net2rist írta:
úgy is mint az autonóm gyülekezetben szolgáló, és ezért Istennek hálás ember:
kívánok neked sok boldogságot a szabályokkal...
Ézsaiás 28... :S
BORZALOM megérteni ezt a tanítást...
Kétségkívül érvényes ez az Ige is:
"A betü öl, a Szellem tesz szabaddá"
Az ún. karizmatikus új hullám nagy vehemenciával "fedezte fel" ezt, és lett belőle szabadosság,
"azt tehetek, ami jól esik, mert szeretem Jézust(?) s Ő nem ír elő szabályokat" mentalitás mentén.
Tényleg nem? Azt állította, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni, élettel megtölteni.
Igen, a törvénykezés, az az örömtelen, rettegésszerű igyekezet, ami állandó készültségben figyeli: megfelelt-e ennek vagy annak a törvénynek. Páni félelemmel tapasztalja az újabb előírásokat, amiket még nem teljesített. Zsákutca, mert így sosem lehet Istennek megfelelni.
Jézus mondta:
abban telik kedvem, hogy akaratod teljesítsem"
Már az ÓSZ.-ben megígérte Isten:
szívük hústábláira írom törvényemet.,
Igen, Isten gyermeke azt igyekszik tenni, amivel az Úr kedvében jár. De ehhez nem kell méricskélnie, törvénykönyvet lapoznia, hogy megtudja; miben áll mindez, miképp kell kiviteleznie. Nem, mert a maga természetességével, szinte reflexszerűen megy ez végbe. Ahogy valakinek a jelleme is kialakul, anélkül, hogy különösebben gyakorlatozná magát abban...
Ugyhogy kedves
net2rist, inkább magadat féltsd az ajánlott Ige értelmezésével, engem nem illet.
Hála az Úrnak, én nem vagyok tanító (Jakab óvja is az erre igyekvőket, mert nagyobb a számonkérésük mértéke), s hittel ragadom meg az Ige ígéretét:
"mindnyájan Istentől tanítottak lesztek"