hahóóóóóóóóóóóóóó

orr-v-támadás

Radnóti Miklós: Eső után

Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak
Máskor poros levelén a fáknak.
Ma mohón és vidáman ölelik
Fölül a fényt és alul az árnyat...

A fű még az esőtől nedves,
S a sétány már szárazon ásít
És méregzölden rángatja az utat
A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit...

Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.
A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

Weöres Sándor: Hűs

Megül a csend a fán
a lomb közepén.
Alig súrolja
egy-két madár.
Az árny, az éj
beléje vágva áll.
A lomb közepén
megül a csend a fán.

Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.

Áprily Lajos Juhok
A kőgátnál a víz vadul zuhog.
A parton szőke hullám jön: juhok.
Botverte és napverte kis család,
hozzák az erdő minden illatát,
hozza a lankák hűs üdvözletét
tekintetük, a méla szembeszéd.
Elnézzük egymást. S mint egy látomás,
kísérni kezd egy volt találkozás................. Jó éjszakát!

Ja, és vigyázzatok holnap az UV sugarakra!

szép hétvégét!

jujjj, jön a vihar!!

Jöttem az erdőszél felől,
magamban, dallal, messziről.
Friss volt a rét, alig-napos,
lábam bokáig harmatos.
A sűrűség s a rejtelem
remete-csendje jött velem.

Milyen különös most az ég homálya!
Attól jön-é a lelki változás?
Mintha belül valami fájva fájna -
Ó, mélabú, te napfogyatkozás!

egy csak egy legény van talpon a vidéken

Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.
És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.
A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.