anyóka és apóka, egy malomban őrölnek......

Sérült sas volt. Rabúl ül ketrecében.
Eltűnt a szikla és a kék magasság.
Azóta őrli vadmadár-eszében:
Most megtanultam, hogy mi vagy, szabadság.

"Nem szabadon tudtam meg, milyen értékes a szabadság".-mondhatná a sas is...a Terror Házában olvastam egy bebörtönzött lelkész írását

egy kis tornagyakorlat..

a fekete-fehér mindig divatos

tente, tente...... Jó éjszakát!

Zizeg az őszi avar,
eső permetez,
nem zavar.

Nedves fűszálon bogár.
Kérdezem tőle
mire vár ?

Lassan megindul – hova ?
Olyan mint én is,
tétova.

virágfolyó

Halász-sas

A nagy folyó felett kószál, szitál,
majd az öreg fűz csúcs-ágára száll.
Összecsukódnak fényes tollai
s magasra tartja büszke, szép fejét.
Ilyen merészen nézett szerteszét
hódolt ország felett a római.

akárhogy fújom, nem akar megszólalni...

Alföld. Rohan a gép velem.
Zöld és virágos végtelen.

A sás közt karcsú gólya lép:
verőfényes Petőfi-kép.

szép hétvégét!

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok állása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.