Arno Pötch
CSAK TE VEZESS!

Utunk ismeretlenben kanyarog,
célt és időt nem ismerünk.

De vigasztal a „Veletek vagyok!”
s bárhogy fenyegetnek a viharok,
csak Te vezess, Urunk, Te légy velünk!

Jól van kincsem, kapsz egy puszit.Ugye már nem is fáj az a csúnya foghúzás?

Erdő szélén házikó.... (manóház:D )

Brumm, szabad egy táncra?

Cilla, ezt a manós házat foglald már le a legközelebbi fórumtalálkozóra, légyszi. /a mókusok is jöhetnek/

Gondoltam rá én is.

"A szemnek is megvan a mindennapi kenyere, az Ég."

Mosolygós jó éjszakát!

Nagyon tetszik!

Reményik Sándor Májusi biztatás

Megépültél,
Megépültél törött hajó.
Megépített
Megépített
A nagy Mindenható.
Új árbocok és új vitorla
És új kormánykerék -
És május van
És végtelen a tenger
És végtelen az ég.
Nincs hátra más:
Az iránytűdet vedd,
Az iránytűd: szived.
Egy kicsit reszket még.
De nemsokára nyugodtan mutat.
Bízzál hajó:
Kis türelem.
Kedvező szél - -
Fölszedheted aztán horgonyodat.

Köszi ezt a verset, Cilla.

Zelk Zoltán : Hallod?

Hallod a harmat gurulását,

hallod az esőcseppeket?

hallod a lepkék szárnycsapását

s ha egy homokszem megreped?

Mondd, látod ezt a fejedelmi hársfát?
Milyen egyetlen, milyen szuverén!
Érzed-e láttán, amit érzek én:
A mélyek és a magasok varázsát?
A napra húzó mélyzöld kupolán át
Ezer ágán és ezer levelén,
Egy miniatűr kozmosz kebelén
Érzed az élet izgató talányát?
Látsz-e a lengő kupolákon túlra,
Hová a szemnek nincsen más fel-útja
Hallod a hívást a mély lombokon?

Én hallom, érzem, olykor szinte látom.
Hallod? nem hallod? botszívű barátom?
S csodálkozol, hogy én csodálkozom?

Reményik Sándor Gyopár

Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.

Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.

Mert úgy lehet:
Egy hullócsillag szállt alá oda,
Ép a Korongyos tetejére.
Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?
Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.

Az Élet győz!