Sziasztok!

Miért szenvedünk? Mi az oka, értelme, célja? - A téma egyidős az emberiséggel, de mégis kérdés.

Hogyan értelmezhetjük helyesen az Atya által, az övéinek megígért védettséget?

Mit mondasz egy olyan embernek, aki nem általánosságban hozza fel a világban meglévő szenvedést Isten szeretetével szembeállítva ( erre adott a teológiai válasz), hanem személyes szenvedései miatt képtelen a Szerető Istent meglátni?

Te hogyan éled meg a magad szenvedéseit?

Kedves Ancilla!
Ha valaki a szenvedései miatt nem tudja Istent meglátni, az annyit jelent, hogy egy torz képe van Istenről és a világ státuszáról. Persze ez főleg nem az ő hibája, hiszen a kultúrkörnyezete ezt a képet nyújtotta számára.
A mainstream keresztéynség szellemi elerőtlenedésének a következménye ez, és ezért van, hogy az ateisták is kérdezik, hol van Isten, ha ilyen, meg olyan dolgok történnek.
Erre a helyzetre is illik, a "miattatok káromoltatik Istem".
Ha a kereszténység szellemileg a sarkán állna, akkor a világ nem tenne fel ilyen kérdéseket, hanem tudná, hogy erre az a válasz, hogy: e világ istene a sátán, tőle pedig semmi jó nem várható. Ha csak rajta múlna, akkor már el is pusztultunk volna mind és pokolra juttatott volna mindenkit. Hogy nem így van, abban mindjárt meg lehet látni Istent.
üdv
ex

2Thess 2,


1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék.
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.

Szia Ancilla!

Szerintem az emberiség leginkább úgy teszi fel ezt a kérdést, hogy hogyan lehetne megszabadulni a szenvedéstől, holott az az emberként létezés természetes része. Jézus vállalta, és szenvedett értünk, és nem mondta azt, hogy az övéi nem fognak szenvedni, sőt... De ha így is van, szerintem nem mindegy, hogy nyomorultul érzed magad, de Isten veled van, vagy nyomorultul érzed magad, és egyedül szenvedsz a "külső sötétségben". Én azt mondanám, hogy a kétségei ellenére tegyen egy próbát, és engedje Istennek, hogy megvigasztalja.

Nem bizony.
A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
Egyébként, az hogy szenvedett értünk, az egy lehetőséget adott nekünk itt a földön pl., hogy a sebeiben meggyógyuljunk. Halálával pedig a bűneink miatti bűnhődéstől váltott meg minket.
A földön ettől még szenvedhetünk, mert a sátán ok nélkül is kínozhat minket, mint pl. Jóbot, aki nem a bűnei miatt szenvedett, hanem azért, hogy a sátán kipréseljen belőle egy kis istentelenséget.
Vannak tehát próbák, amelyekben meg kell állnunk, de a fölösleges szenvedésektől megszabadulhatunk, ha Istenhez járulunk.
üdv
ex

Kedves Ancilla!

Ajánlom neked a Csalódás Istenben című könyvet.
Én a címe alapján meg se vettem volna, ha nem egy kedves testvérnő ajánlja.

Péter

http://sorsfordito.addel.hu/detailprodu ... 3b7bcdeec6

Szia kedves Ancilla!

Szerintem, legalábbis az én véleményem szerint nem tudom.Nem tudom miért van szenvedés, de van, és igenis megtörténnek dolgok keresztény emberek életében is amelyet nem ért.

Isten dolgai bizony rejtve vannak előttünk.

Arra jöttem rá, hogy nekünk az a dolgunk, hogy ilyen embereken segítsünk.A szenvedőnek adjunk vigasztalást, a sebesültnek kötözzük be a sebeit, a hitetlennek beszéljünk a megváltásról, gyámolítsuk a gyengébbet.Imádkozzunk a hitben megrendülékőrt.Ha így teszünk akkor meglátják újra Isten szerető gondoskodását.

Írok egy példát.Nagyon letört vagyok mostanában, és igenis annyi miért merült fel bennem magam, és mások miatt is.Egyik kedves szeretett Testvérem felhívott, rám áldozta az idejét, meghallgatott, és nagyon jót tett velem.Istennek hála Érte!Köszönöm.

Vannak emberek akik nem akarnak hallani, nekik pedig az életünnkkel kell példát mutatnunk, hogy ne keseredjenek meg.

Úgyhogy kedves Ancilla, ha tudok esetleg segíteni akkor szívesen.Ha pedig van valaki a környezetedben aki szenved állj mellé, és kérd Isten segítségét.

Üdvözöllek nagy szeretettel cilla

--Kedves Ancilla !

-Ez az egyik legnehezebb téma minden ember életében.- A szemébe néz-
ni annak, aki egy valóságos nagy testi, vagy lelki szenvedésben kinlódik,
a keresztyén ember empátiáját "megpróbáló" helyzet.- Még lelkészek is,
akiknek pedig van gyakorlata a lelkigondozásban,- elmondják, hogy egy-
egy korházi ágy mellett milyen nehéz "bizonyságot" tenni a "szerető
Istenről." -

-Pedig a keresztyénekre, sőt a tanitványaira ezt bizta Jézus.-

-A magam életében -keresztyénként- akkor tanultam meg "kezelni" a
kérdést,- amikor "m e g tanultam": Isten kezéből elfogadni és nem a
miértet keresni, hanem a c é l j á t .-- A mai napig is ezt teszem.-

-Luthernek tulajdonitják ezt a mondatot: 'A szenvedés Isten kutyája,
amelyik az elkóborolt bárányt tereli vissza a nyájhoz.' - Ez nagyon
keményen hangzik, de lényegre tapintó.

Szeretettel
L.

Zelk Zoltánról olvastam:

Élete utolsó éveit többnyire kórházban töltötte, de ott is fáradhatatlanul írta költeményeit. Jellemző ebből az időszakból a Mert így igaz című verse:

„Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, Nem tudják, már járni tanulok Megadóan, Isten oldalán."

Sziasztok!

Köszönöm a válaszaitokat, valamilyen szinten mindegyik tanulságos volt. Én olyan területen szolgálok, ahol ezt a kérdést szinte nap mint nap felteszik nekem szenvedést hordozók, ateisták is, de hitükben éppen próba alatt lévők is. Megvan rá a "valamilyen szintű" válaszom, szerettem volna a ti válaszaitokban elmélyülve gazdagítani a magamét, értük, akik felteszik a kérdést.
Ki tudja: talán egyszer én is, esetleg te is felteszed majd...

Ancilla

"Szenvedések kohójában
krisztusi-vá ötvöződhet
jellemünk..."

(Jellemfejlődésünkben nagy szerepe lehet a szenvedéseknek. Ezt elsősorban hívő keresztényekre és lelki szenvedésekre értve, pl. igaztalan bántások. A gyakorlatban kell megtanulnunk: "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel." A rosszat jóval viszonozni...)

hmmm... nem ismerek magamra (csak attól lehet, hogy a zigefórumon beírtam, és automatice azt hittem, hogy akkor itt is ...úgyhogy most PÓTOLOM):


ha NEKI szüksége volt rá...

remek eszrevetel

Ez is ellentmondani látszik a "happy" evangélium létjogosultságának (biztos testi gyógyulás és anyagi "felfejlődés", stb).

Felülvizsgálandó a "szalad a szekér" esetén a keresztyéni útjárás valódisága...

eeeegen....

csak hogy "kiegyensúlyozott" legyek:

csomó szenvedés NEM Isten akarata

pl. az ember FELESÉGE nem KERESZT (bár roppant kellemes ODA KÖNYVELNI)