A MAGAM JOGA, BECSÜLETE
„Mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené.” (2Krónika 20,15)
Ha valaki az Úr Jézus katonája, előbb vagy utóbb számíthat arra, hogy támadások érik. Minél bátrabban hirdeti Isten igazságát, minél gondosabban valósítja meg életében ezt az igazságot, annál inkább ki van téve támadásoknak. Egy öreg puritán mondotta: „Aki a vezér közelében harcol, az biztos célpontja az ellenség lövészeinek.”
Igazságtalanul megvádolják azzal, amit nem követett el. Rágalmakkal, pletykahadjáratokkal ártanak neki. Kicsúfolják és nevetségessé teszik. Ilyen bánásmódban részesül a világtól, és sajnos, olykor még keresztyén testvérei részéről is.
Ilyen helyzetben fontos emlékeznünk arra, hogy a harc nem a miénk, hanem Istené. És támaszkodnunk kell a 2Mózes 14,14 ígéretére: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg.” Ez azt jelenti, hogy nem kell sem védekeznünk, sem pedig visszaütnünk. Az Úr igazol bennünket, amikor eljön az ideje.
F. B. Meyer írja: „Milyen sokat veszíthetünk, akár egyetlen szóval; légy csöndben, maradj nyugodt. Ha arcul ütnek jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is! Sohase add vissza a sértést. Ne féltsd se a jó híredet, se jellemedet – mindezek az Ő kezében vannak, és ha magad megőrizni azokat, csak beszennyezed őket.”
József világító példája annak, hogy nem kell védekeznünk, ha igazságtalanul vádolnak bennünket. Ő az ügyét Istennek ajánlotta, Isten pedig helyreállította jó hírét, és magas tisztségbe juttatta.
Krisztusnak egyik idős szolgája tanúságot tett arról, hogy az évek során sok igazságtalanságban volt része. Ő azonban Augustinus szavaival imádkozott: „Uram, szabadíts meg attól a belső kényszertől, hogy szüntelen igazolni akarjam magamat! Elmondja, hogy az Úr mindig igazolta őt, vádolóit pedig leleplezte.
Természetesen itt is az Úr a legmagasztosabb példánk, „…amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta arra, aki igazságosan ítél” (1Pt 2,23) (Nagyon idetartozónak érzem az előző verseket is: „Mert kedves dolog az, ha valaki az Istentől felébresztett lelkiismeretéért igazságtalanul szenved, és úgy visel bánatot. Micsoda dicsőség van abban, ha állhatatosak vagytok ugyan, de vétkezve és arcul veretve? Jót cselekedve és tűrve kell állhatatosságot tanúsítanotok, ezt kegyelemképpen adja Isten, erre hívtak el titeket.”
1Pt 2,19-21 Csia fordítás, - M. Z. megj.)
Ez tehát a mai nap üzenete. Amikor hazug vádak érnek, ne védekezzünk! Az Úré a háború. Ő harcol értünk. Mi maradjunk csendben!
William MacDonald: Ösvényem világossága – július 12.
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|