ÉKESSÉG, IFJÚSÁG

“Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” Zsoltár 103,5

Jó volna minden reggel azzal kezdeni a napot, hogy mondanánk lelkünknek: “Áldjad, én lelkem, az Urat!” Amikor az Ige azt mondja: “Jóval tölti be a te ékességedet”, nem a testi, hanem a belsô életedre gondol. A testi életed ugyanaz marad, de a bensôd megváltozik. “Az Ige testté lett, és lakozott mi közöttünk” (Jn 1,14). Jézus testében hordozta el a testben elkövetett bűneinket. Emlékezzünk a megostorozott, meggyalázott, keresztre feszített testre. Azután Lélekké lett - Szentlélekké -, hogy jóval tölthesse be ékességedet. Hányan irigylik azokat, akik valóban szépek! Istennek elég szép vagy arra, hogy jóval töltsön be. Hogy Jézus Szentlélek formájában ott lakhasson a szívedben. Hogy cselekedjen kezeden keresztül, hogy Ô nézzen ki a szemeden át. Jézus mondta: “Nincs senki jó, csak egy, az Isten” (Lk 18,19). Ha Ô benned lakik, Ô szól és cselekszik rajtad keresztül. “Megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” Az Úr azt akarja, ne járj, ne fuss, hanem repülj! Isten tud adni szárnyakat, a hit szárnyait. Semmivé lesz az az erô, ami eddig tönkretett, lehúzott. “Akik az Úrban bíznak...” Testvérek, ez hit kérdése. A világon a legnagyobb erô Isten ereje. Bízol-e Benne? “Az én Istenemmel kôfalon is átugrom” (2Sám 22,30b). Hinned kell abban az erôben, amire az Ige azt mondja, hogy legyôz mindent. Krisztus a gyôztes, bűnön, poklon, halálon gyôzött, és ez az erô benned van. És akkor repülhetsz hazáig. A végállomásig - az örökkévalóságig. Nem kell fáradt hívônek lenned. Bízz Benne, és naponta megújul az erôd.

AZ ÁLDÁS

“Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Róma 9,13

Sokáig nem értettem, és igazságtalannak tartottam ezt az Igét. Aztán megértettem, hogy emberek a Bibliában egy-egy embercsoportnak a jellemzôi. Van Jákób-féle, és van Ézsau-féle ember. Jákób az a fajta ember volt, aki mindent megtett az áldásért. Az elsôszülötté volt az áldás, az Istennel való kapcsolat. Jákób ezt kereste. Életünkben minden az áldástól függ. Nem az ügyességünktôl, nem a szorgalmunktól. Vajon az a fajta ember vagy, akinek egyetlen vágya van: hogy áldott lehessen, és áldássá lehessen? Az Úr ezt a fajta embert szereti, és ezt tudja felhasználni. Ézsau eladta elsôszülöttségi jogát. Mást keresett, az emberek tetszését, anyagiakat, dicsôséget. Ez a fajta ember nem felel meg Isten tetszésének. Csak kétféle ember van: Ézsau vagy Jákób. Minden gyermeke az Úrnak, aki Jézust befogadta, az elsôszülöttek seregéhez tartozik. Állapítsd meg, odatartozol-e már? Mindennél fontosabb-e számodra egy életen keresztül az áldás? Az áldásnak Isten szerint feltételei vannak. Az ószövetségi feltétel: Hozzátok be a tizedet, engedelmeskedjetek az Úrnak, és áldást árasztok rátok bôségesen (Mal 3,10). Nagyon sok ember vigyáz arra, nehogy túl sokat adjon Istennek. És várja az áldást. Az Újszövetség sokkal többet mond. Úgy kell adnia magát, ahogyan Jézus adta, teljesen az utolsóig. “Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” (Jn 13,34b). Magadnak, családodnak mit szeretnél? Jó állást, jó házasságot, jó körülményeket - vagy áldást?!

KAPCSOLAT AZ ÚRRAL

“Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak.” Zsoltár 133,1

Hogy milyen bôséges az áldás, azt láthatjuk, amikor Jézus az öt kenyeret megáldja, és ötezer ember lakik jól belôle. Az áldás mindig annyit jelent, hogy a kicsibôl óriási lesz. Péter egyetlen prédikációjára háromezer ember tér meg. Ez áldás! Nem ahhoz mérten jön az áldás, amim van vagy amit tudok. Mérték nélkül jön. Leszel-e az az ember, aki várja az áldást? Amikor a református templomokat nézem az országban, arra gondolok: ezeknek az embereknek volt hitük. Isten mértéke sokkal nagyobb és elképzelhetetlenebb. Várod-e az áldást az Ô mértéke szerint? Sokszor olyan beszűkült a hívô ember látóköre, hogy keveset mer várni. Az áldás, az Úrral való kapcsolat másik komoly feltétele: “Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” Amikor az övéi szeretetben tudnak együtt lenni, imádkozni, szolgálni. Ha ez nincs meg, az alapfeltétel hiányzik. Isten nem gyönyörködhet bennünk, és nem küldhet áldást. Vajon nincs-e olyan dolog az életünkben, amivel akadályozzuk Isten áldását? Isten beáradó szeretete az áldásban válik kiáradó szeretetté. Hiába imádkozunk áldásért, ha nem engedjük beáradni testvéri közösségünkbe, az együttélésünkbe. Vigyázz, nehogy a jogaiddal, kritikáddal, a hibakeresô szemeddel akadályozd az áldást! Komolyan döntsük el, hogy egészen akarom adni magam. Mindenben engedni kívánok, hogy ez a kicsi életem hordozhassa az áldást. Félreteszek mindent, ami az áldás elnyerésében akadályoz. Jákób-féle ember kívánok lenni, aki fölött ott van ez a mondat: “Jákóbot szerettem.”

VERSENGÉSSEL NEM LEHET MEGSZEREZNI

“És beteltek az Ô szülésének napjai, és ímé kettôsök voltak az ô méhében.” 1Mózes 25,24

Az isteni rendben a nagyobb szolgál a kisebbnek. Minél kisebb leszel, annál inkább tied az áldás. Jákób is mindent megtett az áldásért. A versengés már az anyaméhben megkezdôdött. Jákób már akkor elôzni akart. Megszületik Ézsau, hozza magával az óriási elônyt, az elsôszülöttségi jogot. Az Ige szerint minden elsôszülött az Úré. Gondoljunk az elsô két született emberre: Kain a nagyobb, Ábel a kisebb - és övé az áldás. Ô viszi a bárányt, ô kedves az Úrnak. A tékozló fiúnál is a kisebbiké az áldás. Miért akarsz mégis mindig nagyobb lenni?! Jákób a születésnél nem tudott elsô lenni, ezért belefogódzik Ézsau sarkába. Nem bírjuk elviselni a lemaradást. A lelki életben a sarokba fogódzás az utánzás. Látsz valakit, akin áldás van. Utolérni nem tudod, csak a sarkába fogódzni. Isten gyermekeinél rettenetes az utánzás. Ézsaunak megvolt az elsôszülöttségi joga, de nem becsülte. Ézsau testi ember volt. Sokan mondják: mire nekem ez az egész vallásosság? Ezért mondja az Ige: “Ézsaut gyűlöltem” - azt a fajta embert, akinek nem kell az Ige, nem kell Jézus. Jákóbnak nincs, és mindenáron akarja. Eljön az alkalmas pillanat, amikor Jákób azt mondja: “Add el hát nékem azonnal az elsôszülöttségedet.” Itt az elôzés pillanata. A könnyelmű mondat: “Ímé, én halni járok, mire való nékem az elsôszülöttségem?” Eladom! Ennek a két embernek az életében itt a lélegzetelállító pillanat. Jákób csúnyán elôz. Ledobta Ézsaut a pályáról. Sok mindent megkap Jákób, csak éppen az áldást nem. Megvette, versengéssel megszerezte, és mégsem az övé. Az Úr szeretné, ha megértenéd, csak az Ô útján van áldás!

CSALÁSSAL NEM LEHET MEGKAPNI

“És lett, amint elvégezte Izsák Jákóbnak megáldását... az ô bátyja, Ézsau is megjött vadászásából.” 1Mózes 27,30

Izsák komolyan kezdte életét az Úrral. Isten ígéretét mégis megváltoztatta az ô gondolatai szerint. Elfelejtett vagy megváltoztatott ígéretek. Meghomályosodott szem. Vajon úgy látsz-e most is, mint amikor az Urat megismerted? Izsákban a lelki ember kisebbedett, a testi nôtt. Rebeka mindegyikünkben ott van. Sürgôsen cselekedett, hogy meglegyen az ígéret. Jákób hallgatott Rebekára. Benne volt az Istentôl kapott vágy az áldás után. Szegény Jákób! Egy komoly fordulat következett be az életében. Vajon nem szólalt meg benne a Szentlélek? De igen! “Olyan leszek elôtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.” “Netalán megtapogat engem az én atyám.” - Az észnek erre is volt gondja. Minden sikerült. Isten engedi? Nem szól közbe? Isten engedte. Jákób mindent megkapott, csak az áldást nem. Az emberek becsaphatóak. Vigyázz, Isten Lelke nem! Vajon nem úgy vagy-e, hogy rajtad a hívôséged már csak ruha? Kivel beszélsz, ha imádkozol? Istennel, magaddal vagy másokkal? Valaki az összes csalásodat ismeri, és tudja, hogy milyen vagy igazán. Mi kitanult csalók vagyunk. Jákób önmagát csalja meg. Minden sikerült. Nem jött korábban Ézsau, hogy megakadályozza a csalást, hogy Jákób ne kapta volna meg az áldást. Jákób még el is mehetett, hogy Ézsau ne álljon bosszút rajta. Látjuk, hogy sem versengéssel, sem csalással nem tudja Jákób megnyerni az áldást. Útban van a rokonsága felé. Rebeka nem látta többé a fiát. Neve nincs a hithôsök között. Mert nem “hit által” cselekedett, hanem saját akarata szerint.

MUNKÁVAL NEM LEHET MEGSZEREZNI

“És monda néki Lábán: Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr.” 1Mózes 30,27

Jákóbért áldotta meg Isten Lábánt családdal, unokákkal, gazdagsággal. És mégsem volt Jákóbé az áldás. Sokféle áldás van. Jézus maga az áldás! Akié Ô, azé az áldás. Istennek sok szolgája komolyan dolgozik, látogat, beszélget, és nincs áldás. Az áldást munkával sem lehet megszerezni. Jákóbnak hiába volt meg az elsôszülöttségi joga, nem volt meg az elsôszülöttségi áldás. Lehet, jogod van arra, hogy magad Isten gyermekének mondd, de nincs áldás az életeden. Nem teljesednek be az ígéretek, nincs körülötted ébredés. Nem tér meg a házad népe. Jákób családi életében sincs áldás. Veszekszik a két feleség. Versengés, békétlenség van közöttük. Amikor Jákób megáldja gyermekeit, csupa földit ad nekik: termést, gyôzelmet az ellenség felett, búzát, gazdagságot. Testi dolgokban lehet ügyeskedni, sok mindent megszerezni. Lelki dolgokban nem! Jákób elôször megvette, aztán kicsalta, aztán megdolgozott érte. A Jabbók révénél egyetlen kívánsága van, hogy áldj meg engem! Bár szívünk mélyébôl fakadna fel ez a kívánság, hogy Uram, nem akarok áldás nélkül maradni! Jákób úgy érezte, nem tud tovább élni nélküle. Aki még nem jutott ide, az nem is fogja megkapni. Létfontosságú kell legyen életedben az áldás. Jákób útja egyre szűkül. Egyre közelebb kerül ahhoz a pillanathoz, amikor nem mehet tovább. Szoros kapu elé kerül, szembesülnie kell Ézsauval. Emlékezzünk Bálámra, akit odaszorított az Úr, hogy se jobbra, se balra nem volt már kitérô. Hiába kapsz meg mindent, ha nem nyugszik meg rajtad az Isten áldása.

MEGTÉRÉSSEL MEGKAPHATÓ

“Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodik ôvele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.” 1Mózes 32,24

Egy történésekkel teli éjszaka. Az elsô, amit Jákób ezen az éjszakán tesz, hogy átköltöztette mindenét a Jabbók révén. A Jordán a Bibliában a halál folyója. Tehát halálba adta mindenét, amije volt. A legnagyobb értékkel kezdi: feleségeivel. Rákhel volt a bálványfeleség, akit mindenkinél jobban szeretett. Ha át akarsz jutni, akkor a bálványaiddal kezdd el. Jákóbnak volt egy bálványgyermeke is: József. Átviszed-e most azt, akit a világon a legjobban szeretsz? A lelki történetünkben ezt így hívják: teljes, tökéletes, feltétel nélküli átadás. Jákóbnál tusakodás, imádkozás közben történik valami. Isten Lelke nem tud rajta erôt venni. Lehet, te sem engeded Ôt a döntô ponthoz érni. Valahol illetnie kell az Úrnak. A német fordítás így mondja: “megütötte”. Ahol nálad és benned fordul minden, meg kell, hogy üssön... Lehet, hogy az akaratvilágod a legerôsebb az életedben. Isten soha nem téveszti el a helyet, sem az ütés erôsségét. Hagyd abba a kérdést, hogy miért itt, miért pont ennek kellett történnie? Isten nem üt feleslegesen. Jákób soha többé nem járhatott úgy, mint elôtte. Attól kezdve sántított. Áldott sántaság! Ezt mondja az angyal: “Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal.” Testvér - reggeledik! Elkezdôdik a világosság. Elhangzik a mondat: “Nem bocsátlak el tégedet, amíg meg nem áldasz engemet.” Felhangzik a kérdés: “Mi a te neved?” Jákób kimondta: Csaló. Ma harcold meg az Úr elôtt, hogy ôszintén ki tudd mondani a neved. Hogy új nevet kaphass, hogy felöltözhesd a Krisztust. Akkor rajtad, a hátralevô életeden ott van és ott marad az áldás.

JÁNOS MÁRK

“Barnabás és Saulus pedig visszatértek Jeruzsálembôl, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk.” ApCsel 12,25

Márk elindult az Úr követésében, és komoly hívô testvérekkel szolgált együtt. Elérkeztek egy városba, ahol az Ördög elsô komoly támadásával találkoznak. Ahol Isten Igéje hirdettetik, ott az Ördög is jelen van. Itt Elimáson keresztül mondott ellent a Sátán az Igének. Nagy ütközet lehetett, amikor Pál kiűzte Elimásból a gonosz lelket, és azt mondta: “Vak leszel, és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállott reá; és kerengve keres vezetôket.” A tiszttartót ez annyira megdöbbentette, hogy megtért. Gyôzött Isten Igéje. János Márkot is megrendítette az esemény. Utána mégis elhagyja a tanítványokat. Márk megijedt. Ez ilyen komoly dolog? Tényleg van Ördög, aki engem is megtámadhat? Ez az egyik fajta félelem, a másik, amikor a javaimat féltem. Pilátus világosan tudta, hol az igazság, és hogyan kellene döntenie. Tudja, hogy Jézusban nem talál bűnt, de félti az állását, a palotáját, a császár barátságát. Van neked mit féltened Istentôl? Ha valaki félt valamit, biztosra veheti, hogy elveszíti. János Márk is rosszul döntött életének ebben a pillanatában. Kérdés, mit nevezel boldogulásnak, azt, hogy több pénzed legyen? Hiába csinálsz gyermekeidnek külsô mennyországot, ha életeden nem látják keresztülragyogni az evangéliumot. Van egy vigasztaló mondat. A Levelekben olvashatjuk, hogy az öreg Pállal újra ott van János Márk. A meghátrált tanítványt újra hívja Jézus. A meghátrált tanítványnak is van kegyelem. Követed-e Jézust, aki kezét lábát átszögezve, érted függ a kereszten?!

APOLLÓS

“Ami pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem ôt, hogy menjen el hozzátok... de semmiképpen sem volt kedve, hogy most elmenjen.” 1Korinthus 16,12

Az Ige elmondja Apollósról, hogy zsidó származású, görög műveltségben tanuló, ékesen szóló férfiú volt. Tanulta az Igét, jó képességei voltak. Mai szóval úgy mondhatnánk: vallásos ember volt. Ismerte Jézust, hirdette is, és mégis testi ember maradt. Világosan elmondja az Ige, hogy “nem volt kedve”. Egy szolgáló ember, akinek a kedve irányította az életét. Lehet valaki úgy Isten szolgája, hogy amihez nincs kedve, azt nem csinálja? Apollós benne volt a szolgálatban, Pálékkal járt, de nem a Szentlélek irányította az életét. “Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai” (Róma 8,14). Nézzük meg magunkat, nem vagyunk-e testi emberek? Ki vezet téged: a kedved vagy a Szentlélek? Nem úgy van-e, hogy hol van kedved Igét olvasni, hol nincs? Van-e kedved imádkozni, bizonyságot tenni? Apollóst Pálon keresztül kérte a Szentlélek, de neki most nem volt kedve elmenni szolgálni. Milyen okaink vannak, amikor az Úr kér tôlünk valamit? Belefutok a munkába, aztán tetszik, és nem tudom abbahagyni. Kérdezd meg Jézust, Uram, volt-e kedved egy fárasztó nap után átimádkozni az éjszakát? Volt-e kedved a Gecsemánéban vért verejtékezve harcolni, amikor tanítványaid elaludtak? Volt-e kedved odafeküdni a keresztre? Döntsd el ma, búcsút mondasz-e a kedvednek, hogy ne légy többé testi keresztyén? Hogy lehess olyan emberré, akit vezethet, akit használhat, aki napról napra, évrôl évre Ôhozzá lesz hasonlóbb

DÉMÁS

“Démás engem elhagyott, e jelenlevô világhoz ragasz- kodván.” 2Timótheus 4,10

Pál apostolnak az utolsó levele ez, amit szolgatársának, Timótheusnak ír. Pál tudta, hogy végére ért annak a munkának, szolgálatnak, amit az Úr rábízott. Ebben a levélben van egy szomorú mondat: “Démás engem elhagyott, e jelenlevô világhoz ragaszkodván.” Jó volna megnézni, nem vagyok-e az a Démás, aki valahol elhagytam az Urat? Mert vagy az Úrhoz ragaszkodom teljes szívvel, vagy a jelenlevô világhoz. Ez két dolog! Itt nincs is-is, mint a legtöbb ember gondolja. Ez kizárt dolog. Nem lehet két úrnak szolgálni! Aki a jelenlevô világhoz ragaszkodik, elôbb-utóbb elhagyja az Urat. János hihetetlen komolysággal írja: “Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete” (1Jn 2,15). Isten nem azért mondja, hogy ne szeressétek a világot, mert valami jót akar tôlünk elvenni. Ha egy kicsit nyitott szemmel járunk, látjuk, milyen fejlôdés van a technika, tudomány, művészet területén. De gondoljunk arra, hogy lelki és erkölcsi vonalon milyen iszonyú a romlás. Látjuk a széthullott családokat. Pedagógusok kétségbeesve mondják, hogy nem bírnak a gyerekekkel. Lehet, azt mondod, hogy az Úr Jézushoz tartozol. Mégis, nem vagy-e az a Démás, aki mind a kettôt akarja? A világ fejedelme a bűneset óta a Sátán. Tudjuk, hogy Istené a föld és annak teljessége. Az ember árulása folytán került az Ördög kezébe. Azt mondja az 1Jn 2,17b: “Aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Döntsd el, kinek az oldalán állsz! Azok, akik középen akarnak maradni, kettévágatnak.

DIOTREFESZ

“Diotrefesz, aki elsôséget kíván közöttünk, nem fogad el minket.” 3János 9

Diotrefeszrôl azt mondja az Ige, hogy elsôséget kíván. Az ádámi természet ez, amelyik már a Biblia elsô lapjain is megnyilvánul. Az Ördög oltja ezt az ember szívébe, mert ô maga is ezen bukott el. Így mondta: székemet az Isten angyalai fölé helyezem. Az embernek is azt mondta: olyan leszel, mint Isten. A legtöbb emberi kapcsolatot ez teszi tönkre, hogy mindenki elsôséget kíván, nagyobb akar lenni. A világ is ebbe hajt bennünket. Jó helyen ösztönöznek, úgyis belénk van oltva. Ne felejtsük el, nem lehet úgy nagyobbnak lenni, hogy valakit le ne nyomjak. A fölfelé vezetô út mindig a másikon tapos. Diotrefeszrôl azt is írja az Ige, hogy “nem fogad el minket”. Nem fogad el tanítást. Kritikával hallgatja az Igét. Veszélyes dolog, amikor valaki taníthatatlan. Komolyan mondja az Ige: “Egymást különbnek tartván ti magatoknál.” A másik hívô testvért különbnek tartod-e magadnál? Ha nem - Diotrefesz vagy. Pál azt is írja róla, hogy gonosz szavakat csácsog. Hajlamosak vagyunk arra, hogy kemény, bántó szavakat mondjunk egymásnak. Még rettenetesebb, ha hátmögött mondjuk. Minden hátmögött mondott szó elszakít az Úrtól. “Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” (Ef 4,29). Ne légy Diotrefesz, aki megfertôzi a saját és mások szívét is. Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy Ô az Atyával egyenlô. Magát megalázva, egyre lejjebb ment az alávezetô úton. Jézus azt akarja, hogy az Ô követôje légy.

AZ ODASZÁNT FÜL

“Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.” Ézsaiás 50,5

Valaki azt mondotta, hogy két szervére kell az embernek vigyázni: a térdére és a szájára. Azt mondja az Ige, hogy minden száj vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr, és minden térd Néki hajlik meg. De vigyázni kell a fülre is, mit hallok, és mit nem hallok meg. Ha a fül megkövéredik, nem hallok. Általában annak az embernek kövéredik meg a füle és szíve, aki sokat hall Igét. Nem vagyunk-e mi is ilyen emberek, akiket már egyáltalán nem ráz meg az Ige? A fülem hallásán keresztül egy felsôbb világból, a láthatatlan világból kapok üzenetet. Ezért vagyok ember. Azon az elsô üzeneten keresztül, hogy megbocsáttattak a bűneid - a kereszt üzenete után érkeztek-e hozzád üzenetek? Hallod-e az Isten szavát? Ez kapcsolat kérdése. Be van-e állítva a füled? Nem azt kérdezem, hogy olvasod-e a Bibliát, hanem hogy hallod-e Isten hozzád szóló személyes szavát? Lehet, hogy a szemem felébredt, de a fülem alszik. Lehet, hogy csendben vagyok, de nem tudok odafigyelni. Zavaró adások vannak. Saját terveim, akarásaim miatt nem tudok figyelni. Bejön a múlt vagy a jövô adása, és már elveszi a jelenemet. Nem csak reggel, napközben is hallanom kellene az Úr szavát. Azok ismerik a hangját, akik Vele járnak. Ha hallottam a hangját, és hátrafordultam, engedetlen voltam. Ettôl lehet megsüketülni. Filep útközben is meghallotta: “Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez” (Acs 8,29). Hallod te az Urat útközben, vagy csak a két végállomáson, reggel és este? Próbáljunk ôszinték lenni, mert különben nem segíthet rajtunk az Úr.

AZ ODASZÁNT SZÍV

“Monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?” János 21,15

Az életünk külsô ajtaja a fül, belsô ajtaja pedig a szív. Szeretnénk megnézni, hol van a hiba, ha nálad a fül és szív között megáll az Ige. Az ajtónál van a baj, mert akit szeretek, azt beengedem, annak elmondok mindent. Isten a szívedet nem foglalja el erôvel. Várja, hallod-e az Igét, és mozdul-e a szíved? A Bibliában egy parancs van: “Szeresd az Urat, a te Istenedet!” A felebarát csak “és”. Függvénye, következménye annak, hogy az Urat szeretem. Az “és” sokszor fáj nekünk, amikor nem tudjuk szeretni a másik embert. De fájt-e valaha, hogy nem tudtad szeretni az Urat? Egy parancs van! A tagadás és bukás után egyetlen kérdése van Jézusnak Péterhez. Egyetlen dologról van szó a lelki életedben: “Jobban szeretsz-é engem ezeknél?” Mik azok az “ezek”? Megkérdezheti-az Úr, amikor a munka sürget, vagy valami anyagi veszteséged van, amikor valamit oda kellene adni, hogy jobban szeretsz-é? Péter azt mondta: Uram, mindenkinél jobban szeretlek - csak éppen a gyakorlat más volt. Vajon jobban szereted Ôt az élvezeteidnél, a dicsôségvágyadnál, amikor azt akarod, hogy észrevegyenek? Lehet, Jézus azt kérdezte Pétertôl, hogy a többi tanítványnál szereti-e jobban? Mert elôzôleg azt mondta: ha ezek mind megtagadnak is, én akkor sem. Jobban szeretlek mindenkinél. Hányszor mondják: a többi hívô sem veszi ilyen komolyan. Mi közöd hozzá? Ha mindenki félig követ, ha minden hívô félvilági életet él is, akkor is Neki akarj szolgálni! Te vagy az, aki a legjobban szereti Ôt, akinek semmi nem kevés, és semmi nem sok Jézusért!

AZ ODASZÁNT ÉRTELEM

"Ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ô elméjüknek hiábavalóságában." Efézus 4,17



Az Úr szeretné, ha értelmed odaszánt értelem lehetne. "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes... elmédbôl" (Mk 12,30). Ha Isten értelmet adott az embernek, akkor azt használni is akarja. Ez a különbség az Ördög-használta és az Isten-használta ember között. Isten nem értelem nélküli lényeket használ, hanem az egész embert. Jeremiás is megharcolta: szeretném nem mondani, de el kell mondanom. Saját magadnak kell döntened. Isten nem tör be sem az értelem, sem az érzelemvilágodba, csak kér, hogy szánd oda Neki tagjaidat, mert használni szeretné. Hálát kellene adnunk Istennek, hogy értelmet adott. A hitnek nem ellentéte a tudás. A látás az ellentéte. "Hitben járunk, nem látásban" (2Kor 5,7). Amit Isten mond nekem hit által, azt világosan, értelmesen tudhatom. Aki hisz, nem áll szemben a megelevenített értelemmel. Ha valakit meglônek, megkeresik, hol hatolt be a golyó. Ha vissszagondolunk a bűnesetre, az értelmen keresztül jött be a Sátán. Évának egy értelmi kérdôjel után felajánlja: "olyanok lesztek, mint maga az Isten: jónak és gonosznak tudói" (1Móz 3,5b). Évánál megszületett a döntés, és elszakadt az ember az Istentôl. Az ember hiábavalóságokban kezd járni, és az ész lesz az istene. "Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust" (Ef 5,20). Tanítható vagy? Ne légy okos a magad szemei elôtt. Fogadd el, hogy Isten Szentlelke tanítani, világosítani szeretne. Ha valakinek megtört az énje, mindenki felé nyitott lesz, és mindenkitôl kaphat. Jó volna életed végéig tanulóvezetônek lenni, és nem levenni kocsidról a "T" betűt!

AZ ODASZÁNT NYELV

"A nyelv is kicsiny tag, és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdôt felgyújt!" Jakab 3,5



A nyelv a bensôm kijárati nyílása. Mi jön ki a szájon? Ami a szívedben van, ami benned lakik. A fôpap udvarán Péternek mondják: "A te beszéded is elárul téged" (Mt 27,73). Csak megszólalsz, és mindenki tudja, ki vagy. Mindenki magán viseli azt az állapotot, amiben van, ha megszólal. Megállapíthatod, hogy ez hiú ember. A dicsôségvágyó ember folyton önmagát mondja. Az anyagias ember is felismerhetô. A gyáva embernél egy-két mondat után kiderül, hogy fél. A kritikus ember egy pillanat alatt mondja véleményét a másikról. Az a jó, ha már nem csak mások, hanem magad is felismered szavaidból önmagadat. Hallgass bele, mi jön ki a szádon. "A nyelv is tűz." A nyelv hatalom! Nagy dolog, hogy az ember tud beszélni. Lehetôségünk van arra, hogy gondolatokat közöljünk egymással. Micsoda hatalom a szó! Egy mondat a rádión keresztül, és tűzben áll a világ. Egy mondat, amit elolvasol a levélbôl, és sírva borulsz le. "A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által" (Róma 10,17). Emberek üdvösségét Isten a nyelvre bízta, hirdethetem, amit Isten mondott nekem. Isten Igéje is tűz! Tűz jön ki a szádból, vagy valami langyos lötty? Hitre gyújthat a nyelved?! Ha benned nincs tűz, nem is jöhet ki. Ha belül nincs elsô szeretet, akkor a nyelved sem közvetít tüzet. Gondoltatok már arra, milyen lehetett Jézus, amikor beszélt? Soha ember úgy nem szólt. Óriási dolog, hogy Isten szánkba adta az Ô Igéjét. Micsoda kegyelem, hogy hordozhatom ezt a tüzet. Hihetetlen szent tűz ez, amelyik elsôsorban azt égeti, aki mondja.