NEM IGAZÁN

"Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki nincs, aki megbánja az ő gonoszságát." Jeremiás 8,6a



Az Ige azt mondja: "Figyeltem és hallottam…" Amit hallott, azt is elmondja azonnal. Az Úr őszinte hozzánk. Mennyire nem viszonozzuk mi ezt az őszinteséget. Mivel érdemli meg az őszinte Úr, hogy képmutató légy előtte?! Mást mondasz, mint amit gondolsz. Megdöbbentő a megállapítás, hogy "nem igazán beszélnek". Talán átadtad az életedet szóval, mondtad, hogy mindenem a Tiéd, és rövidesen rájöttél, hogy nem igaz az egész. Bár megmutathatná Isten, hogy az életedben mi az, ami nem igaz. Lehet, hogy az örömöd, a békességed, a szereteted sem igaz. Igazán szeretted a férjedet, gyermekeidet, a gyülekezetben lévőket? Vagy ez mind csak egy máz, amire Istennek azt kell mondania: "Nem igazán beszélnek." Felszínesen mondogatjuk a bűneinket, de a lényeget soha nem mondjuk. "Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz" (Jóel 2,12). Folyik a ruhaszaggatás, de a szíved mélyét, ahol igazán fájna, nem szaggatod meg. Valaki azért nem mondta el a bűneit, hogy ne sírjon. Baj az, ha mások is látják, hogy sírsz? Mindig meg kell játszanod a tökéletes hívőt? Olyan nagy ajándék, ha valaki a szívét szaggatja meg, és folynak a könnyei! A könnyek ajándéka jó dolog, mert akkor megtörik a szív. "Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek." Úgy szeretem az őszinte Istent, hogy szembe mondja meg, és nem hát mögött. Azt mondja az Ige: "Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes Ő!" (5Móz 32,4b) A bűnbánat annyit jelent, hogy igazat adsz az Istennek. Beismered: Így van, Uram, ez vagyok.

FUTÓPÁLYA

"Mindnyájan az ő futópályájukra térnek, mint a harcra rohanó ló." Jelenések 8,6b



Mindnyájunknak megvan a futópályánk, ahol járunk ebben az életben. Mindennap a megszokott egyformaság. Életed számára két út van. A te utad és Isten útja. Megtérni annyit jelent, hogy saját utadról az Övére térsz. Ézs 55,7-ben így olvassuk: "Hagyja el a gonosz az ő útát, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, mert bővelkedik megbocsátásban." Számodra van egy másik út. A gondolataidnak is megvan az útja, amit nem a lábaddal jársz, hanem a szíveddel és agyaddal. Isten most egy mondattal azt mondja: nem! "Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem ti útaitok az én útaim!" (Ézs 55,8). Isten útja magasabb út és magasabb gondolat. Isten jobbat akar neked. Tőle rendelt utat és gondolatokat. Lehet, hogy neked egészen alacsony anyagi céljaid vannak. Engedd, hogy utaidra Isten most nemet mondjon. Akarsz-e az Ő útjára térni, a magasabb útra? Az Ő akarata az, hogy minden ember üdvözüljön. Egyszer megértettem, hogy az üdvösség örökké tartó boldogságot jelent. Isten országa itt van közöttünk a földön, és már benne élhetek. Nem azt a boldogságot kell várnom, ami a halál után van, hanem ami már most kezdődik. A magasabb út a bűnbocsánattal kezdődik, amikor Isten az Úr Jézus véréért tisztának, igaznak lát. Nem volna jó rálépni erre a magasabb útra? Nem volna jó megtenni az első lépést a kereszthez? Akarod-e most Istennek ezt a magasabb útját, ami Isten szerint a te kijelölt pályád? Mindenkinek megvan a futópályája, ahol futnia kell. A kijelölt pályádban benne vannak mindazok a jó cselekedetek, amiket Isten öröktől fogva neked szánt.

A MADARAK IS TUDJÁK

“Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét... és a gerlice, a fecske és a daru is megtartják...” Jeremiás 8,7

Istennek van számomra előre elrendelt futópályája, ahova úgy mehetek, mint aki valóban harcra rohan. Isten a világmindenséget akarata szerint kormányozza, és minden enged néki. A madarak is tudják, mikor kell elmenniük és viszszajönniük. A bűneset az embert szakította el elsősorban Istentől. A madarak ismerik az isteni teremtés rendjét. Az ember az, aki kilépett az örök rendből, és aki a rendetlenséget csinálja. Ne légy ostobább, mint a gólyák, gerlicék, fecskék, akik tudják, hogy mikor mit kell tenniük. Jézus azért jött, hogy összekapcsoljon az Atyával. Ha már megbocsátotta bűneidet, akkor vágd magad haptákba, és jelentkezz a nagy Vezérnél, mint egy kicsi katona: “Itt vagyok, Uram, megváltott életem parancsra vár” mondja egyik lelki énekünk. A Károli-fordítás így mondja: “Még az eszterág is tudja a maga idejét az égben…” Egy másik fordítás azt mondja: “az ég alatt”. Mind a kettő igaz. Emlékeztek a Miatyánknak arra a mondatára: “Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”? Az égben és az ég alatt ugyanaz Isten akarata. Angyalseregek várnak feszülten arra, hogy mit parancsol Isten. Vajon ott vagy-e mellettük az ég alatt? Ők az égben, mi az ég alatt szeretnénk cselekedni Isten akaratát. Mondod-e, Uram, itt vagyok, és én, aki az ég alatt élek, tudni szeretném, mi az akaratod? Ha a helyeden vagy, benne vagy az örök rendben, mint egy pici alkatrész. Itt kell végezned, ami a dolgod, itt kell hallanod parancsát. Ez a boldogság, és ezért érdemes élni.

DÁVID ÉS JONATHÁN

“A Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.” 1Sámuel 18,1

Dávid és Jonathán teljesen kétfajta ember. Jonathán királyfi volt, Dávid pásztorfiú. Sok minden elválaszthatja őket, születés, műveltség, szabadság. Az Úr mégis eggyé tette őket. Bennünket is így akar eggyé tenni. Minden ember ezt éli át, aki megismeri Isten szeretetét. Nem számít, ki kicsoda, okos, nem okos, művelt, nem művelt, egyszerűen összeforr a lelkük. Az Úr ezt várná, és ezt szeretné elvégezni saját népében. “Jonathán levetette felső ruháját, amely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.” A szeretet soha nem próbál a másiktól kapni, mindig adni akar, mindig többet, teljesebbet. Nagy öröm, ha a hívő ember a testvérével egy szívvel, egy lélekkel tud lenni. Jonathán elmondja Dávidnak: Tudom, hogy te király leszel, és én leszek utánad a második az országban. Nem akar első lenni. Ezt is meg kellene tanulnunk, nem számít, hogy a második, negyedik, tizedik - csak Vele együtt. Szeretem-e úgy Őt, ha századik, ha ezredik vagyok, csak Jézussal együtt? Vajon úgy vagyok-e a testvérekkel, hogy kész vagyok értük mindent megtenni és nekik adni? Ha egy tag tisztességgel illettetik, tudunk-e együtt örülni? Isten előtt óriási egység a Krisztus-test. Életeden keresztül áradhat-e áldás a Krisztus-testbe? Imádságaidon keresztül megépülhetnek-e sokan? Az áldás, mint a hullám, megy tovább. Rajtad keresztül mehet-e tovább Isten szeretete? Jonathán Dávidban nem keresett hibát, és Dávid sem Jonathánban. Soha nem verseng az, akinek Jézus dicsősége a fontos, és aki Érte, Neki tesz mindent.

ISTEN NYILA

“Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr előtt szövetséget kötöttél én velem.” 1Sámuel 20,8

Dávid és Jonathán emberileg barátok, de lelkileg testvérek. Csodálatos, amikor ilyen testvériség van a hívő nép között. Amikor Krisztus visszajön, egyesül a Fő a Testtel. A Mennyei lámpácskák című könyvből olvastam azt az elmélkedést, hogy “A mi Krisztushoz való tartozásunk”, és akkor éltem át, hogy olyan mélyen senkihez nem tartozom, mint Krisztushoz. Jonathán nem titkol el semmit Dávid elől. Belőlünk sokszor hiányzik a teljes őszinteség. Másik tulajdonsága Jonathánnak az önfeláldozó hűség. Saul megmondta: “Mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod” (20,31). Jonathánnak ez nem számított. Nem mondta: akkor hadd haljon meg. A harmadik, amit az igerész elmond: Jonathán jelt ad Dávidnak. Van-e bennünk figyelem arra, amit az Úr mond? Sok mindent megérthetnénk belőle. Jonathán tudta, hogy nincs kegyelem Dávidnak. Kiment a gyermekkel a mezőre, ellőtte a három nyilat. Majd utána kiáltott a gyereknek: “Avagy nem tovább van-é a nyíl előtted?” Dávid számára ez annyit jelentett, hogy menekülnie kell, nincs kegyelem számára Saulnál. Istennek is volt egy fényes nyila. Dávid Fia valóban fényes nyíl volt, aki szíven találta az ellenséget. Isten előttem is, utánam is mindent elvégzett ezzel a fényes nyíllal. Ez a nyíl célba talált, és nem volt többé lehetősége a Sátánnak. Nem kell keresnem többé a nyilat, előttem van-e vagy utánam. Nem kell harcolnom, csak látnom az Úr szabadítását. “Egyetlenegy áldozatával örökre töké-letesekké tette a megszentelteket” (Zsid 10,14).

DÁVID ZSOLTÁRA

“Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára." Zsoltár 21,1

Mi a főfoglalkozásunk? Dávidnak itt az éneklőmesterség volt, és csak azután következett, hogy királya volt Izráelnek. A Prédikátor könyvében Salamon magáról mondja, hogy a prédikátor, aki mellesleg király volt. Vajon így van-e a mi életünkben is: Isten szolgája, és azután van egy mellékfoglalkozásunk: orvos, ügyvéd, kőműves, földműves. Sokféle foglalkozás lehet, de a főfoglalkozás az, amit az Úrtól kaptunk. Az Úr most felteszi a kérdést, hogy melyik a nagyobb, és melyik a fontosabb? A zsoltár így folytatja: “Uram, a Te erősségedben örül a király.” Sok-sok évnek kell eltelnie egy ember életében, amíg igazán erőtelenné lesz. Istennek össze kell törnie elgondolásaimat, ügyességemet, képességemet ahhoz, hogy felajánlhassa az Ő erejét. Szükséged van-e már az Ő segítségére, vagy még magad is elboldogulsz? Dávid tudta, hogy egyetlen segítsége csak az Úr, és ennek örvendez felettébb. “Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg.” Vajon szíved kívánsága egy az ajkad kérésével? Sokszor azt imádkozzuk, amit imádkozni kell. Szépeket tudunk kérni, de az Úr látja, hogy mi van a szívünkben. Dávid király életet kért az Úrtól. Talán sokszor volt már neked is drága ez a szó: “élet”. Talán házasságkötéskor, vagy amikor megismerted az első szerelmet. De minden, amit ez az élet ad, rövid ideig tart. Az élet nem az, amit mi annak gondolunk. Jézus mondja: “Én vagyok... az élet!” (Jn 14,6). Testi életünk egyetlen értelme, hogy isteni életet hordozhassunk magunkban. Jézus jelenlétével jár a szent, tiszta, csodálatos öröm. Naponta találkozhatsz Vele.

JERTEK E VIZEKRE

“Óh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek... vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.” Ézsaiás 55,1

Halljátok-e Jézusnak ezt a minden korlát nélküli hatalmas hívását: Mindnyájan jertek! Úgy érzem, egy mély sajnálat ébred Isten szívében az ember felé, azért kiáltja: Jertek! Nálam van minden, amire szükségetek van. Mi az, amit eddig vettél? Mindig valami olyan, ami nem elégíthetett meg. Gyerekkorban valami nyalánkságot talán, aminek rövid ideig érezted az ízét. Később valami örömöt, élvezetet, ami csak addig tartott, amíg megkaptad. Az ember sokszor iszonyú forrásokból iszik, és tönkreteszi az egész életét. Semmi, ami a földről való, nem tud bennünket megelégíteni. Csak ami Istentől származik. Ezért hív az Úr: “Jertek e vizekre…” Milyen csodálatos, hogy a víz, amit Isten ad, az bor és tej. A bor az öröm. Egyszer csak tele vagy örömmel. Figyeljétek meg ezt a világot, hogy mennyire keresi, hajszolja az örömöt. És nincs. Pénzt, időt adsz egy kis élvezetért, és mire közülnézel, már nincs is. Isten vízre hív, és bort ad és tejet. Örömöt és életet. A tejre mondják, hogy folyékony kenyér. Minden táplálék megvan benne, ami az élethez szükséges. Hadd kínáljam ma Isten szeretetét úgy, ahogy csak kínálhatom. Azt a szeretetet, amelyik kiáradt erre a földre a Golgota keresztjén át. Jézus maga az egyetlen, aki megelégíthet, soha, semmi és senki más. Érezted-e már azt a szeretetet, amelyik Belőle árad? Kevesebb nem elég. Neked az a halálos szeretet kell, amelyik önmagát adta. Árad a víz hallod? “Jertek e vizekre!” Egy lépést se menj nélküle tovább!

HALLGASSATOK REÁM

“Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.” Ézsaiás 55,2

Hogy vágyik az ember egy jó szóra! Hidd el, csak Istentől kaphatod meg. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten Igéjével. Mérhetetlenül nyomorban élő, szomjas és éhes emberek vagyunk. Emberek járnak ebben a világban, és nincs szemünk arra - akik már az Úréi vagyunk -, hogy meglássuk, mennyire csonttá soványodtak, mennyire segítségre szorulnak már. “Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér?” Nem csak fizikai pénzt. Sokféle pénzt adunk mi azért, ami nem kenyér. Még a lelkünket is, a legdrágább pénzt! Istennek drága pénze az idő is. Vigyázzunk! Nincs korlátlan mennyiségben. Egyikünk sem tudja, mennyi van még. Egyszer csak nincs tovább. Lehet, az erődet is figyeled, hogy nincs már annyi, mint egy évvel ezelőtt. Fogy az értelem, a felfogóképesség, az emlékezőtehetség. Mit veszel azon a kis összegen, amid talán még van? Mire használtad a kincseidet, amiket gyermekkorodban tanultál? Fogy a valutád, a szépséged, a tehetséged, amire támaszkodtál. “Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.” Isten azt akarja, hogy éljen a lelked. Amikor Őt megtapasztalod a hiteddel, akkor leszel megelégített ember, akkor gyönyörködik a lelked kövérségben. Állj ma komolyan Isten színe elé! Lásd meg, mire adtad a pénzed! Hallgass az Úrra! Ne menj tovább éhesen, szomjasan. Engedd, hogy életed hátralévő idejében gyönyörködhessen még a lelked.

EGYET KÉREK AZ ÚRTÓL

“Egyet kérek az Úrtól... hogy lakhassam az Ő házában... hogy nézhessem az Úr szépségét.” Zsoltár 27,4

Ha nekünk most kérni lehetne, vajon mi lenne az az egy kérés? Istennél mindig egy kérés van. Salamonnak mondta az Úr: “Kérj, amit akarsz.” Egyet kért, és jól kért. Jó, ha az embernek egy ügye és egy kérése van. A zsoltáros egyet kért: “hogy lakhassam”, de rögtön utána, hogy “nézhessem és gyönyörködhessem”. Egy állapot ez, hogy lakhassam. Reggel bizony sokszor rövid az Úr előtt való állásunk. Jó volna csak ennyit kérni: Uram, hadd maradhassak Nálad tovább, mint eddig. A 23. zsoltár mondja: “Életemnek minden idejében.” Lehet ez, hogy életem minden idejében jönni-menni, beszélgetni, dolgozni, és Vele kapcsolatban maradni? Az Úrral való kapcsolat az Édenben a bűn miatt szakadt meg. A Vele való kapcsolat védettséget jelent. Elrejt a bajok, szenvedések, bűnök elől. Amikor valaki megtapasztalta a bűnbocsánat örömét, akkor érti meg, mit jelent ez: “eltakar”. “Bizony, elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján.” Nem látja Isten a bűneimet, mert Krisztus vére eltakar. “Az Ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, éneklek és zengedezek az Úrnak.” Milyen jó dolog az, ha egy védett sátorban vagyok, ami Isten szeretete. Ott lehet zengedezni, énekelni. Később elmondja a zsoltár: “Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem, óh Uram!” Keressük-e mi Isten ránk néző orcáját? Mikor nézted utoljára a szenvedő Krisztus-arcot? Hadd legyen valóság életedben az egyetlen kérés második fele: “Hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az Ő templomában.”

GAZDAG ÉS LÁZÁR

“Volt pedig egy gazdag ember... és volt egy Lázár nevű koldus.” Lukács 16,1a, 2a (Lk 16,19-31)

A gazdag és Lázár történetében az igerész két teljes életrajzot ír le. Általában olyan életrajzokat olvasunk, amik a halálig tartanak. Ebben a részben három vers a földről tudósít, kilenc pedig az az után valókról. A gazdagnak minden sikerült, semmi rosszat nem mond róla a Biblia. Vigadozott, bíborba, patyolatba öltözött. Lázárnak nem volt senkije, éhes, beteg, fekélyekkel teli ember volt. Az Ige a két végletet tárja elénk, a legrosszabbat és a legjobbat, ami létezik. Ha megkérdeznének, melyik életet választanád, mit felelnél? Tudod-e, hogy mennyivel értékesebb az örökkévalóság? A függöny lemegy, mind a két ember meghal. Vajon mi van a függöny mögött? Meghalt a koldus, és meghalt a gazdag is. Amire mi azt mondjuk, hogy elaludt, arra a Biblia azt mondja, hogy felébredt. A gazdag felnyitotta szemeit valahol, amiről itt, a földön azt hitte, hogy nincs. A bűnesetnél az első emberről azt mondja a Biblia: “És megnyilatkoztak mindkettőjüknek szemei” (1Móz 3,7). Tulajdonképpen bezáródtak szemeik, nem látták már a kerten átmenő Istent, csak szavát hallották. De magukat mezítelennek látták, és megszületett az átkos “én”. Amikor odaérsz, hogy felnyitod szemeid, látod, hogy minden valóság, mégpedig örökké valóság! A gazdag a pokolban kínokban lévén látja az üdvözülteket. A kínban lát, érez, emlékezik. Mondja, hogy van öt testvérem. Azt szeretné, ha a halottak közül elmenne valaki a testvéreihez. De nincs lehetőség! A távolság áthidalhatatlan. Ma még van egy híd, egy szál kereszt. Ma még átmehetsz rajta! Ha véget ér az életed, ez a híd nincs többé számodra.

HALLGASSÁTOK AZOKAT

“Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.” Lukács 16,29

A gazdagban feltámadt a felelősség a családjáért. A kárhozatban emlékezik az egész otthoni helyzetére. Sajnos, akkor ébredt fel a felelőssége, amikor már átment az életből a látásba. Amikor már minden késő volt. Kár, hogy az embernek csak testi felelőssége van az övéivel szemben. A gyereknek mindene meglegyen, jó állása, jó házassága. A nyugdíj után is ezért dolgozunk vadul. A gazdag már látta, hogy az egész vagyon nem ér semmit. Halálod pillanatában egy percet nem vehetsz a pénzeden. Vajon ha lehetne, mit üzennének a halottak? Talán úgy lennél, mint a gazdag: “Nem úgy, Atyám, Ábrahám!” Azt gondoljuk, mi tudjuk jobban, mit kellene tenni. Vegyük nagyon komolyan: a pokolból nincs üzenet! A gazdag azt hitte, ha a halottak közül megy vissza testvéreihez valaki, megtérnek. Az Ige világosan megmondja: “Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” Egyetlen valaki van, ki a halálból feltámadt, aki a pokolból viszszajött. Imádkozzuk: “Szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámadt.” A halálból feltámadt, poklot és Ördögöt legyőző Jézus volt. Jézus megsemmisítő csapást mért a Sátánra. Ha igazán az “Övé vagy”, ha életedet odaadtad már a győztes Jézusnak, akkor számodra megsemmisíttetett az Ördög. Jézus a kereszten átszögezett kezekkel, lábakkal a kígyó fejére taposott. Csinálhatsz bármit, nem lesz üdvösséged, míg szívedet nem moshatta meg a Bárány vére. Nem adatott más név, amellyel megtartatunk, csak egyetlen: Jézus neve. Más nem segíthet, csak a feltámadott, győztes Jézus.

A NAGY KÖZBEVETÉS

“És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.” Lukács l6,28

Az Ige még nem az üdvösségről és kárhozatról beszél, hanem az Ábrahám kebeléről és a pokolról. Egyik sem hely, hanem állapot. Valaki kérdezte: hol fér el annyi ember az üdvösségben és kárhozatban? Olyan, mintha azt kérdeznénk: a boldogságban hogy fér el annyi ember? A boldogság sem hely, hanem állapot, ott mindenki elfér. Az elkeseredésben hogy fér el annyi ember? Mennyi ember van benne, még te is elfértél ott. Nekünk a gondolataink, fogalmaink egészen mások. Azt gondoljuk, a föld és a nap fölött van Isten országa. Erre mondták az űrhajósok, ott voltunk, nincs ott semmi. Ha azt mondja az Ige, hogy fent, az állapotot jelent, nem teret. Ülhetsz ugyanazon a széken, és majdnem elrepülsz a boldogságtól, vagy lehetsz mélyen benne az elkeseredésben. A hitoktatás sok mindent anyagszerűen magyaráz. Gyerekkoromban azt hittem, mélyen le kell ásni, ott van egy nagy tűz, az a pokol. A csillagok fölött pedig a mennyország található. Isten országa nem hely, hanem szeretet, öröm. Egy lépés, és benne lehetsz abban a boldogságban, amire vágytál. “Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm” (Rm 14,17). Jézus vére és áldozata által leszek igazzá. Ezt követi a békesség és az öröm. Egy olyan egészen új állapot, amit eddig el sem tudtál képzelni, hogy létezik. Erre mondja az Ige, hogy köztünk és köztük nagy közbevetés van. Óriási szakadék, amin nem lehet átjutni. Talán többekben felmerül a kérdés, hogy jutok én oda?!

A GAZDAG LÁT

“És a pokolban felemelé az ő szemeit, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.” Lukács 16,23

Az Ige helyszerűen beszél a két állapotról, az egyik Ábrahám kebele, ahová a koldus jutott. A másik pedig a gyötrelem helye, a pokol. Ábrahám kebele a hit állapota. Lázár már földi életében is ebben volt. A halállal nem sok változik, csak az az élet, amiben addig volt az ember, kiteljesedik, tartóssá lesz. A másik állapotra azt mondja az Ige: gyötrettetik. Hányan mondják, hogy az életem egy kis pokol. Két terület van, két állapot, ez a világ és Isten világa. Ábrahám kebele a hitbeli állapot. Lázár már előbb is ebben volt, most végleg odakerült. A gazdag és Lázár amikor meghaltak, becsukták a szemüket, és ott nyitották fel. Valóság lett, ami eddig is volt, csak most már változhatatlan valóság. Sok ember azt hiszi, hogy egy marék gyógyszerrel kijuthat a pokolból, és örökre belemenekül. A halál nem kiút, hanem beút valahová. Az Ördög hazugsága az, ha eldobod az életed, minden jó lesz. A kettő között nincs hely, csak egy nagy közbevetés. Olyan nincs, hogy egyik lábammal itt vagyok, a másikkal ott. Amikor az életből átkerültél a halál állapotába, akkor már nincs átjutás. Azt mondja az Ige a gazdagnak: “Akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.” Földi életünk az az időszak, amikor át lehet menni egyikből a másikba. A kegyelemnek ez az időszaka a halállal lejár. “És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetik” (Jel 20,15). A nagy közbevetésen egyetlen híd visz át a sötétség hatalmából Isten országába: a kereszt. Menj hát át Jézus haláláért az örök életre.

KÉT ÉLETRAJZ

“Meghalt a koldus, és viteték az angyaloktól... meghalt pedig a gazdag is, és eltemetteték.” Lukács 16,22

A Bibliában ez az egyetlen értesítés arról, ami a halál után következik. Sokan mondják: ez csak példázat, nem így van. Ha a Biblia azt mondja, hogy volt egy gazdag ember, akkor biztos, hogy volt. Jézus szájában nem találtatott álnokság (1Pt 2,22). Jézus azért mondta el, mi van a halál után, hogy idejében gondoljunk rá, higgyünk és lépjünk. Két teljes életrajz, nem csak egy pici rész, amit a földön élünk, hanem az örök rész. Meghalt a koldus, és... Az “és” összeköt egy történéssel, ami következik. Mindkét embernél ott van az “és”. Lázárnál: “és viteték”, a gazdagnál: “és eltemetteték”. Mindkettőnél más következik. Lázárról még azt sem mondja az Ige, hogy volt temetése. A gazdagnak nyilván díszes temetése volt, sok koszorú, gyönyörű beszéd. Még hangzott fölötte, amikor ő már régen kinyitotta szemét a pokolban. A temetésen a teste, a ruhája volt, amiből kiköltözött a lélek. Kérdés: miközben a földi sátorházat temetik, hol van a halott?! Lázárról olvassuk, hogy “vigasztaltatik”. A hit világában van, békesség, öröm volt a része. A gazdagról biztosan elmondták, milyen jó ember volt, mennyi mindent tett. Megdöbbentő arra gondolni: hol van ő? “Tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz” (Mt 7,13). A gazdag a széles úton járt, veszedelemre jutott. Ne ámítsd magad, hogy a keskeny úton járok, gyermekkoromtól olvasom az Igét, imádkozom. Lehet, a gazdag is vallásos ember volt, mégis a pokolban találta magát. A valóság kiderül! Legyen hangsúlyossá számodra: átléptél-e már a szoros kapun?!

MINDENKI MEGTÉR

“És ő kiáltván, monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét a vízbe, hogy hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.” Lukács 16,24

A gazdag egy szabályos megtérést élt át. Imádkozik! Nem tudjuk, addig imádkozott-e? Könyörög, kegyelmet kér. Mondtad-e már az Úrnak, hogy könyörülj rajtam? Nem testi bajaidban, sorsod eseményei közben, hanem a lelked dolgában kértél-e már kegyelmet? Kegyelmet akkor kérek, amikor végem van. A gazdag imájában kegyelmet kért. Ábrahámnak mondja: én már nem tudok, de küldd el Lázárt, tegyen bizonyságot az enyéimnek. A megtérés komoly feltétele a mentő szeretet a másik ember felé. A gazdag a pokolban ráébredt: van öt testvérem! Komoly kérdése, hogy mi lesz velük. Ők is ide jutnak? Aki elfogadta Jézust, abban ég a bizonyságtevő, mentő szeretet, mindenkinek mondani, hogy el ne vesszenek, hogy a gyötrelem helyére ne jussanak. A kérdés, megtérsz-e, amikor még nem látsz, amikor még úgy néz ki, hogy minden bolondság, nincs is kárhozat. Az üdvösség döntő mondata: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz” (Acs 16,31). A Biblia azt mondja: a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott hit. A gazdagnak is késő, hiába kér kegyelmet, hiába szeretne bizonyságot tétetni. Lehet, egyszer a te szád is Úrnak vallja majd Krisztust - csak éppen későn. Mindennek rendelt ideje van. Ha az Úr szerint megtérésednek most van az ideje, el ne mulaszd! Most még a hit időszakában élünk, nem jött még el a látás ideje. A benned lévő vágy hadd vigyen oda a kereszthez, a bűnbocsánathoz, az új élethez. Minden emberi szív Jézust keresi. A tied is!