Most vol egy kis időm úgyhogy megírtam a "frankót".
A polgári jobboldal nem államközpontú.
Nem szereti a nagy erős államot és főként nem a nagy újraelosztó államot, nem gondolja, hogy támogatni kellene rétegeket, hanem azt mondja, hogy a polgár önálló, öngondoskodó, önmagáért felelős ember, aki nem szereti, ha megmondják, hogy mit csináljon, mert tudja, hogy mi a dolga.
Szereti a szabadságot, az önállóságot, nem szereti, ha más akar helyette dönteni, pláne a pénzét elosztani. Tiszteli a magántulajdont.
A valódi polgárságot, a középosztályt nem kell támogatni, hanem békén kell hagyni.
A polgári jobboldal NEM ANTISZEMITA !
Tiszteli a bibliai erkölcsöket, de herótja van ha egy felekezet állammal összefonódva, előnyökhöz jutva, pláne erőszakosan akarja terjeszteni a hitét.
A polgári jobboldal kapitalista, haszonelvűen néz a világra. Értékmérője a teljesítmény és távol áll tőle minden feudális előjogokat biztosító rendszer.
Ezzel szemben
a feudális jobboldal nem teljesítmény, hanem élőjog barát. („Nekünk jár, ezért, meg ezért…!)
A feudális jobboldal antiszemita, nacionalista, államegyházban gondolkodik, a másként gondolkodókkal szemben kirekesztő, antidemokratikus. A problémákat általában máshol, másban, valahol kívül, keresi, bűnbakképzési kényszere van.
A baloldal ármánynak, leküzdendő sorcsapásnak tartja, hogy vannak szegények és gazdagok, tulajdonosok és alkalmazottak. Ennek következtében szolidaritás címszó alatt állandóan a kiegyenlítésem munkálkodik. Úgy gondolja, hogy a gazdagok alapból tartoznak a szegényeknek, mert a különbséget valami igazságtalanság, rendszerhiba okozza. Nem akarja elfogadni, hogy ez törvényszerűség. A kiegyenlítést állami feladatnak tartja ezért etatista, állampárti.
A munkaadóknak kétségkívül helyzeti előnye van, a munkavállalókkal szemben, de ezt nem lehet ármánynak tekinteni.
A baloldali mozgalmaknak az a része amely a hátrányban lévők érdekérvényesítését célozza és erősíti, a keresztények számára is nyugodtan vállalható, de a balszélnek az a gondolata, hogy akkor tesz igazságot, ha a gazdagoktól erővel elveszi a tulajdont és közös tulajdonban szeretné működtetni, az elfogadhatatlan.
A baloldal sem teljesítmény centrikus, hanem egalitárius, ami nagyon rontja a hatékonyságot
A liberalizmus szabadságtisztelete tiszteletre méltó. Az emberi jogok, szabadságjogok nagyon is bibliai alapokkal rendelkeznek. A politikai és gazdasági szabadság szabadelvűség, demokratikus gondolkodás, mind pozitív és vállalható fogalmak.
A liberalizmus szélsőséges árnyalata, amely erkölcsi szabadosságot és totális relativizmust hirdet, keresztény számára szintén nem elfogadható.
Továbbá jellemző még, hogy amíg a jobb és baloldal szélsőségei autarchikus, diktatórikus gondolkodásúak, sokszor össze is érnek, addig a szélsőséges liberalizmus anarchiába hajló.
Összefoglalva. Szerintem mindhárom nagy politikai irányzatnak, van keresztények számára elfogadható és elfogadhatatlan szegmense, ezért valójában egy bibliai keresztény nem világnézeti alapon kell, hogy a politikához hozzáálljon. A keresztény viszonyulás alapja, hogy az adott politikai erő, hogy viszonyul valójában az evangéliumhoz, a vallás és lelkiismereti szabadsághoz.
Amit szeretnék még hozzáfűzni, hogy az általam rajzolt palettán pl. az evangéliumi kereszténység a polgári jobboldalon nagyon jó érezhetné magát, ha létezne ilyen Magyarországon. De nem létezik.
Jobboldalunk feudális jobb skáláján terül szét a light-nácitól, a náci-ig. - Eddig még nem szerkesztettem bele senkinek a hozzászólásába, remélem ezután sem fogok. Az előbbi mondat azonban túl messzire megy, még akkor is, ha ezzel nem a célcsoportot, hanem a saját véleményalkotásának realitását minősíti -amúgy kultúrált vitastílusáról ismert - kedves Ex barátunk. (admin) Ezzel a jobboldallal az evangéliumi keresztények nem tudnak közösséget vállalni, a történelmi „keresztények” pedig érdek-összefonódás révén jól el vannak velük.
Az itteni politikai vitánknak ez a gyökere, szerintem.
A különböző politikai nézetek lényege csak annyi, hogy a különböző társadalmi-politikai problémákra különböző megoldásokat kínálnak. Egyik sem abszolut igazság, hiszen egy társadalomnak néha jobbos, néha balos, néha liberális megoldásokra van szüksége. Szélsőségekre viszont soha.
üdv
ex
