Cilla, te nagyon értesz ehhez. Honnan e sok, csodaszép kép?

Kedves Figyelő!

Meg kell valljam, jól esett a dícséreted.
A neten barangolva.Nagyon sok szép kép van pl.a fotóaréna oldalon.

Üdvözöllek szeretettel cilla

Figyel Ő (Figyelő )

A jegesmaci is aluszik
Jó éjszakát!

Mennyi, mennyi madár dalol,
megtörve a csendet.
Meg-meg állván lombok alatt,
ezen elmerengek.

Mily egyszerű ajándéka,
a természetnek, ennyi.
Ne habozzunk olykor-olykor
az erdőbe kell menni.

Feltöltődöm én ilyenkor,
mint dús, lombos ágak.
Szeretem az erdőt járni,
szeretem a fákat.

Juhász Gyula ARANYKOR

Hegy oldalán feküdni
Ha május napja jár át
S szívedbe hegedülni
Hallod tavasz varázsát,

Ifjú szemekbe nézni

S kékségre a magasban;

A percet megigézni,
Hogy szárnya mozdulatlan
Ragyogjon még a fényben
S valami régi dalban
Haljon meg észrevétlen,
Ez a boldogság, szépem!

Szeretnék
-csak egy parányi méccsé lenni, mely bevilágít egy szobát

–csak egy szál deszka-híddá lenni, mely szakadékot ível át

–csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb

–csak egy pici segítõ kézzé lenni, mely teszi azt, amit tehet.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
A víz úgy suhan a köveken át,
selymesen, puhán, mint a fellegek,
s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg...
Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
a völgy hosszán, lejtős sziklákon át,
nappal meg éjjel, tovább és tovább...
Az útja még nehéz és meredek,
de ő csak mesél, csacsog és nevet,
s vígan, fürgén szeli át a hegyet...

Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak,
hadd nézzelek még, hadd csodáljalak!
Tovasuhansz a fehér falakon,
s ezer szilánkokra osztod önmagad,
ezer tükör-szilánkra, mint a nap!

Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon,
s dalomba ömlik a te éneked...
Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más,
csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás!
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek..

Oriolus galbula
Ma új hang szólt a mámoros zenébe,
furulyáló hang, érzelmes, csodás:
hajnal körül a völgy orchesterébe
megérkezett az arany fuvolás.

Tavaszkor és nyár elején hangos madár, melynek lágy, mélyhangú tilinkóra emlékeztetõ hangja betölti az erdõszéleket és a nagy gyümölcsösöket. Ez a szép szózat a hímtõl ered, míg a tojó bizony úgy felelget, mint a kis macska, a mikor valaki a farkára hágott. A régi Szirmay uram azt mondja a hím hangjáról, hogy görög:

Sárga rigó görögül: «flüa reo ió»

Borsodi neve: szolgabíró; ez is hangját festi a hímmadárnak.

Az aranymálinkó gyümölcsérés idején kívül igen hasznos madár s nincs az a hernyó, még ha a legszõrösebb papmacska is, a melyet el ne csípne, cserebogár járáskor meg éppen irtóháborút folytat a gyümölcsösök ez istencsapása ellen; hanem az is igaz, hogy a mikor a kora gyümölcs érik - mert az õszit nem várja be: elvonúl melegebb tájakra - nem igen törõdik az ártalmas bogársággal, hanem rámegy a cseresznyére, kajszín-baraczkra, korán érõ édes körtére. De a bogárság üldözésével nyujtott haszna sokkal nagyobb a kárnál és éppen azért gráczia legyen fejének - a madár különben is remek gyönyörüsége szemünknek.

tulajdonképpen nagyon keveset kérek -
egy házikót egy tó partján
mit egy erdő árnya véd
(erdőnek kell lennie mindenképp)
és persze legyen egy kedvesem
és élhessünk a madarakkal csendesen

Ijjajj, úgy élvezzük mi a strandot