SAUL ENGEDETLENSÉGE

“Most azért figyelj az Úr beszédének szavára.” 1Sámuel 15,1b

Teljes szíveddel figyelj, mert valamit mond az Úr. Az amálekiták olyan nép volt, amely vétkezett Isten ellen, és beteljesedett rajta az ítélet. Mindent, ami belôle való volt, el kellett pusztítani. Erre szokták mondani az emberek, hogy kegyetlen az Isten. Ne felejtsük el, hogy a Bibliának mindig lelki mondanivalója van. Benned is vannak olyan dolgok, amik az óemberedbôl valók. Ne kedvezz nekik! Irtsd ki! Isten ellensége belül van, az óembered, a kívánságod, az önfejűséged. Állj szembe mindennel, ami belôled való. Ami belôlem való, bármilyen szépnek, jónak látszik, Isten szerint mind elpusztításra való. “Válaszd el a jót a hitványtól!” (Jer 15,19). Ami Istenbôl való, az a jó. Sámuel elmondta Saulnak az Úr parancsát. Saul pedig elment, és a maga akarata szerint cselekedett. Saul a népet kardélre hányatta, de Agágot - a királyt -, a juhokat és barmokat megkímélte. Ami jó volt, nem akarta elpusztítani. Isten akaratával szemben ott volt a saját akarata. Az Úr azt mondta Sámuelnek: “Megbántam, hogy Sault királlyá tettem... beszédeimet nem tartotta meg.” Sámuel átimádkozta az éjszakát, hogy azután elmondja Saulnak, amit az Úr szerint meg kellett mondania. Szeretném, ha életed útjára visszanézve látnád most az emlékoszlopokat, amiket magadnak állítottál. Láthatod a gyermekeidet, akiket “én” neveltem. A ház, amit “én” építettem. Abban a kertben, amit “én” kapálok, bárki kereshet gazt. Egy férfi kiállt a boltja elé, és azt gondolta: ez az a bolt, amit “én” vezetek. Agág az “én”-királyt jelenti, a régi természetedet, aminek eddig mindig megkegyelmeztél.

MI A KEDVESEBB AZ ÚRNAK?

“Engedd meg, hogy megmondjam néked, amit az Úr mondott nékem ez éjjel.” 1Sámuel 15,16

Sámuel Saulhoz érkezik. Saul meghajlik elôtte, és elmondja a vallásos szövegét: “Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.” A szöveg jó. Sámuel megkérdezi: “Micsoda az a juhbégetés... és az az ökörbôgés, melyet hallok?” Beszélhetünk, amit akarunk. Szavaink mögül bégetnek a juhok, és bôgnek az ökrök. Beszélhetsz az Úrról, ha minden mögül az “én” hangzik. Saul nagyon szépeket mond, de Sámuel hall. Megkérdezi: “Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél neki a prédának?” Figyeljünk a feleletre: “Én bizonyára hallgattam az Úr szavára.” Féligazságok! Mindig azt mondjuk, amit szerintünk az Úr szerint tettünk. “Elhoztam Agágot... és az amálekitákat elpusztítotttam.” Aztán mondja: “A nép azonban...” A nép az oka, a házastársam, a családom, a rendszer. Aztán megint jön a szép szöveg: a nép azért vette el a préda javát, “hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban”. Saul azt mondja: a te Istenednek akartam vele szolgálni. Nem az ô Istene! Sámuel, a te Istened nem az én Istenem. “Vajon kedvesebb-é az Úrnál az égô és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség?” Isten engedelmességet és szófogadást vár. Ha most egy mozdulattal áthúzza az eddigi vallásos életedet, nem marad belôle semmi. Ô az Úr, te vagy a szolga. Csak két úr van. De a másik nem te vagy! Ha elhagytad az Úrnak való engedelmességet, beléptél a Sátán hatáskörébe. Saul itt már azon a váltón van, ami megy lefelé. Isten ma kérdez: Saul testvérem! Átmész-e az önfejű életedbôl az Istennek alárendelt, engedelmes, Néki kedves életbe?!

VÉTKEZTEM - DE...

“Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak a szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptôl, azért hallgattam szavukra.” 1Sámuel 15,24

Nem tudom, hogy komolyan veszed-e az Isten szolgái által hirdetett Igét? Amikor kritizálod Isten szolgáját, kirázod magadból az Igét. Saul kimondta, hogy: “Vétkeztem...” Mégsem lett belôle megtérés. Ezután a csodálatos szó után mond még egy szót: “de”. Csak ezt ne mond, ha meglátod a bűneidet! Nem tudom, nem kellene tôled is megkérdezni: “Kitôl féltél és rettegtél, hogy hazudtál?” (Ézs 57,11). Kitôl féltél, hogy az Úr szavát megvetetted? Saul legalább megvallotta, hogy féltem. Ha egyszer megismered Jézust, meglátod, hogy Ô nem félt sem a gúnytól, sem a korbácstól, sem a kereszttôl. Mert szerette az Övéit mindvégig. Nálad mi van a “de” után? A Bibliában 365-ször fordul elô, hogy: “Ne félj!” Minden napra jut egy. “A gyáváknak és hitetleneknek... része a tűzzel és kénkôvel égô tóban lesz” (Jel 21,8 ). A gyávaság azért hitetlenség, mert nem látom elég hatalmasnak, gyôzelmesnek az Urat. Ma mondj fel a bűnnek! Saul elmondja Sámuelnek: “Most azért bocsásd meg az én vétkemet.” Sámuel bocsássa meg, nem az Úr?! Legmélyebben mindig az Úr ellen vétkezem. “Mindazáltal becsülj meg engem a népemnek vénei elôtt.” Mennyire fontos nekünk a látszat. Ki ne tudódjon, hogy ki vagyok. Saul itt még megtérhetett volna. Minden Istentôl elvetett ember életében van egy pillanat, amikor még megfordulhat az élete. Saul kimondhatta volna Sámuelnek, hogy igazad van. Mondd ki a “de” szót az eddigi életed ellen, nyiss ajtót az Úrnak és az Ô dicsôségének.

SAUL FÉLTÉKENYSÉGE

“És az Úrnak Lelke eltávozott Saultól, és gonosz lélek kezdte gyötörni Ôt, mely az Úrtól küldetett.” 1Sámuel 16,14

Saul kétszer mondta ki Sámuel elôtt, hogy vétkeztem. Rettenetes, amikor az ember a bűnbánatot félbűnbánattal fejezi be. Amikor bűnbánatunk mögött ott van a “de”, tudhatjuk, hogy Isten elôtt nem kedves. Féldolgokat Isten nem hallgat meg. Isten egészen adta magát, és egészet vár tôlünk is. Olyan igent, aminél nincs feltétel, nincs “de”. Saul életében az a tragédia, hogy elmulasztja az utolsó lehetôséget, és ettôl kezdve meredeken zuhan az útja a kárhozatig. Az Úrnak Lelke eltávozott tôle. Sokszor észre sem veszi az ember, amikor ez megtörténik. Egy darabig nagyon megdöbbentett, hogy a gonosz lélek, ami Sault gyötörte, “az Úrtól küldetett”. Jogosan küldetett. Az Úr Saullal befejezte a kapcsolatot. Amint Isten Lelke eltávozott tôle, jött a gonosz lélek, nem maradt üresen a szíve. Ha nem fogadod be Jézust, a te szíved sem marad üresen. Már az elsô lépésnél érezheted, hogy baj van. Jönnek a gyötrô gondolatok. A gonosz léleknek ez a jellemzôje. A Szentlélek soha nem gyötör, csak megfedd, megszomorít, de soha nem gyötör. Saul elhozatja Dávidot. Megszerette, meg is üzeni apjának, hadd maradjon nála. Aztán elindul az irigység, a féltékenység, és ellensége lesz Dávidnak egész életében. Hányszor van bennünk: milyen jó lenne, ha az a másik nem lenne! Nézz körül, mit teszel, mit mondasz féltékenységbôl. Ne engedd, hogy tönkretegyen! Jézus életén is láthatjuk végig, hogy mindnyájan rosszat gondoltak, és gondoltunk felôle. Bűneinkkel adtuk Ôt keresztre. Amikor vétkezel, Ôt bántod, minden bűnöd Neki okoz fájdalmat. Engedd, hogy feletted is Ô gyôzzön!

SAUL HALÁLA

“Akkor Saul vette a kardot, és belébocsátkozott.” 1Sámuel 31,4b

Sok ember annyi Igét hallott már, annyi mindent tapasztalt, és mégsem engedett. Júdás három éven keresztül járt Jézussal, hallgatta beszédeit, látta csodatételeit, gyógyításait. Mégis, hova jutott! Saul megmaradt saját akarata mellett, az engedetlenségben. Megláthatjuk, hogy az az ember, aki nem tűrte meg országában a varázslókat, élete utolsó idejében ehhez folyamodik. Ha az Úr nem felel, felel az Ördög. Saul másnak tétetve magát, éjjel elmegy a halottidézô asszonyhoz. Átlépte a sötétség útját és korlátait. Az asszony Saulnak magának mondja el, hogy kiirtatta a halott-idézôket. Milyen figyelmeztetése ez az Úrnak, ahogyan szembeállítja Sault önmagával. Az asszony felidézi Sámuelt. Hogy van ez, hogy felkiált, amikor meglátja Sámuelt? Hát csalt addig? Arra gondoltam, hogy minden ilyen asszony vagy ember csak azokat a szellemeket tudja idézni, akik az Ördög hatalma alatt vannak. De egy ilyen világos, ragyogó alakot ô még nem látott. Ezért mondja, hogy: “istenfélét látok feljôni a földbôl”. Isten nem engedi, hogy az övéit valamilyen módon megbolygassák. Ez a sötétségben járó asszony egy pillanat alatt világosságba kerül, és tudja, hogy Saul áll elôtte. Saul akkor kérdezi már Isten akaratát, amikor késô. Tudja, hogy nincs már kiút számára. Addig hallgass az Úrra, amíg kegyelmi idôben vagy. Saul, amikor már ott van az öngyilkosság elôtt, fél az ellenségtôl. Amitôl félt, az lett. Halálával dicsôséget szerzett az Ördögnek, mert ô lett a gyôztes. Fegyverhordozója nem merte ôt megölni, ezért saját maga vetett véget életének.

A KIRÁLYNÔ

“Felvétetett Eszter is a király házába, Hégainak, az asszonyok ôrének keze alá.” Eszter 2,8b

Az elôzményekben történik, hogy Vásti királynô kegyvesztett lett, mert amikor a király hívta, hogy mutassa meg magát a népeknek, nem engedelmeskedett. Ebben a részben van az is, hogy: “Mondának a király apródjai: keressenek a királynak szép ábrázatú szűz leányokat.” Szívünkben is ott kell legyen, ami az apródok dolga, hogy keressük azokat, akik még nem az Úréi. Az Ige szép ábrázatú lányok alatt nem azokat érti, akik testileg, hanem akik belülrôl szépek. Nyilván a vágy teszi az embert széppé, amikor elkezdôdik benne Isten munkája. A lányok az asszonyok ôrizôjének keze alá kerültek. Egészen odaadtad-e már magad, engeded-e, hogy a Szentlélek szépíthessen arra a napra? Szeretné leégetni rólunk a szeplôket, sömörgôzéseket, ami elcsúfítja a lelki arcunkat. Mennyi irgalmatlanság, keménység van bennünk! Isten azért tart itt a földön bennünket, hogy szépüljünk. Az összegyűjtött lányokból csak egy lett királynô. Így mondja az 1Kor 9,24: “Mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat. Úgy fussatok, hogy elvegyétek.” Úgy kell futnod, mindha egyedül lennél, és képviselnéd Isten országának dolgait. Minden futó beletartozik a Krisztus-testbe. Eszter királyné nem egy személy, hanem az Ô népe. “Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy” (Jel 14,4). A Bárány menyasszonya Eszter királyné. Akarsz-e társa lenni a szolgálatban? Úgy gondolkozni, mint Ô, ezen a világon, most, ott, amikor Isten többi hívô népe nem így gondolkodik? A 12 tanítvány is más volt, mint a többiek. Jézus elhívta ôket, hogy Vele legyenek, és azután kiküldte ôket széles e világra.

SZÉPÍTÔSZEREK

“És tetszett a leány az ô szemeinek, és kegyébe fogadta, és sietett neki szépítôszereket adni.” Eszter 2,9

Milyen nagy dolog, hogy kegyelembe fogadottak lehetünk. Hégai a Szentlélek Isten, aki ôriz és szépít. Isten tudja, miért lehetek azok között, akiket készít a nagy találkozóra. Nem vagyok több, alázatosabb, ami okot adna arra, hogy Isten szeretete kiválasztott. Hégai kiadta a szépítôszereket Eszternek, és az asszonyok legjobb házába vitette. Az otthonotok a legjobb hely a szépítésre. Mennyit lázadtunk már az ellen a hely ellen, ahová Isten helyezett. A körülöttünk élô emberek segítenek legjobban a szépítésben. Nézd úgy az embereket, hogy Istentôl kirendelve pontosan azt munkálják benned, amire szükséged van. Az Ige azt mondja, hogy “tizenkét hónapig bántak vele, hat hónapig mirtuszolajjal és hat hónapig illatos szerekkel” (12. vers). Egy ember arcát csúnyává teszik a pattanások, kiütések. Kiüt az indulatosság, elôjön a gôg, a fölény, az indulat, a dicsekedés, az önteltség. Az aggodalom és félelem ráncossá teszik az arcot. Nagyon sokszor nem veszed észre, hogy milyen kemény hangon beszélsz. Komoly szépítôszer a szenvedés. Nem olcsó dolog a szépség! Lelkileg sem az. A mirtusz keserű, sokszor nehezen megy keresztül az ember a szenvedéseken. Hat hónapig illatos szerekkel szépítették ôket, hogy elmenjen a saját szaguk. A menyasszonynak illatosnak kell lennie. Minél inkább nézed Jézust, annál inkább körülvesz a szépsége, illata. Ahhoz, hogy megvalósuljon benned a Krisztus élete, melyik hat hónapban tartasz? Eszter csak azt kívánta, amit a Szentlélek kívánt. Bár eljutnánk mi is ide, hogy megteljen a ház a kenet illatával, szentségével.

MENYASSZONY VAGY ASSZONY?

“És a király Esztert minden asszonynál jobban szerette, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ôelôtte.” Eszter 2,17

Amikor eljutok oda, hogy egészen átadom az életem, akkor leszek menyasszonyból asszony. A Krisztus-testben vannak tagok, akik a menyasszony, és vannak, akik a feleség életét élik. Odajutottál-e már, hogy teljesen az Úré vagyok, és ez egész életre és örök életre szól? A menyasszonyság egy idôleges kapcsolat. Találkozunk, de nem vagyunk együtt egész nap. Örömteli alkalmak ezek, de a menyasszonynak megvan a függetlensége. Úgy él, ahogyan jónak látja. Az asszony állandóan együtt van férjével. Azt mondja az 1Kor 6,17: “Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ôvele.” Feladott függetlenség, feladott akarat. Nincs titkom az Úr elôtt, mindent elmondok Neki. Egy asszonynak mindig volt egy kis külön pénze. Anyagilag nem merte magát rábízni az Úrra. Mi lesz, ha nem tudok megvenni valamit? József nem csak azt mondta a testvéreinek: “Jöjjetek közelebb hozzám”, hanem azt is: “Eltartalak én titeket.” Az ég és föld Ura a te férjed és Teremtôd! Amikor otthagytam az állásomat, anyagilag is rábíztam magam. Ha majd hazaérek, és megkérdezi: volt-e fogyatkozásod valamiben? - azt mondhatom: semmiben. Gazdagon, csodálatosan, királyi módon eltartott. Eszterrel megtörtént, hogy mindenkinél jobban szerette a király, és a királyi koronát a fejére tette. Vajon rád tehette-e már a királyi koronát, azt a dicsôséget, ami azoké, akik egészen az Övéi? Beszélhetett-e már veled az Ô országára tartozó dolgokról? Fáj-e neked, ami Neki fáj? Átadhatja-e, amit neked szánt, mint az Ô Teste tagjának?

A KÖZBENJÁRÓ

“Böjtöljetek érettem... és ekképpen megyek be a királyhoz... ha azután elveszek, hát elveszek.” Eszter 4,16b

Isten népét el akarják veszíteni. Az Ördög törekvése mindig ez. Hámán megszervezte elgondolását. Jó, hogy Istennek is megvannak a maga útjai. Ha együtt jársz az Úrral, ha a társa vagy, nem mindegy, hogy mi van a többivel. Ha baj van a gyülekezetedben, ne húzd meg a vállad. Márdokeus üzen Eszternek, hogy menjen a királyhoz könyörögni nemzetségéért. Ha megtudod a testvéreid nyomorúságát bárhol, menj a Királyhoz esedezni. Nem kicsi dolog, és nem könnyű. Mindent könnyebb csinálni, mint imádkozni. Valaki életre-halálra akadályoz. Isten ma elmarasztal bennünket, ha ezt nem tesszük meg. A 11. vers mondja, hogy aki bemegy a királyhoz hívatlanul, egy a törvénye: hogy megölettessék. Nem hívô ember az, aki nem életveszélyesen hívô. Az csak kegyeskedés. Minden engedelmességi lépés élethalálharc belül. Van, amikor nem jutok oda: “Ha elveszek, hát elveszek!” Eszter életének ez volt az értelme. Ezért jutott királyságra, ezen keresztül lett áldássá nemzetsége számára. Minden ember fél. Olyan jó az Ige: “Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nékem” (Zsolt 56,5). “Ha elveszek, hát elveszek.” Kivéve, ha kinyújtja rád az aranypálcáját. Nincs más mentség, csak “kivéve”. Ez a “kivéve” az a kegyelem, amit eddig mindig kinyújtott rám. Egyetlen védelmed lehet, ha Isten minden emberi értelmet felülhaladó szeretetét kinyújtja rád. Járt Valaki ezen a földön, akire az Atya nem nyújtotta ki az aranypálcát. Jézus kimondta: “Atyám, ha lehetséges...” Nem volt lehetséges. Isten nem nyújtotta ki Rá - és elveszett. Az “elveszek”-ben benne van, hogy Isten ezt is megengedi.

AZ ARANYPÁLCA

“Eszter felöltözött királyiasan, és megállt a király háza ellenében... Amint meglátta a király Eszter királynét... kinyújtotta a király Eszterre az aranypálcát.” Eszter 5,2

Ha szolgálatba mégy, jó volna királyiasan felöltözni, hogy tiszta legyen a szíved, a gondolkozásod. Érzitek-e, hogy imádságban is milyen nehéz eljutni “a belsô udvarba”? A legnagyobb bajom, hogy nem jutok imádságban a királyi szék elé. Imádságomban oda kell jutni, ahol belátok a mennybe, ahol odalátok Isten szentségéhez. Érzed-e ezt a feszült pillanatot? Most derül ki, mi történik Eszterrel, aki idemerészkedett anélkül, hogy hívták volna. Azt mondja az Ige: “Meglátta a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talált szemei elôtt.” Vajon megláthat-e minket az Úr, amint itt állunk? Ha megtalálod Vele a kapcsolatot, az a legnagyobb ajándék. Ha várat, tudsz-e várni? Tudsz-e megalázkodni, hogy állsz a küszöbön, míg meglát a Király? “Amint meglátta” - ha igazán társa vagy, akkor tudod, mindig kegyelem, ha ránk tekint. Nekünk semmi nem jár. Sem meghallgattatás nem jár, sem ránk tekintés, sem szeretet - csak kárhozat. Amint egy kicsi jog van a szívedben, nem fog rád tekinteni. Az Úr csak az Ô szolgálóleánya alázatos állapotára tekint (Lk 11,48 ). “És kinyújtá Isten Eszterre az aranypálcát.” Mióta Jézus Krisztus eljött, ki van nyújtva az aranypálca, a kegyelem. Bizalommal járulhatsz a kegyelem királyi székéhez. Amikor meglátta Eszter a kinyújtott pálcát, odament. Amikor Isten kinyújtja - újra érezheted, hogy nem elmélet számodra Isten kegyelme, hanem valóság. A király megkérdezte: “Mi kell néked, Eszter királyné? És mi a kérésed?” Isten kérdez - és a lehetôségek korlátlanok.

ESZTER LAKOMÁJA

“És elment a király és Hámán a lakomára, Eszter királynéhoz.” Eszter 7,1

Olyan megdöbbentô, hogy a király kétszer hívatja a királynét és Hámánt is, és Eszter nem mondja meg, mi a kérése. Miért nem, amikor tudja, hogy minden ezért van? Idôre van szükség, hogy a Király elôtt igazán és ôszintén meg tudjam fogalmazni, amit kérni szeretnék. Egy belsô készülôdés történik, de lehet, hogy külsô is. Az eseményeknek össze kell érni. A király nem alszik, elôhívja az írástudókat, olvastatja a könyveket. A 7. részben újra elhangzik: “Mi a te kívánságod, Eszter királyné? Megadatik.” Eszter kimondja: “Ha kegyet találtam szemeid elôtt, óh király! És ha a királynak tetszik, add meg nékem életemet kívánságomra, és nemzetségemet kérésemre.” Valamit hozzátett a kéréshez, amiért imádkoztak. Az ô életérôl nem volt szó. De megérett benne, és kimondta elôször azt, hogy “életemet”. Isten mondja: “A lelked zsákmányul adatik néked, valahová mégy.” Nem a testi, az új életed. Kéred-e az életed számára Jézust, az Életet? Az Istennel való kapcsolatot? Fontos nekem Isten népe boldogsága, de a Veled való kapcsolatom még fontosabb. A Krisztus-test egy élô szervezet! Magától él, fejlôdik. Van-e ilyen tudatod, hogy bennünket egybeszerkesztett Isten? Ha rossz állapotban vagy, Isten egész népére kihat. Eszter megindokolja kérését: “Mert eladattunk én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket.” A király megkérdezi: “Ki az, és hol van az, akit az ô szíve erre vitt?” Így mondja Eszter királyné: “Az ellenség, ez a gonosz Hámán.” Akkor Hámán megrettent a király és királyné elôtt. Ha igazán egy vagy a Királlyal, az ellenség meghátrál.

A GYÔZELEM

“És megírá Ahasvérus király nevében, és megpecsételé a király gyűrűjével. És külde leveleket lovas futárok által... a királyi ménes gyors paripáin.” Eszter 8,10

Eszter tovább szólt a király elôtt. Azt hiszem, az a mi bajunk, hogy elkezdjük az Úrral való beszédet, és a munka, a saját gondolataink nem engedik, hogy tovább szóljunk. Sokszor kelünk fel az imádságból, mielôtt meglenne a gyôzelem. Eszter teljesebben leborult, sírt és könyörgött. Ez már több annál, minthogy megáll a belsô udvar küszöbén. Jézusról írja a Zsi-dók 5,7: “Ki az Ô testének napjaiban könyörgésekkel és esedezések-kel és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani ôt a halálból, és meghallgattatott az Ô istenfélelméért.” Eszter megkapta, amit kért, Hámánt felakasztották. Vajon értjük-e, hogy a kereszt, amit Jézusnak állítottak, az Ördög vereségét jelentette? Ahova Márdokeust akarták akasztani, oda Hámán került. Az a kereszt, amit úgy nézünk, hogy Jézus halála, az a Sátán halála. Isten evangéliuma hirdettetik minden nép között, annak írása és nyelve szerint. Neked az a dolgod, hogy hirdesd azok nyelvén, akik körülötted vannak és élnek. Isten nem azt akarja, hogy éppen csak éldegéljünk, hanem hogy fejlôdôképes népe legyünk. Az Ige még azt is mondja: “Megengedte a király a zsidóknak, akik bármely városban vannak, hogy összegyűljenek, és keljenek fel életükért.” Egyszer megkérdeztek: kitôl van engedélyed? A Királytól! Kinek a nevében szólsz? Az Úr Jézus nevében! Viheted, adhatod tovább az üzenetet királyi futárként, hogy sokan legyenek hívôkké ott, ahol élsz. Érted-e már, Eszter királynô, mi a dolgod?

ÁLDJAD AZ URAT!

“Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensôm az Ô szent nevét. Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérôl.” Zsoltár 103,1

János 3. levele 2. versében írja az apostol Gájusnak: “Légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.” Kérdezd meg magadtól: bennem jó dolga van a lelkemnek? A Lélek a legnagyobb kincsünk! A zsoltáríró a lelkével beszél, és biztatja. A Zsoltár 42,6 szerint van csüggedô, nyugtalankodó lélek. Ismered azt, amikor a lelked emésztôdik benned? Vagy amikor eped Isten után? “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26). Megadsz-e a lelkednek mindent, amire éhezik? Van külsô és belsô világunk. Voltál már úgy, hogy örült a bensôd? Sajnos, a lelkünk feledékeny lélek. Mennyi minden jót tett már veled Isten, és elfelejtetted. Gondoljunk a tíz bélpoklosra, mind a tízen tudták mondani: Uram, könyörülj rajtunk! És csak egy ment vissza hálát adni. Attól félek, ma egy sem menne vissza. Hol vagy, amikor áldani kellene az Urat, és hálát adni?! Feledékeny lélek! Légy hálás az Úrnak! Mi lenne, ha most azt mondaná: évtizedekig vártam, hogy hálát adj a szemed világáért, hogy hallasz, hogy tudsz járni. Adtál-e már hálát azért, hogy adott Megváltót? Adta a karácsonyi, a nagypénteki ajándékot. Adta az Ô Egyszülött Fiát. Tudom, hogy bűnbocsánatot kaptam, hogy megváltott, és van olyan nap, hogy nem köszönöm meg. A mennyei karok, az angyalok, a szeráfok dicsôítik Jézust. Csak a föld hallgat?! A föld, akiért történt, elfelejtkezett?! Mondd most a hálátlan lelkednek: “Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérôl!”

BŰN, BETEGSÉG

“Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” Zsoltár 103,3

Jézus legnagyobb jótéteménye a bűnbocsánat, a gyógyítás. A kereszt! Mert ezen végezte el szabadításunkat. Lelkemnek vannak bűnei és betegségei. A testi betegség összefügg a lelki betegségeimmel. Hogy vétkezem, az egy történés. Ezeknél a történéseknél van szükségünk bocsánatra. A 32. zsoltár mondja: “Megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.” A megavult dolgokból mindig rossz szag jön ki. Akinek életében évtizedes bűnök vannak, hiába próbál új életet kezdeni, mindig feljön a rossz íz. Óriási dolog, hogy “...megbocsátja minden bűnödet”. Nem tudsz olyat tenni, gondolni, érezni, amire ne volna elég Jézus vére. Ô nem azért keresi a bűnt, hogy megbüntesse, hanem hogy megbocsássa. Ez az, amiért áldanom kell Jézust naponta. Ne feküdj le anélkül, hogy meg ne kapd a bocsánatot. Ha kell, emberektôl is. “Meggyógyítja minden betegségedet.” A léleknek van betegsége? Amikor a bűn már nem történés, hanem állapot, újra és újra elôjön, az már betegség. A múltkor valakire haragudtam. Azon a napon kellett beszélnem arról az Igérôl: “Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet?” (Acs 5,3). Egész nap figyeltem, hogy “foglal”. Elég egy rés, már “foglal”, és eltűnik belôlem az öröm. Nincs egészségesebb élet, mint az Úr szerinti élet. Jézus gyógyítását a Biblia így hívja: szabadítás. A bocsánat a múltra vonatkozik, a szabadítás a jövôre. Jó volna, ha nem fél egészséggel mennél tovább. Az Úr mind a kettôt akarja. Fogadd el Tôle! Azért mondja egy lélegzet alatt mind a kettôt: “Megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”

MEGKORONÁZ

“Aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” Zsoltár 103,4

Egy megváltott élet az új élet. A tested koporsóba jut. Az életed nem! A lelked nem kerül koporsóba, ha Jézust megismered, ha az Övé vagy. “Megváltja életedet a koporsótól.” Egyre tágasabb térre kerülsz. Egyre bôvebb lesz a szeretetköröd, egyre több embert tudsz szeretni, egyre nagyobb lesz a szívességed, az irgalmasságod, a megbocsátókészséged. Egyszer majd belekerülsz abba az örökkévaló életbe, ahol sem idô, sem tér nem szorít már. Tovább mondja az Ige: “Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” Egy korona, ami láthatatlan, és mégis látható. Isten kegyelmének és dicsôségének koronája. Amikor Jézus lejött a hegyrôl, sugárzott az arca. Rajta volt a kegyelemnek és irgalmasságnak a koronája. Valahol tíz embert akartak kivégezni. Az utolsó pillanatban valaki kilépett közülük. A kivégzôk közül egy a helyére ugrott. - Megôrültél? - kérdezte a társa. - Tíz koronát láttam lehullani az égbôl, egynek alája álltam. Az Úr meg akar koronázni. Szeretne kihozni a kényszerek életébôl egy új életre, amelyen a Szentlélek bélyege van, amely elpecsétel a teljes váltság napjára. A középkori szentek feje fölé pléhkoszorút tettek. A glóriát akarták ábrázolni, a világosságot, ami körülveszi ôket. Internáltként nagyon jó kapcsolatban voltam az ôrökkel, rendôrökkel. Az érkezô látogatók hosszú sorban várakoztak. Egyik rendôr odajött hozzám, és azt mondta: hárman jönnek magához. Kérdezem, honnan tudja? - Látom rajtuk! Egy ember, aki ilyet soha nem ismert, egy százas tömegbôl meglátta, hogy ki a megkoronázott. Válaszd a napfényes életet, amit Ô tartogat számodra.