Loisz írta:
-Szó sincs róla, hogy ugyanazt mondanám, amit Te.
-Én azt válaszoltam fenti leveledre: a SORRENDDEL nem tudok egyet-
érteni.
-Te azt irod: A HIT AZ ALAP. - ÉS HA VAN HIT ÉS CSELEKEDET,
****************************
KEGYELEMRE AKKOR IS SZÜKSÉG VAN.--
**********************************
- Ezért azt kérdezem: mire a l a p a hit ?
- Az alap = fundamentum.
- Fundamentum=Krisztus.
- Krisztus=kegyelem.
Kedves Lois!
Nincs sorrend. Nincs értelme azon lamentálni, hogy ki kezdeményez.
Isten a létezés forrása, tehát nyilván Ő kezdeményezett mindent. De itt nem sorrenről van szó és nem csak azért mert az időtlen Isten szempontjából egyébként is élrtelmetlen, hanem azért mert két, "ÉS" kapcsolatban lévő feltételről van szó.
Hit és kegyelem. Hiába lenne hited, az kevés lenne, ha nem lenne kegyelem. És hiába van készen a kegyelem, a széles úton járók mégis elkárhoznak, mert rájuk hit híjján nem érvényes a kegyelem.
Shannon írta:
Ha a hitünk ajándék, amit Isten ültet el a szívünkbe, amiért nem tudunk "megdolgozni" és amit nem tudunk "kiérdemelni", és a hittel való elfogadás azért van, mert Ő "dolgozik meg érte", és az engedelmességünk és a cselekedeteink mind erre a hitre épülnek, akkor ilyen értelemben MINDEN, amit fel tudunk mutatni, kegyelemből van.
Kedves Shannon!
Ha a hit ajándék, az ajándéknak az a tulajdonsága, hogy az ajándékozó szándéka, hogy adja vagy nem adja.
Az Ige azt mondja, hogy hit nélkül nem lehet Isten elé járulni. Na már most, akkor az üdvösséged attól függ az ajándékozó előtt, hogy Ő ajándékozott-e neked hitet. Tudván az Igéből, hogy a széles úton járnak többen, azt állítod, hogy Isten gonosz, mert azért jutnak sokan kárhozatra mert Ő nem adott nekik hitet.
Ha ez utóbbit nem gondolod, márpedig azt hiszem itt mindenki jónak tartja Istent, akkor a kiinduló állítással van a baj, vagyis az üdvözítő hit nem ajándék, hanem valami más. A házi feladat adott, tesség megfejteni.
Elgondolkodtam, hogy mi ez a görcsös ragaszkodás a csak kegyelem és semmi más, gondolathoz és rájöttem, hogy a vita gyökere a szabad akarat kontra predestináció, vagyis arra lehet vissza vezetni.
A másik pedig a fórumon rendre más támákban is felbukkanó felelősség elhárítás.
"Olyan érdemtelen szerény vagyok, hogy én semmit nem tettem/tehetek üdvösségem érdekében, minden csak Isten kegyelme."
Ez álszerénység alázatoskodás, aminek mélyén egy rossz felfogású félelem van.
Úgy sem tudok megfelelni, tehát még a gondolatát is elutasítom, hogy rajtam múlna valami. Pedig ha nincs felelőssége az embernek, akkor az azt jelenti, hogy Isten gonosz és kénye kedve szerint és nem igazság szerint osztja az üdvösséget vagy kárhozatot. De tudjuk, hogy nem így van, tehát megin az alap állítással van gont.
Az embernek igenis van döntési lehetősége, így feleősége is.
A hitből való jóra törekvést, igyekezetet díjazza Isten, de mivel tökéletlenek vagyunk ekkor is szükségünk van a kegyelemre.
Ha csak kegyelem van, akkor miért a cselekedeteik alapján ítél minket majd az ÚR?
A cselekedetet, azért nem soroltam az üdvösség feltételei közé, mert az a hittel jár együtt, jelzi a hitet. Ha nincs cselekedet, az jelzi, hogy nincs hit. (van hit nélkül is cselekedet, de azt most tegyük félre, mert hit nélkül a cselekedetekből nem lehet üdvözülni)
üdv
ex