Érdekes, hogy az idő hogyan változtatja meg az emberek gondolkodását. Nekem úgy tűnik, hogy nálad Figyelő az idő inkább megcsunyítja az emlékeket. Például két évvel ezelőtt, a tali után egy nappal az alábbiakat írtad a taliról:
Figyelő írta:
Régi, jó szokásunkhoz híven, tekintsünk vissza - még most, friss emlékekkel - a tegnapi fórumtalálkozóra!
Ki, mit "kapacitált" belőle - ha egyáltalán? Kellemes vagy kellemetlen meglepetés volt az egész?
Volt-e olyan része a beszélgetésnek, bizonyságtételeknek, ami segített hited növekedésében?
A magam részéről sajnálom, hogy Fony továbbra is inkognitóban maradt, akárcsak Kikka. Semi pedig tavaly óta tartozik két puszival.
Örülök, hogy új találkozásaim is lehettek, a viszontlátáson túl.
Köszönöm a sok munkát a szervezésben, a sok finomság elkészítésében. Szenély szerint Erikának a nagy adag juhtúrót - igen finom. Az Úr áldja meg őt és férjét nagylelkűségéért, hiszen önmagában a Felvidékről ideruccanni sem olcsó mulatság.
Magdának köszönöm a könyvajándékot, Tavasznak a könyvjelzős emléket, Boglárkának a "jelenléti" képeslapot.
Ha valakit érdekel a könyvkivonat (Imáddal érintsd meg a világot!), az keressen meg e-mailben, s elküldöm. Nyomtatott formában csak az a két példányom volt, amit Erikának és Boglárkának szántam.
Végezetül, de elsősorban áldom az Urat az alkalomért és kérem Őt, hogy túl a "testies" örömködésen túl, kiben-kiben munkálja tovább az esetlegesen és reményem szerint Tőle való gondolatok (ha voltak ilyenek)kibontását, megszentelődési fejlődését!
Amennyiben eszköze lehettem ebben; kizárólag Őt illesse a dicséret és magasztalás!
)
