell öltözni. Bizony, a mi lelkünk sokáig öltözik. Idő kell ahhoz, hogy a fehér ruhákat fölvegyük magunkra. Az első, ami fölkerült, a bűnbocsánat. De tovább is öltözni kell. Nem tudom, folyik-e az életünkben az öltözés? Az Efézusi levél azt mondja, hogy “Levetkezzétek ama régi élet szerint való óembert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef 4,22-24). Győznünk kell napról napra, kicsi és nagy kísértésekben, próbákban. Hogy egyre teljesebb legyen a ruházatod, hogy egyre jobban hasonlíthass a Krisztushoz. A Jelenések könyve minden egyes levelének ez a vége: “Aki győz!” Azok az örök élet győztesei, akik a gyakorlati életükben, kísértéseikben, próbáikban győznek, egyre jobban fehéredik a ruhájuk, és egyre jobban felöltözöttnek találtatnak. Bár felébredne bennünk az a vágy, hogy alig várom, hogy jöjjön az első próba, mert szeretnék győzni, és fehér ruhába öltözni. Légy készen arra a napra! El tudod-e képzelni, milyen lesz az a nap, amikor Jézus vallást tesz rólad az Atya előtt, és az Ő angyalai előtt? Tegyél róla vallást az emberek előtt, szóval, élettel, gyakorlattal, hogy Ő is vallást tehessen majd rólad. Soha ne szégyelld Őt, hiszen Ő vette magára a mi bűneinket.“Akinek van füle a hallásra, hallja.” Hallottad, hogy Valaki beszélt veled. Merj ma hinni Isten szavának! Ne vedd könnyen az Igét! Tedd meg, amit mondott! Hadd lehessünk egyszer örökkön örökké együtt a mennyek országában.

A TE SZEMEID

“A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal.” 1Királyok 8,29a

Nem tudom, hogy jó-e számunkra, ha Isten szeme mindig házunkra néz? Nincsenek-e olyan dolgaink, amit szeretnénk, ha Isten szeme nem látna? Nem szeretnénk-e sokszor azt mondani, hogy Uram, most ne nézz ide! Most nézz el egy kicsit. Tudunk-e házunkban ezzel a komoly kéréssel élni, hogy “A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal”? Akkor is, amikor veszekszünk, akkor is, amikor bántjuk egymást, és igazságtalanok vagyunk, vagy olyan anyagi dolgok kerülnek be hozzánk, aminek az Úr nem örül, és nem is áldhatja meg. Nagyon sokszor nem vesszük komolyan az Igét, csak a kellemes oldalát nézzük persze, Isten vigyáz rám. De ez azt is jelenti, hogy szüntelen néz. “Ímé nem szunnyad és nem alszik el Izráelnek őrizője!” (Zsolt 121,4). A Bibliának van ítéletes része is. Amit sötétben csinálsz, Isten azt is látja, amit egyedül csinálsz, azt is. Valakinek házába bekopogtattak, és mikor ajtót nyitott, az illető azt kérdezte: Tessék mondani, itt lakik az Úr Jézus? “Döbbenetes kérdés volt. Ha azt kérdezte volna, hogy az Úr Jézusé vagyok-e, nyugodtan mondtam volna, hogy igen. Ha azt kérdezte volna, hogy hiszek-e Benne, arra is azt mondtam volna, hogy hiszek. De hogy itt lakik-e az Úr Jézus - csak álltam, hallgattam. Ezt nem tudom. Ezen soha nem gondolkoztam.” Ha téged kérdeznének, mit válaszolnál? Nem dobbanna-e meg a szíved, hogy gondolható az, hogy Isten közöttünk lakjon? Hiszen Ő mindent lát, az érzéseinket is. Hallja azt is, amit soha ki nem mondunk. Az is elképzelhető, hogy már az első nap elköltözne tőlünk, azt mondva: nem bírom tovább.

HOL LAKIK ISTEN?

“Vajon elgondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak Téged, mennyivel kevésbé e ház.” 1Királyok 8,27

Vajon lakozhatnék-e Isten a mi életünkben? Vajon kibírja-e az Úr azt a sok szeretetlenséget, bosszantást, kritizálást, amit egymással szemben elkövetünk? Vajon nem szomorodik-e meg nagyon sokszor Isten Szentlelke miattunk? Vajon nem zokog-e Isten Lelke szívünk keménysége miatt? Jézus, amikor lejött erre a földre, istállóban született. Elgondolható-é, hogy az ég és föld Ura a legpiszkosabb helyen született? Azután bement a jeruzsálemi templomba, ahol adtak és vettek. Ahol pénzváltók voltak, ahol állatok voltak. Vajon gondolható, hogy Jézus bejön a te életedbe, hogy itt lakik közöttünk? Hála Istennek, hogy gondolható. Hiszen bemegy a Zákeus házába is, és azt mondja: “Ma nékem a te házadnál kell maradnom” (Lk 19,5b). Elgondolható, hogy Jézus beköltözik életedbe a Szentlélek által? Olyan jó, hogy válaszolhatunk erre a kérdésre: igen, igen! Kérhetjük, hogy Uram, bármilyen is az életem, a Te szemeid nézzenek éjjel és nappal erre a házra. Ha fájdalmasan kell is, hogy nézzél, ha úgy nézel is, mint Jeruzsálemre, hogy folyt a könny a szemedből, akkor is csak nézzél. Ha úgy nézel is, ahogy néztél a keresztről azokra, akik megfeszítettek, hogy folyt a vér a homlokodból, akkor is csak nézzél. Hadd találkozzanak szemeink szemeddel éjjel, nappal. Hadd lássuk meg a vádoló szempárt, a könynyes Krisztus-szemet, és hadd találkozhasson szemünk ezzel a megbocsátó, szelíd szempárral. Legyen ott szívedben a komoly kérés, hogy akit az egeknek egei be nem foghatnak, annak szemei nézzenek éjjel és nappal reád, hogy életed valóban a Szentlélek templomává lehessen.

AZ ÉN HÁZAM

“Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van.” Lukács 11,21

“Az erős fegyveres” a Sátán, aki mindig palotát épít. Mindig nagyot akar, valami olyan díszeset, amit csodálni lehet, amin mindenki ámul. Általában mi is palotát akarunk. Nem tudom, volt-e olyan kor, mint napjainkban, amikor annyit építkeztek és szépítkeztek. Mindenki azt szeretné, hogy háza valami különleges palota legyen. Az Úr egy komoly kérdést szeretne feltenni. Az életed palota vagy templom?! Mi van a templomban? Padok, úrasztala, szószék. Csak ami a szolgálathoz kell. Istennek egyetlen temploma van: az ember. “Ő mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik” (Apcsel 17,24). “Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma?” (1Kor 6,19). Isten benned lakhatik. Vajon úgy néz-e rád az Úr, hogy az az én házam? Egy nekem szentelt ház, szív és lélek. “Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent, és Istennek kedves áldozatul” (Róm 12,1). Nem kell Istennek más belőled. Nem kell a romlott szív és szennyes lélek. Tiszta szívbe akar beköltözni. Hajlandó vagy-e kihordani az életedből, amire Ő azt mondja, hogy nem odavaló? Ne mondd, hogy nem kell túlzásba vinni a hívő életet. Sorsdöntő kérdés, hogy akarod-e a testedet házképpen, lakásképpen adni a Szentlélek számára, hogy lakozhasson benned, hogy az Ő jó illata áradjon ki belőled? Hajlandó vagy-e az egyéni életed minden részletét alávetni Annak, Aki otthagyta az Atyát, otthagyta a mennyei dicsőséget, és odaszentelte testét véres áldozatul éretted? Ilyen áldozatra csak egyképpen érdemes válaszolni: egy teljesen átadott, minden részletében odaszánt élettel.