Szia Cilla, ezt igen jól eltaláltad. (kép+vers)

Szia Najda!

Az urak, a dámák
Úgye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves
Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfujtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezítlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja.

Jó éjszakát!

Sárközi György: Szikla

Szikla vagyok,ülj rám és nézz le a mélybe,
Amint én nézek le már százezer éve.
A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek,
Csak én nem bontottam meg az ősi rendet.

Szelek megpofoztak, esők megvesszőztek,
S meg nem mozdítottak, soha le nem győztek.
Zord telek száz ráncot vájtak koponyámra,
De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba.

Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor,
Hogyha van kenyered, vedd ki tarisznyádból,
Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bőven,
Tűrni s megmaradni, ember, tanulj tőlem.

Nadányi Zoltán - Régi ház

Hej, te vén ház, vén faház,
rólad rég letünt a máz,
verte nap és verte jég,
meg eső is volt elég.

Hej, te vén ház, vén faház,
esztendőid száma száz,
szép lehettél hajdanán,
akkor, mikor nagyanyám.

No de már ez multba hullt
és vak ködbe hullt a mult,
megvakult-fakult a ház,
benne csak a csend tanyáz.

Ház előtt és ház megett
már csak a szél sepreget,
a kertben a szél kaszál,
hízik ott a dudvaszár.

Ott csak egy vendég tapos,
aki ott mindennapos,
most is ott időzik ő:
a vénséges vén Idő.

Fekete István: NÁDAS

Aludtál-e már nádtető alatt?
Láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit!
Se nádirigót, se kócsagot,

se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se víz mélyén rengő csillagot . . .

Láttál-e ezer szárcsafiókát?
Úszó fészket a nagy vízen?

S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár, hogy mit ízen? . .

Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz,
s a nádas felett átszáll az álom,
s rád sóhajt lágyan a puha fűz? . . .

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megcsókolja a szívedet.

kisfiam leveled jött

A dűlőúton megyek álmodozva,
Kalászok kétfelől, amerre látok,
Mint tengerből színes kis hajózászlók:
Ki-kivillannak a búzavirágok.
Ki-kivillannak kéken-pirosan,
Megannyi színes jel a halk hullámon,
Jeladások arról, hogy szép az élet
És csendes tengeren a csendes álom.

Jó reggelt!

Cillának sok szeretettel a szép képekért, különösen a régi házért:

http://www.youtube.com/watch?v=GRfhQmg1LGg

http://www.youtube.com/watch?v=bsGm-DqbmSA

Nagyon nagyon köszönöm Erika! Nagyon jó!