ISMERD MEG GONDOLATAIMAT!

“Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! Zsoltár 139,23b

Az orvosi vizsgálat a testi életért folyik. A nagy Orvos vizsgálata a lelki életedért. A lelki életünknek kettôs gyökere van. Az érzelemvilágunkon keresztül érnek bennünket hatások. A másik gyökér az értelemvilág. Tegnap azt kértük: “Vizsgálj meg!” Ma pedig: “Próbálj meg!” A vizsgálat a szem dolga. Egy jó orvos már a szemével sok mindent észlel. A sokkal mélyebben látó szemet úgy hívják, hogy röntgen. Belül látja a veszélyes dolgokat. A mi Urunknak röntgenszeme van. Nem csak akkor vizsgál, amikor igehirdetésen ülsz, hanem amikor otthon jössz-mész. Isten azt is tudja, amiket gondolsz. Az irigy, féltékeny gondolataidat. Vajon belerémültél-e már ebbe? A terheléses vizsgálatnál azt próbálják, mit szól hozzá a szív. Isten Ábrahámnak a szeretetét próbálta, amikor azt kérte: “Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz” (1Móz 22,2). Ábrahám nem vette észre, hogy szíve már nem egészen az Úré. Jób próbájánál elôször az anyagiakról volt szó, aztán a családjáról, egészségérôl. Isten ma a gondolataidat próbálja, vizsgálja. Múlt, jelen, jövô, mind ott forog gondolataidban. Vannak szép, élvezetes, de vannak rettenetes gondolatok is. Az Úr azt szeretné, ha boldog, derűs, szabad, Istent dicsérô életed lenne. Ennek két gyökere van, az érzéseid és gondolataid. Az a kérdés, milyen földben gyökerezik. A láthatatlan világban két talaj van: Isten országa és a pokol. A hívô ember fordított fa, gyümölcsét itt termi, de gyökere a mennyben van. Itt már nem szív-, hanem gyökér-, talajcserérôl van szó. Ültesd át az életedet!

LÁSD MEG!

“És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?” Zsoltár 139,24

Sok ember fél orvoshoz menni, mert kiderül, hogy rákos. Nem az a baj, ha kiderül, hanem ha titokban marad, és belehalsz az örök halálba. Mondd ki bátran: “Vizsgálj meg... Próbálj meg!” Ne fuss el az elôl, Aki a legjobban szeret a világon. Rajta kívül senki nem szeret igazán. Istennél mind a kettô együtt van, a kérlelhetetlen ítélet és a mérhetetlen szeretet. Ismerd meg az Orvosodat, akkor nem akarsz elôle elfutni. Mondd most, hogy tégy velem, amit akarsz, ami látásod szerint az üdvösségemre való. Ha van nálad a gonoszságnak valamilyen útja, kérjed az Urat, hogy vezessen a világosság útjára. Egyszer így olvastam: Ne kritizálj, és nem leszel fáradt! Ez a mondat akkor nagyon helyreigazított. Fárasztó a hibakeresô, másokat bántó, lekritizáló élet. Ne engedd, hogy a rendezetlen múltad tönkretegyen. Amit megbocsátottál, soha többé ne emlegesd fel a szívedben. Nehogy a gonoszság útja a kegyelembôl visszavigyen az ítélet útjára. A dicsekedéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy Dániel 7,8. verse beszél a nagyokat szóló szájról. Vajon nem mondasz-e mindig többet, mint ami igaz? Amíg az agyamtól a számig ér valami, már mást mondok, mint ami igaz. Az ember különösen szeret magáról beszélni. Erre nagyon kell vigyázni. Úgy megszoktad, hogy már észre sem veszed, hogy magadat dicséred, emeled fel. Vagy a családodat. Dicsekedsz a gyermekeiddel. Gyermekeid Istennek szentelt edények? Ô adta, vajon az Övé? Ne merj belôlük dicsôséget inni, mint Belsazár ivott a szent edényekbôl. Jézus példát adott, hogyan kövessük lábnyomait. Ô az Orvosod, a Pásztorod. Nyomdokain jársz-e?!

ISMERD MEG GONDOLATAIMAT!

"És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?" Zsoltár 139,24

Eddig csupa felkiáltójel volt az Ige után. "Vizsgálj meg! Próbálj meg!" És most kérdôjel van. "Lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?" Mostanáig a vizsgálati helyeket jártuk. Kezünkben vannak a leletek. Gondolatainkkal, lelkivilágunkkal vissza kell mennünk az Orvoshoz, Jézushoz. Kérjük, hogy végre mi is meglássuk, hol van a baj az életünkben. Lelki orvosunknak van türelme, szeretete számunkra, hogy végignézze dolgainkat. Mondottuk, hogy két fô gyökérbôl indul ki minden, az érzelmi és értelmi világunkból. Mi lett a testi szeretetedbôl? Talán elkényeztetett gyerekek. De sokszor elkényeztetett férj. Aztán haragszol rá, pedig melletted, veled kapcsolatban lett olyan, amilyen. Életveszélyes a testi szeretet! Hullámzó! Egyszer a nyakába borulok a gyereknek és csókolgatom, utána pedig megverem. Hogy lehet ezt kibírni? Ha jókedvem van, akkor drágám, szívecském, aztán pedig jönnek a goromba szavak. Ne csodáld, hogy olyan lett, amilyen lett, mert a testi gyökerekbôl, a majomszeretetbôl mindig olyan valami származik, ami romlásba visz. A melletted élônek mindig a legfontosabb egy nyugodt, csendes, következetes élet. Hogy mindig tudja, mit várjon. Soha ne csináld, hogy egyszer megvered, egyszer megdicséred a gyereked ugyanazért. Neki napfény kell! Hány éve éltek a férjeddel? Ne okold az anyját meg a gyermekkorát. Melletted formálódott olyanná, amilyen. Rég megváltozhatott volna, ha belôled Isten szeretete sugárzott volna rá állandóan és következetesen.

GONDOLATVILÁGOM GYÖKERE

"Ismerd meg gondolataimat!" Zsoltár 139,23b

A másik fô gyökér a gondolatvilágom. Ebbôl lesznek a cselekedetek. A gondolatvilágodban mondogatod, aztán jönnek a sértô, goromba szavaid, amik - ha odavágod - már tettek. Ma még kérheted: Uram, segíts meglátnom, hogy a bálványozó szeretetembôl, a számító gondolataimból milyen gyümölcsök lettek. Mindig azokra haragszol, akik nem azt termik, amiket vártál volna tôlük. Istennel szemben milyen kapcsolatban vagy? Akkor engedelmeskedsz, ha eszeddel érted, hogy ezt érdemes megtenni? Valaki egyszer így mondta: nem értem az Isten dolgait. Azt mondtam: ha értenéd, Ô nem volna Isten. Az emberi gondolatokat értheted, az Övét soha. Bizalomból kellene engedelmeskedned! Szeretetbôl, látatlanból. Ne engedd, hogy az eszed kezdjen el okoskodni és vezetni. Akit az esze vezet, az eszeveszett. Ha útjaidat magad választod meg, azok nem Isten útjai. "Minden féltett dolognál jobban ôrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet" (Péld 4,23). Minden életút! A hiú, önzô, magadat szeretô, szeszélyes szívedbôl lesz az életutad, az elromlott házasságok, a gyerekek, akikkel nem tudsz együtt élni. Ez az út a gyökérbôl indul ki, az érzelem- és értelemvilágodból, a szívedbôl. Ezért mondta ki a jobb lator csendesen: "Mi ugyan méltán." Ami velem történik, méltán van. Nyisd ki a szemed, ne bújj el, lásd meg, mi lett abból, ami a szívedben van. Az egész életeddel kerülj most oda az egyetlen, drága, szeretô Orvos szemei elé. Egyedül Ô látja át életed bajait. Az Ô ígérete így szól: "Útait láttam, és meggyógyítom ôt. Vezetem ôt, és vigasztalást nyújtok néki" (Ézs 57,18/.

VEZÉRELJ ENGEM

"És vezérelj engem az örökkévalóság útján!" Zsoltár 139,24b

A vizsgálat véget ért, most kezdôdik a próba. Isten csak a hitünkhöz mért próbákat ad. Most jön a legjobb idôszak életünkben, amikor az aranyat próbálják. Az az arany értékes, amelyiken ott van a próba jele. Ha Isten akaratát akarod cselekedni, mindig mutatja a következô lépést. Ne felejts el minden reggel belenézni az Orvos szemébe - ha ítél, akkor is. Ítéleténél mindig nagyobb a szeretete. Ha már eljutottál a keresztig, akkor számodra nagyobb valóság ítéleténél a szeretete. Isten azon az úton akar továbbvezetni, ami az örökkévalóságba visz. Az örökkévalóság útján járni a legnagyobb öröm. Az út vége, hogy "...mindenkor az Úrral leszünk" (1Thessz 4,17b). Isten szeretete mindennél elôbb volt, és örökkévaló. Ami itt van, az mind ideigvalóság. Holnap már nem lesz. De van valami, és van Valaki, Aki örökké valóság! Ha Neki adod az életedet, a tiéd is örökkévalóvá válik. A kereszt nagy gyôzelme után minden bukás, minden elesés, minden nehézség gyôzelemmé lesz. A kereszt azzá változtatja. Ne félj a szenvedéstôl, mert ezen van a legnagyobb áldás, és a legnagyobb dicsôség. Jó volna ilyen életben élni, hogy minden, ami történik veled, mások felé igehirdetéssé lenne. A jövôben járj a kereszt alatt, és ne a kereszt mellett. Hadd maradjon meg emlékezetedben az a halálos szeretet, amellyel gyógyító Orvosod életét áldozta érted. Menj bátran, egyenesen Vele a keskeny úton, ha múltadra nézve megkaptad a gyógyulást, a bocsánatot. Jövôddel kapcsolatban szeretne erôt, örömöt, gyôzelmet, áldást adni.

EGYÜTT HAJÓZUNK

"Midôn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevű századosnak." ApCsel 27,1

Isten ezzel kezdi mondanivalóját, hogy üdvösségünkre nézve minden elvégeztetett. Pál is tudta, Istennél elvégeztetett, hogy neki Rómába kell mennie bizonyságot tenni. Isten ott is keresett olyanokat, akiket üdvösségre hívott el. Jó, ha az útjaid nem saját fejed szerint történnek. Addig kell ezen a földön maradnod, míg Isten elvégezte benned és rajtad keresztül, amit akart. Fogadd el, hogy együtt kell hajóznunk. Nem véletlen az a család, amelybe beleszülettél, a kor sem, amelyben élsz. Pálnak a hajón nem volt egyetlen testvére, munkatársa sem. Egyet tud: fogság és ítélet vár rá. Pál Isten szolgájaként van a hajón. Amikor a problémák jönnek, meg mer szólalni abban a környezetben, ahol mindenki ellenséges az Úrral szemben. Pál elmondja, hogy nem csak a hajónak, hanem az életüknek is kárára lesz ez a hajózás. Elmondja, amit lát. A kormányos mondja, amit tud. Inkább hisznek neki és a hajó tulajdonosának. Nem hisznek annak, amit Pál mond. Az Úrnak hinni annyit jelent: életveszélyesen megtenni azt, amit mond. Rajtad múlik, hogy Neki hiszel-e, vagy a körülményeknek. Pál így mondja: "Hiszek az Istennek!" Ha a többség véleménye után mégy, a széles úton haladsz. Aki az Úré, van bátorsága arra, hogy szembeússzon az árral. Az ember abban a pillanatban boldog, ha Isten vezetésére hallgat. A hajón egyetlen boldog ember volt: Pál. Jön a vihar, de a nehézségek között is boldog a boldog ember. Isten cselekszik! Pálnál is cselekedett. Ne félj, a te problémáidat is meg tudja oldani.

JÖN A VIHAR

"Nemsokára azonban viharos szél csapott le, mely északkeleti szélnek neveztetik." ApCsel 27,14



A viharos szél hirtelen jött, és lecsapott. Július százados nem tudta, Pálra hallgasson, a kormányosmesterre vagy a hajótulajdonosra. Egyik megbízatását, másik a hajóját féltette. Mit élhetett át a tulajdonos, amikor mindent ki kellett dobniuk a hajóból? Egyik oldalon a szakértôk álltak, másik oldalon Isten embere, Pál. Az Igére hallgatsz, vagy a körülötted lévôkre? A többség mindig egy véleményen van, és nem könnyű velük szemben állást foglalni. Irtózatos, amikor az ember sodortatik a többiek véleményével együtt. Mi az a viharos szél, ami váratlanul lecsapott a szépen induló életedre? Ha a hívô ember életében baj van, vihar van, különösen a figyelem középpontjába kerül. Mindenki azt nézi, összetörik vagy kibírja? A viharos szél lehet egy betegágy, egy haláleset. Tudod, hogy mi van mögötted, de nem tudhatod, hogy mi van elôtted. A vihar mindenkibôl mindent kihoz, mindenkirôl minden kiderül. "Mikor pedig a hajó elragadtatott..." Hányszor ragadtattad már el magad szavakra, kijelentésekre, és utána nagyon fájt, hogy tudtam ilyen lenni?! Biztosan állj az Úr mellett, hogy el ne ragadtass. "Ne szabjátok magatokat e világhoz" - mondja a Róma 12,2. verse. Az emberek elszabják magukat, mert nem keresik, hogy mi kedves az Úrnak. Hihetetlen erôk uralkodnak a mai világban. Isten gyermekeit is elragadhatják. "Mikor pedig a szélvésztôl nagyon hányattatánk..." - a vihar nô, ki fogod-e bírni? "Másnap a hajóterhet kihányák." Hányd ki a lelkiismereti terheidet, amiket cipelsz, hogy gondtalan, felszabadult életet élhess!

Kit, mikor és hogyan szabadít meg?

..meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a
gonoszokat pedig büntetések között megtartani az ítélet napjára"
(2Pt 2,9).

Az igazakat megpróbálja Isten. Nem igazi hit az, amely nem ment át
próbán. A kegyesek azonban megszabadulnak a próbákból, nem valamely
véletlen, vagy külső segítség folytán, hanem az Úr közbelépése által.
Ő szabadítja meg a benne bízókat. Isten szereti az istenfélőket,
mindig tudja, hol vannak és mi a sorsuk.
Olykor azt hiszik, hogy szinte útvesztőbe kerültek, és sejtelmük
sincs, hogyan menekülhetnek meg a fenyegető veszély elől. De amit ők
nem tudnak, azt tudja az Úr. Ő tudja, hogy kit, mikor és hogyan fog
megszabadítani. Úgy szabadít meg, ahogyan az istenfélő embernek
leginkább a javát szolgálja, akkor, amikor az a kísértőt a legjobban
megszégyenítheti, és amikor Isten dicsősége a legnyilvánvalóbban
megmutatkozhat. Nyugodtan az Úrra bízhatjuk a "hogyan"-t és
örvendezhetünk, hogy Ő így vagy úgy, de hatalmas jobbjával
dicsőségesen átsegíti népét e földi életben a veszélyeken, próbákon és
kísértéseken.
Ne kutassak tehát ma sem az Úr titkai között, hanem várjam
türelmesen a szabadulás idejét, bízva abban, hogy noha én nem látok
kiutat, mennyei Atyám már készíti a szabadulás útját számomra.

A bizalom jutalma



"Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és ajándékul
kapod életedet, mert bíztál bennem! - így szól az Úr" (Jer 39,18/.

Micsoda megtartó ereje van az Istenbe vetett bizalomnak! Jeruzsálem
főembereit karddal lemészárolták, a szegény Ebed-Melek azonban
megtartatott, mert bízott az Úrban! Ki másban bízhatna az ember, mint
Teremtőjében? Ostobák vagyunk, ha a teremtményt a Teremtő elé
helyezzük. Bárcsak mindenben hit által élhetnénk, akkor az összes
veszedelemből megszabadulnánk. Aki az Úrban bízott, még soha nem
csalódott és nem is fog.
Az Úr így szólt: "Bizonyosan megszabadítalak!" Figyeljünk a
"bizonyosan" szóra. Minden más bizonytalan lehet, de hogy Istennek
gondja van a hívőkre, az biztos. Isten maga visel gondot az övéire.
Szárnyainak árnyékában biztonságban vannak, mégha minden oldalról
veszély fenyegeti is őket. EI tudjuk fogadni ezt az ígéretet? Ha igen,
akkor minden szükségünkben meg fogjuk tapasztalni, hogy az valóban
igaz. Sokszor reménykedünk a szabadulásban, mert vannak jó barátaink,
mert bízunk saját okosságunkban, vagy mert reményteljes jeleket
látunk. Mindezek közül azonban egyik sem ér annyit, még a felét sem
annak, mint amikor Istenbe tudjuk vetni bizalmunkat. Kedves olvasóm,
próbálj ezen az úton járni, ha kipróbáltad, meglátod, hogy sohasem
fogsz letérni róla. Isten útja reményteljes és biztos.

DÁVID ÉS GÓLIÁT

“Tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.” 1Sámuel 17,46b

A kicsi Dávidot látjuk, amint szemben áll a hatalmas erejű filiszteussal. Dávid nem is erôs, nem is nagy. A király saját fegyverzetébe szerette volna öltöztetni - legalább fegyverzete legyen. De Dávid járni sem tudott benne. Az Ördöggel szemben soha ne használjunk emberi fegyvereket! Értelmünkkel, képességünkkel nem megyünk semmire. Erôtelen fegyverek. Dávid megmondja, honnan veszi az erôt: “A Seregek Urának... nevében megyek ellened.” Dávidnak volt Valakije! Egy olyan Név, amely erôt jelentett számára. Neked is Jézus neve a fegyvered? Dávid teljes bizonyossággal meri mondani: “A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek.” Milyen megdöbbentô bizonyosság! Egy hatalmas sereg elôtt ki meri jelenteni, és fel meri tenni rá Isten nevét. A hatalmas tömeg csak ámul, hogy mi lesz most?! A hit nem hit, ha nem halálosan komoly. Ha nem mered rá feltenni az életedet, akkor neked nincs hited. Akkor csak vallásos vagy, de nem hívô. “Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ô létezik” (Zsid 11,6). Góliátnak mindene az ereje. Dávidnak nincs egyebe, mint parittyája, az öt sima kövecske, és a Seregek Urának neve, Akinek adatott minden hatalom. Dávid azt mondta: “Tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.” Ne azt tudja meg az egész föld, hogy ô milyen erôs, milyen ügyes. Félek, azért nem adja az Úr az erejét, mert mindig magadat akarod mutogatni, a saját hívôségedet, mindazt, ami neked és benned van. Az öt sima kövecske Isten gyermekeinek az imádsága. Nincs gyôzelem, csak imádsággal és a Seregek Urának nevével!

DÁVID HÁZASSÁGTÖRÉSE

“Lett pedig az esztendô fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni... Dávid Jeruzsálemben maradt.” 2Sámuel 11,1

Sok idô múlt már el Góliát legyôzése után. Amikor Dávid levágta Góliát fejét, Saul koronája is leesett. Dávid Isten választottja volt. A legkisebb a testvérek között. Neki volt a legkevesebb reménye, hogy lesz belôle valaki. Saul udvarába került. Sok nehézségen ment keresztül, állandóan az életével játszott. Itt már a trónon látjuk. Az Úr külsô és belsô gyôzelmet adott neki. Aztán eljött a pillanat, amikor Dávid, Isten harcosa, nem akart háborúba menni. Otthon maradt, a kényelmet kereste, a testnek engedett. Annyit háborúztam már, kell egy kis pihenés. Támad az Ördög! Hányszor mondtam én is, pihenni is kellene már... hisz teste is van az embernek. Dávid elküldte Joábot és egész Izráelt a harcba. Ô pedig nem vette észre, hogy most jön az Ördög támadása. Estefelé kelt ki az ágyból. A teraszon sétált. Az elôkészített támadás során meglátott egy asszonyt. Tehetett róla, hogy meglátta, ami szép? Nem tehetett. De arról már igen, hogy még egyszer odanézett. A második pillantás már bűn, amikor hozzáadod magad a kívánsághoz. Az egész démonvilág együtt munkálkodik a bukásunkért. Isten világa, angyalai micsoda fájdalommal nézhették, hova jutott Dávid. Már tudakozódott, kérdezôsködött, már megmozdult a szíve, kívánt és akart! Nem volt tovább korlát a számára. Nagy sebességgel megy lefelé a lejtôn. Király vagyok, nekem kell az a valaki. Egy napot sem várt, azonnal cselekedett. Elhozatta Bethsabét, és megkapta. De vajon boldog volt? Ne hidd, testvér. Következmények nélkül ugyanis nem lehet vétkezni.

DÁVID GYILKOSSÁGA

“Azonban a kôfalról lövöldöztek a nyilasok a te szolgáidra... és a te szolgád, Hitteus Uriás is meghalt.” 1Sámuel 11,24

Rettenetes végiggondolni, mi lett a zsoltárok írójából, Isten szerelmesébôl, aki ilyeneket ír: “Szeretlek, Uram, én erôsségem!” (Zsolt 18,2). A bűn csapdájából egyetlen kiút volna: “aki... megvallja és elhagyja (bűneit), irgalmasságot nyer” (Péld 28,13). Dávid egyebet sem csinált, mint elfedezte bűneit. Értelmét arra használta, hogy ravasz tervet eszelt ki. Üzent Joábnak: “Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást.” Mivé lett Dávid egyenes, tiszta szíve? Színjáték az, amit Uriással csinál. Túlprodukálja magát. Uriás azonban nem ment haza otthonába, feleségéhez, hanem lefeküdt a királyi palota elôtt. Uriás még élt, de Dávid már gyilkossá vált. Uriás maga vitte saját kivégzési parancsát. Milyen tiszta, becsületes ez az ember Dávid mellett! Annyira megbízható, hogy Dávid kezébe merte adni saját halálos ítéletét. Nem félt attól, hogy útközben felnyitja a levelet. A Biblia nem csak azt nevezi gyilkosnak, amikor valakibe beledöfik a kést. Lehet, neked is volt már ember az utadban. Talán csak gondoltad, hogy de jó volna, ha az illetô nem volna. Ki az, akirôl úgy érzed, hogy nincs már rá szükség a családban? Aztán mész majd a szeretteid sírjához, és viszed a virágot. Vigyázz! A nyelveddel is tudsz úgy szólni, ahogy érdekeid kívánják. Hányszor rontottad valakinek a tisztességét, hírnevét? A pletyka lélekgyilkosság. Egy ember becsületének a meggyilkolása. Isten Igéje ma ítél. Ki ne bújj az ítélet alól! Hiába mondjuk a szánkkal, hogy “Szeretlek, Uram!” - ha közben fájdalmat okozunk indulatainkkal szeretteinknek.

NÁTÁN KÜLDETÉSE

“De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.” 2Sámuel 11,27b “Elküldte azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát.” 2Sámuel 12,1

Uriás halála után megvárták a gyász leteltét, és Dávid feleségül vette Bethsabét. Senki nem szólhatott semmit, minden rendezve volt. Dávid megkapta, amit akart. De Igénk azt mondja, hogy az Úrnak nem tetszett ez a dolog. Vajon nem kell-e ezt mondania az Úrnak a te életed fölött is? Ez a pici mondat felborít mindent. Engedd, hogy az Úr belenézzen dolgaidba, hogy elmondhassa, mi az, ami nem tetszik az életedben. Az Úr nem az ítéletre tartotta fenn, ami Dávid életében nem tetszett. Elküldte hozzá Nátán prófétát, aki egy történetet mondott el. Dávid megértette, és felháborodva mondta ki az ítéletet: “Halálnak fia az, aki ezt cselekedte!” Ekkor mondta ki Nátán: “Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezébôl.” Sorolja Nátán, hogy mit kapott még Dávid az Úrtól. “És ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.” Dávidnak meg kellett látnia hálátlanságát. Te is hálátlan ember vagy? Ha Isten ma visszavenné mindazt, amiért nem adtál hálát, mid maradna?! Hálát adtál már az ép testedért? Testvér! Ne panaszkodj! Mindened megvan, amit Isten neked szánt, és ami javadra van. Ma köszönj meg mindent az Úrnak, nehogy már holnap vissza kelljen vegye. Talán évtizedek óta várja, hogy valamiért hálát adj. A lelkieket még nem is mondtam. Hallhatod, értheted, élheted az Igét. Fogalmad sincs, hogy még miket szeretne neked adni az Úr. Az utolsó nagy ajándéka, hogy egyszer hazamehetsz Hozzá!

VÉTKEZTEM AZ ÚR ELLEN

“És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.” 2Sámuel 12,13

Az elôzô versekben elmondja Nátán próféta Dávidnak: “Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos Ôelôtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ô feleségét magadnak vetted feleségül. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem.” Az embernek komoly bűne, hogy mindig mást szeretne, mint amit Isten akar adni. Sokszor megvetjük az Ô ajándékát. Odaát fogjuk majd meglátni, mivé lehettünk volna, ha hálásan elfogadjuk a Tôle kapott utat. Komoly kérdés: miért vetetted meg az Isten ajándékát? Amit magadnak veszel, az mindig bálvánnyá válik számodra. Elfordítja szívedet az Úrtól. Lehet, hogy megtetszett a házastársad, és mindenen keresztülgázolva megszerezted. Az Úr elôtt utálatos az, ha egy bálványhoz ragaszkodsz. Akármilyen kicsi dolog is ez, utálatos az Úr elôtt. Elvonja szíved az Ige olvasásától, imádkozástól. Olyan jó, hogy Dávid eljutott oda, hogy kimondta: “Vétkeztem az Úr ellen!” Dávid az 51. zsoltárban az egész világ elôtt elsírja bűnbánatát, és úgy kéri: “Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek” (9. vers). Már mondottuk, hogy “De ez a dolog, amit Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak”. Ha bűnbánattal odamész a kereszthez, az tetszik az Istennek. Jöjj ki ma egészen a világosságra. Hazugság nélkül, ôszintén, ahogyan Dávid tette. Akkor megtapasztalod, hogy Istennek teljes tetszése, öröme és bocsánata ott van a szívedben. Ha ezt megteszed, Isten úgy néz rád, mintha soha nem vétkeztél volna.